Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Hering Andris

Hering András
2017.09.5., 15:56

Az idei nyaram volt az első az elmúlt évekből, ami viszonylag kevés fesztiválozással ment le: a Kolorádó és a Bánkitó pedig bőven elég volt most arra, hogy hazai fronton, családias közegben elégítsem ki a nyári koncertszomjamat. Nálam tehát idén elmaradtak a nagy fesztiválokra hangoló playlistek, helyette inkább a múltból kerestem funky dolgokat és napjainkból olyat, ami továbbra is megbízható és előremutató.

Toro y Moi – You and I

Hatodik albumát, a Boo Boo-t július 7-én adta ki az amerikai dalszerző-énekes, akit olyan előadók inspirálták a dalaszerzésben és az alkotói folyamatban, mint Travis Scott, a Daft Punk, Frank Ocean és Oneohtrix Point Never. A lemezről egyébként nehezemre is esik kedvencet választani, mert minden felvétele maga a nosztalgiahullámvasút, ami Chaz Bear vokálorientáltabb dalaival egy elég komoly kis szintis-romantikus-funk-nyál dologgá alakul.

Wish ft. Fonda Rae – Touch Me (All Night Long)

Egy ideje elég sok, a nyolcvanas és kilencvenes évekből előhúzott diszkó, funk és rhythm and blues zenével szórakoztatom magam, és ez főként az idei nyaramra volt hatványozottan igaz. Ez az 1984-ben született Wish-felvétel is szépen beragadt, főleg azért, mert elképesztően laza hangulata van, amire jócskán rásegít Fonda Rae vokálja. Szóval ez így mindenre jó, főként erre a nyárra volt az.

Little Dragon – Strobe Light 

2017 nyarán a Little Dragon is új albummal jelentkezett, melynek előfutáraként februárban már bemutatták a High című dalt. A Strobe Light videós megjelenésekor már tudtam, hogy ezt is kötelezően ajánlott lesz beszereznem vinylen, mert a svéd elektronikus zenei formáció ezzel a lemezzel is hozza a tőlük elvárt minőséget és ez a mágikus album egyébként tényleg nagyon működik. A Strobe Lighthoz forgatott videóban egyébként két dél-afrikai queer-táncost kértek fel főszereplőnek, akik az Ib Kamara stylist által rájuk adott szédületes ruhákban és kiegészítőkkel, ikonikus queer táncukkal feszegessék a még Dél-Afrika fővárosában, Johannesburgban sem hétköznapi etikai és morális normákat egy erős divatvideóként is helytálló kontentként.

Drake ft. Black Coffee & Jorja Smith – Get It Together

Igaz, hogy még tavasszal mutatta be Drake a More Life mixtape-kiadványát (ami nagyjából egy szép nyúlása a kedvenc zenéinek), de a kipécézett zenék közül elég sokat pörgött a Passionfruit, a Samphával közös 4422 vagy a Get It Together. Ez utóbbihoz például beszerzett egy jó alapot Black Coffee-tól, behúzta napjaink egyik legizgalmasabb, feltörekvő R&B/soul énekesnőjét, Jorja Smith-t, ő jó házigazdaként néha ráreppel valami nem feltétlenül odaillőt, hogy tudjuk, ez mégis csak egy Drake-cucc. Mentségére legyen mondva, hogy legalább eszméletlen jó ízléssel szelektál.

Washed Out – Hard to Say Goodbye

Ezen a nyáron jött ki az amerikai énekes-dalszerző, Ernest Greene aka Washed Out új lemeze is, aki a legutóbbi, 2013-as Paracosm után egész sokat ült a következő dalain. A Mister Mellow címre keresztelt, vizuál albumként aposztrofált hanganyagon Greene szinte mindent egyedül csinált az elmúlt két évben, de a keverésnél segítségére volt Cole M. G. N., aki korábban olyanokkal dolgozott együtt, mint Julia Holter és Snoop Dogg, továbbá benne volt az Ariel Pinkben, mielőtt Beckhez csapódott.

Hercules & Love Affair – Omnion

A világhírű és folyton új vendégelőadókkal alkotó diszkókollektíva a brit The Horrors kvintett énekesével, Faris Badwannal rögzített dala után Sharon Van Ettennel közös számát is kihozta ezen a nyáron, ami egyben a Hercules & Love Affair negyedik albumának címadó dala is. A hozzá tartozó klipet a filmes és fotós kollektíva, a Crown & Owls rendezte a csapatnak, aminek koncepciója “egy absztrakt felemelkedés és elbeszélés okkult felhangokkal” a születésről és a nemi identitásunk megtalálásáról szól – a minimalizmus és szürrealizmus vizuális elemeivel.

Kool & The Gang – Summer Madness

Az 1964-ben alakult, disco, jazz, R&B, soul és funk műfajokkal kísérletező zenekar világszerte több mint 70 millió albumot adott el, és három generáció zenei világára bírt jelentős hatással, mindemellett bombabiztos funk és jazzy előadásmódjuk minden idők leginkább mintául szolgáló együttesévé avatta őket. Az 1974-ben kiadott Light of Worlds című lemezük csúcspontja a fenti dal, ami finom (mondjuk ki: smooth) dallamával és szintis főcsapásával az afro banda egyik legsúlyosabb zenéje a mai napig. A dal történetének részletei közül az pedig tényleg csak mellékes, hogy szerepelt a Rocky Grammy-díjas filmzenei albumán is, szóval tényleg örök.

Babé Sila – 7012

A hazai elektronikus r’n’b úttörő énekesnője, Babé Sila – korábbi nevén Stahl Barbara – pontosan egy évvel bemutatkozó nagylemeze után egy még személyesebb lemezzel jelentkezett. Az Auguston az énekesnő már több saját dalt is jegyez, ilyen a 7012 is, aminek zenei alapját High Love, blues zongorajátékát pedig Barbi írta. A lemez 11 dalán egyébként 5 különböző producerrel dolgozott együtt, 3 dal megírásában pedig co-producerként is részt vett. Innen üzenem, hogy légyszi adjátok ki vinylen is!

Rhye – Please

A dán-kanadai és Los Angeles-i székhelyű duó 2013-ban bemutatott Woman című debütáló albuma a mai napig a legtöbbet hallgatott lemezeim egyike, ezért is vettem szaporábban a levegőt, amikor júliusban egyszerre két új dallal is előjött Robin Hannibal (a formáció dán fele) és Mike Milosh (a Rhye hangja). A Please videós dala mind hangzásában, mind látványban a Rhye-től megszokott élményt nyújtja, bár a srácok szerint a közelgő új lemez egy hangyányit pszichedelikusabb hangzású lesz. Ha ez nem elég, itt van a Summer Days is, ami egy igazi nyári, utazós, lazulósan grúvos dal lett az érzékenységüket nyíltan vállaló srácoktól.

SZA – Drew Barrymore

Ezen nyáron lettem szerelmes az amerikai Solána Imani Rowe-ba, azaz SZA-ba. A csaj már nagyjából 2012 óta csinál saját dalokat, első albuma azonban csak öt évvel később, idén jelent meg, Ctrl címmel. A lemez a minden értelemben vett szabadságról szól, ugyanakkor egy őszinte vallomás, nagyon betaláló, explicitebb szövegekkel a kapcsolatok, vagy akár saját jellemünk bizonytalanságáról. Go Gina!

Calvin Harris – Slide ft. Frank Ocean, Migos

Végül álljon itt az idei nyaram bűnös öröme is, és bevallom, nekem ez volt az a kánikulában fogyasztott instant zene, aminek úgy igazán meg tudtam örülni például a Roni ABC-ben meghallva. Amúgy tudjuk, Calvin Harris már régen nem a régi, de ezzel a lemezzel legalább egy olyan nyári házibuli-popalbumot rakott össze, ami már tényleg csak nyomokban tartalmaz buta EDM-et – egyébként meg nyilván Frank Ocean vokálja miatt jött be ez ennyire.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!