Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: László Csenge

László Csenge
2018.09.6., 15:16

A utóbbi néhány hónap valóságos édenkert volt a régi vágású rockerek számára. A nyár fülbemászó riffekben és drámai pszichózisokban sem szenvedett hiányt, a lejátszási listámban pedig egyaránt kaptak helyet a glam, a punk, a pszichedelikus és blues-rock képviselői, egészen a hetvenes évekig visszanyúlóan.

Starcrawler – Chicken Woman

Arrow De Wilde személyében lassacskán a shock rock újhullámos királynője bontakozik ki, ezzel párhuzamosan pedig a súlyosan lüktető, punk motívumokkal átszőtt Chicken  Woman újragondolja a letűnő szubkultúrát. A Los Angeles-i zenészek vizualitás szempontjából sem kímélték az érzékeinket: a megbotránkoztatás eszköze hibátlanul igazolja a vérlázítóan fiatal banda szabadelvűségét. A dal egyébként az egyik legdögösebb láncszem a Starcrawler azonos címen debütált albumáról.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Greta Van Fleet – When The Curtain Falls

Az időutazás nagymesterei augusztusban tették közzé első újdonságukat a listavezető From The Fires nagylemez óta. Jake Kiszka gitárszólója pszichedelikus mélységekbe kalauzolja az elménket, és a tagadhatatlanul klasszikus elemek ellenére is látható, hogy igyekszik kitörni a “Led Zeppelin-imitáció” címke fogságából. A Greta Van Fleet újragondolja és aktualizálja a blues fogalmát, fokról fokra megmászva a mennyország összes lépcsőjét.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Struts – Primadonna Like Me

A The Struts mind megjelenés, mind tartalom tekintetében hétpecsétes titokként kezelt új albumáról csepegtetett újabb esszenciát a Primadonna Like Me hanganyagán keresztül, amely jól prezentálja az együttes zabolázatlan pimaszságát. A hedonizmus és merészség uralta atmoszféra már-már összeolvadt az angol dance/glam rock banda egzisztenciájával, és egyetlen hatalmas dallal készít fel a 2018-as év egyik leghangosabbnak ígérkező lemezére.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Darkness – All The Pretty Girls

A brit glam rock formáció  a tavalyi év őszén jelentette meg Pinewood Smile címre keresztelt ötödik stúdióalbumát, amelynek erőteljes nyitódala a megújult ritmusszekció által kúszott igazán a bőröm alá. Az új lemezzel egyébként újra felemelkedtek 2003-as debütáló albumuk fiatalos energiájához, annak robusztus, egyúttal mégis érzékeny hangzásvilágához.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Led Zeppelin – What Is And What Should Never Be

Vannak dalok, amelyeket képtelen vagyok megunni, a Led Zeppelin alkotásai pedig szinte kivétel nélkül ebbe a kategóriába tartoznak. A What Is And What Should Never Be a BBC által kiadott, 1969-ben felvett számok gyűjteményének egyik kiemelkedő darabja. Az újrakevert melódia 2016-ban egy archív felvételekkel gazdagított klipet is kapott, azonban Jimmy Page szerint számos hasonló posztumusz újdonság vár még ránk az elkövetkezendő években (októberben pedig egy memoárt is kapunk).

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Pink Floyd – Young Lust

A nagy klasszikusok vizein tovább evezve muszáj megemlítenem a Pink Floyd legőszintébb és legkoncepcionálisabb alkotását. Az együttes híres rockoperájában, a The Wallban fejtette ki kritikáját az emberiség húsdaráló masinájáról, mindezt egy olyan művészfilm köntösébe burkolva, amelyet kénytelen vagyok időről időre újranézni. Ezúttal az album egyik legenergikusabb és talán legkönnyebben emészthető, 1979-ben kijött számáról van szó, amely a filmben főként a tipikus rocksztár attitűdökre és azok törékenységére reflektál.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

T. Rex – Children of The Revolution

A mai napig nem tudom eldönteni, hogy Marc Bolan elemi rocker stílusa vagy érzékeket borzoló orgánuma miatt nőtt ennyire a szívemhez. Az egyetlen, amit bizton állíthatok, hogy a Children of The Revolution egyike azoknak a számoknak, amelyeknek állandó helyet tartok fenn a nyári lejátszási listámban. A ’72 őszén debütált dal a folkból glam rock műfajba átcsapó T. Rex egyik legnagyobb alkotása, amely a boogie eszközével pezsdíti fel a véred.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Damned – New Rose

Nem sokkal a nyár kezdete előtt került mozikba az Így csajozz egy földönkívülivel című punk sci-fi, amely alapvetően szürreális tartalma ellenére meghökkentő hitelességgel élesztette újjá a hetvenes évek brit punk szcénáját. Mindehhez az is nagyban hozzájárult, hogy a filmet olyan kor- és műfajhű zenék itatták át, mint a nyitójelenetben azonnal felcsendülő, 1975-ös New Rose. A film és a korszak olyannyira meghatározó volt számomra, hogy a The Damned sem maradhatott le a listáról.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Headbengs – Mindenki táncol

A Headbengs még ’17 májusában rukkolt elő a nyárhimnusznak ígérkező Mindenki táncol klipjével, amely idén is masszívan tartotta az aktualitását. Persze a valódi zenéknek nincs is igazán lejárati határideje, hiszen az időtlenség eszközével készülnek. A dal tehát az együttes Lent A Csúcson címet viselő EP-jén kapott helyett, amely – ahogyan Szula Bálinttal, a Headbengs basszusgitárosával történt beszélgetésből kiderült – a banda utolsó lemeze. A klasszikus rock alapú kuriózum tavaly ősszel tűnt el a zenei radarról, egy személyes és mindmáig áthidalhatatlan konfliktusnak köszönhetően. Azért a mai napig reménykedem benne, hogy akár más felállásban is, de hallunk még a srácokról.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Junkie Jack Flash – Leves, süti, dinamit

A blues-rock mocskos isteneinek tartott pécsi banda egyik hatalmas koncertkedvenc száma a Leves, süti, dinamit, amely néhány éve már szerves része a legfülledtebb nyárestéimnek. Nem volt ez másképpen idén sem, amikor a Junkie Jack Flash tagjai az A38 tetőteraszán láttak el minket megfékezhetetlen rock ‘n’ roll dalokkal, mindezt zuhogó esőben, szemrebbenés nélkül prezentálva. Az említett szám egyébiránt még a banda 2016-os, Rocksztár címet viselő bemutatkozó albumáról származik. Meglehet, hogy egyébként is termékeny diszkográfiája hamarosan újabb darabbal bővül, legalábbis erre mertünk következtetni a banda legutóbbi posztjából.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás