Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: László Csenge

Avatar photo
2019.09.9., 16:33

Az idei nyár zeneileg számomra leginkább egy kemény ötven évet felölelő időutazással lenne leírható, amely – többek között – a glam punk első szívdobbanásaitól egészen napjaink dübörgő fiatalságáig prezentálja a műfaj halhatatlanságát. Mindemellett az összeállításban lapul néhány olyan epikus hazai, illetve brit szerzemény, melyeket már csak azért sem hagyhattam ki, mert felidézik bennem az alkotókkal eltöltött sörözgetés kedves emlékeit, tökéletesen definiálva a nyár idillikus, már-már hedonista életérzését.

Mini Simmons – Kid Off Broadway

Kétségkívül állíthatjuk, hogy a Mini Simmons az utóbbi idők egyik legabszurdabb, mégis legelbűvölőbb formációja. Az új-zélandi együttes tél végén Kids Off Broadway című blues-rock szerzeményével tűnt fel a horizonton, miután néhány hónappal korábban, egy Colorado és Costa Rica között húzódó szörftúra során teljesen spontán kitalálták a tagok, hogy márpedig bandát alapítanak. Az egész egy poénra vett acapella trióval indult, amely végül a professzionális gitáros Greg Craiggel és erősen mérsékelt komolysággal kiegészülve hihetetlenül gyorsan a lokális klubszcénák és fesztiválok kedvencévé vált. Mindeközben a július elején megjelent Mini Simmons című lemez (amelyért korábban itt lelkesedtünk) egészen konkrét történelmi jelleggel az első nyomott bakelit volt Új-Zélandon 1987 óta.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ivan & The Parazol – Lonely Sunday

Ha őszinték akarunk lenni, az Ivan & The Parazol (amellyel tavasszal interjúztam is) punkesszenciával feldúsított felvételét aligha van jogom nyári kedvencnek bélyegezni, tekintettel arra, hogy hosszú hónapok óta hallgatom már, szinte megállás nélkül. A dal egy élő show alkalmával lopta be magát a szívembe, körülbelül egy évvel a mérföldkőként definiálható Exotic Post Traumatic megjelenése előtt. Az új lemezen nem pusztán meghatározó, de zeneileg is teljesen tabudöntő alkotások találhatóak, amelyek éppúgy nyújtják egy sejtelmes science fiction hangélményét, mint egy vérbeli vintage rock atmoszféráját. A Parazol zenéje mondhatni ezáltal válik egyszerre lenyűgözően kortárssá és olyan retrospektívvé, amitől még a hideg is kiráz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Darkness – Rock and Roll Deserves to Die

A brit glam rock kvartett Permission to Land című, már-már irreálisan sikeres nagylemezével robbant be a zeneiparba 2003 környékén. A debütáló album nem sokkal később valóban túlszárnyalhatatlannak bizonyult, amely kis híján a The Darkness bukását jelentette. Hét év és számos egyéni projekt után a banda új albummal jelentkezett, amely tulajdonképpen még mindig csak bemelegítés volt a rendkívül innovatív és megérintő Last of Our Kind előtt. A brit formáció sokszínűségét csak tovább fokozta, hogy a dobosként ekkoriban csatlakozott Rufus Tiger Taylor, aki édesapjához, Roger Taylorhoz hasonlóan valódi zenei géniusz. Most pedig, egy albummal és két friss kislemezzel később a banda misztikus barokk ornamensekkel vegyíti a masszív gitáralapú hangzást, melynek legelső manifesztuma az augusztus elején napvilágot látott Rock and Roll Deserves to Die. Akárcsak tavaly, úgy idén sem hagyhattam ki minden idők egyik legütősebb rockereinek aktuális alkotását, akikkel még a videó megjelenése előtt készítettünk egy memoárokban és mindmáig aktuális életigazságokban gazdag interjút, melynek köszönhetően a közelgő album részleteibe is betekinthettünk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Carson Coma – She’s A Sinner

Az utóbbi néhány hónap legkedvesebb hazai koncertélményei számomra mindenképpen a Carson Coma nevéhez fűződnek, melynek tagjai idén nyáron az Auróra elbűvölően családias pincéjétől egészen a Kolorádó nagyszínpadáig mindenhol megfordultak. A srácokkal még május végén mustráltuk végig egytől egyig a debütáló album szerzeményeit, különös hangsúlyt fektetve a Héra Barnabás által felénekelt She’s A Sinner háttérsztorijára. Barni elmesélte, hogy a dalt még kollégista korában írta a gimis szerelméhez, akivel a távolságra való tekintettel a hétvége minden egyes percét igyekeztek együtt tölteni. A felvétel nálam már első hallásra nagyot ütött, mivel én magam is kollégistaként tengetem a napjaimat, és a helyzet is ismerős, szóval nem túlzás azt állítani, hogy szóról szóra éltem át a dalszöveget.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Searchers – Needles and Pins

Az eredetileg Jackie Deshannon által 1963-ban kiadott ballada olyan együttesek által került feldolgozásra, mint a Smokie, a Ramones vagy éppen a Tom Petty and the Heartbreakers, ennek ellenére személyesen a The Searchers verziója fogott meg leginkább, amely éppúgy képes könnyeket csalni az ember szemébe, mint egy őszinte mosolyt az ajkaira. A szöveg pedig gyakorlatilag bárkinek ismerős lehet, aki valaha belekóstolt már a viszonzatlan szerelem keserédes ízébe.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Blondie – Rip Her To Shreds

A Blondie egyik legelső kislemezeként megjelent szerzemény a zeneipar „örömhölgyeinek” dedikálódott, egyfajta karikaturista jelleggel. A dal hihetetlenül találó, és rendkívül lényegien foglalja magába Debbie Harry érzéseit a kollégái körül legyeskedő groupie-forma lányokat illetően. Ugyanakkor ott az a leheletnyi önirónia, amely csak még inkább egy zseniális punkhimnusszá teszi a Rip Her To Shreds-t.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Lou Reed – Hangin’ ‘Round

A Velvet Underground frontemberének legendás szólólemezén felcsendülő melódia a hetvenes évek egyik legexperimentálisabb triójának, avagy Lou Reed, David Bowie és Mick Ronson koprodukciójának gyümölcse. A tősgyökeres New York-i frontember stílusára mindig is jellemző volt, hogy olyan hatásosan dolgozta fel a saját életéből átvett motívumokat, amitől néhány percre akár ti magatok is a hatvanas évek egyik gondtalan sztárművészének érezhettétek volna magatok. Mindennek ellenére a Hangin’ ‘Round nem pusztán a nagyvárosi underground klubok cigarettafüstös légkörét eleveníti fel, de az élvhajhász életvitel legsötétebb árnyoldalait is. A fülbemászó akkordmenet mögött egy olyan ember vallomása rejlik, aki csupán barátai halála árán eszmél fel a heroinmámoros illúziókból, és emiatt próbál leállni a szerekkel. Az igazat megvallva, pontosan ez a különös, néhol már egészen szarkasztikus kettősség az, amely Lou Reed nevét olyan mélyen a 20. század rockikonjai közé véste.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Johnny Thunders – Little Bit of Whore

Azt hiszem, mostanra szépen el is érkeztünk a glam punk történelem egyik legjelentősebb momentumához, avagy Johnny Thunders munkásságának egyik gyöngyszeméhez. A New York Dolls már hosszú évek óta szolgál a mindennapjaim boldogsághormonjaként, az 1975-ben kivált Thunders munkásságát azonban csak idén nyáron kezdtem komolyabban feltérképezni. A szókimondóság és az irónia hatalmas szerepet játszottak a fiatalon elhunyt zenész eszköztárában, amelyek a Dolls-ból való kilépés után csak még inkább előtérbe kerültek. A Little Bit of Whore pedig gyakorlatilag komikusan prezentálja, hogy maga a First Lady sem több az egyszerű emberi entitásnál, a csípős szöveget pedig a valaha volt egyik legenergetikusabb punk riff teszi tökéletessé.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ramones – I Wanna Be Sedated

Számomra a hétköznap esti egyszemélyes házibulik elengedhetetlen kelléke a Ramones, melynek idén nyáron az egyik legnagyobbat ütő slágerét vettem elő. Joey Ramones egy interjúban mesélt arról, hogy a legendás partidal valójában az első menedzserükkel kapcsolatos horribilis emlékeket dolgozza fel, aki a pénz érdekében simán halálra dolgoztatta volna őket. A Bill Fishman által rendezett klip végül csak 1988-ban látott napvilágot (csaknem tíz évvel a szám publikálása után), amelyben a bandatagok kényelmesen olvasgatnak és reggelizgetnek, miközben a háttérben akrobaták, balerinák és fétisszerkós nővérek adnak zseniális performanszot.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Starcrawler – Pet Sematary

A Starcrawler megannyi slágergyanús számot publikált az utóbbi időben (amelyeket itt és itt már be is mutattunk), ennek ellenére most mégis egy Ramones-feldolgozásnak tulajdonítanék nagy jelentőséget. A dal a Stephen King regényén alapuló Kedvencek temetője című film betétdalaként látott napvilágot, a szöveggel már-már kísértetiesen passzolva a film sztorijához. A szerzemény egyébként nemrégiben élőben is felcsendülhetett a Hollywood Forever Cemetery-ben megrendezett Johnny Ramone-emléknapon, ahol a fiatal Los Angeles-i banda Steve Jones társaságában zúzott el néhány dögös Ramones-számot.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás