Kökény Pál
2019.05.14., 22:55

“Egy koncerten derül ki igazán, hogy mire képes egy zenekar” – Black Bartók-interjú

A Black Bartók már lassan négy éve létezik, és folyamatosan adagolja a digitális EP-ket a rajongóknak. A nagylemezes megjelenésre viszont egészen 2019 tavaszáig kellett várni: ekkor végre napvilágot látott a Live at Artemovszk 38, amely persze már első látásra is több egy szimpla albumnál, hiszen rögtön koncertlemezként jött ki, ráadásul csak és kizárólag vinylen. Az album megjelenéséről, az azt bemutató koncertről, az élő előadások varázsáról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk Minda Endrével és Pogár Lászlóval.

 
 

Sajnos nem péntek 13-án, de a Lemezboltok napjára, vagyis április 13-ára jött ki első lemezetek, a Live at Artemovszk 38. Ez egy furcsa hibrid, mert egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag, vagyis egy olyan koncertfelvétel, amely tulajdonképpen nagylemez, vagy fordítva; hogy is van ez pontosan?

Minda Endre: László ötlete volt, hogy vegyük fel az A38-as koncertet, és ha jól sikerül, akkor adjuk is ki vinylen. Eleinte szkeptikus voltam, hogy milyen lesz az eredmény, de amikor visszahallgattuk a felvételt, az teljesen meggyőzött arról, hogy van értelme kiadni. Ráadásul a koncerten készült pár elég jól sikerült fotó, amelyeket fel tudtunk használni a lemez artworkjéhez, ezzel együtt adott volt minden, hogy egy menő anyag készüljön. Nekem nincs is lemezjátszóm, de lehet, veszek majd egyet, hogy meghallgathassam majd öregkoromban a kandalló mellett.

Pogár László: Lényegében ez egy best of az elmúlt évek Black Bartók-dalaiból, koncerten rögzítve.

A korábbi Black Bartók-megjelenéseknél mániám volt hangsúlyozni, hogy “az volt a cél, hogy utólagos javítgatások, polírozás, editálás nélkül, az élő hangzáshoz lehető legközelebb álló módon, nyersen szólaljanak meg a dalok”. Most végre tényleg így szólalnak meg a dalok, nincs félrebeszélés.

A decemberben megjelentetett, beharangozó Black Cloud-verzió alapján a debüt baromi érdekes lemeznek ígérkezik (analóg cucc híján én még nem hallottam sajnos), viszont az előzetes nóta nem hangzik annyira fésületlennek, amennyire az élő felvételek néha. Voltak-e sávok, amelyeket újravettetek esetleg, volt-e valamennyi stúdiós varázslat, vagy az, amit a lemezen végül hallunk, az valóban a teljes élő anyag?

P. L.: Azon az októberi estén az A38 Hajón minden egyben volt: a zenekar is elég nagy fordulatszámon pörgött, és a közönséggel is oda-vissza működtek az energiák. Reméltük, hogy jól fog sikerülni a koncert (ezért is rögzítettük sávonként), de azzal a nyugalommal mentünk fel a színpadra, hogy ha ez a fellépés nem sikerül úgy, hogy lemezen kiadjuk, akkor majd egy másik alkalommal összejön. Amikor a koncert után megkaptuk a sávonkénti, keveretlen változatot, nagy volt az egyetértés, hogy ezt érdemes kiadni. A lemezen egy az egyben a koncert hallható, egy dalt (Hungry Hungarian) kellett lehagynunk a vinyl fizikai korlátai miatt, illetve a dalok közötti szüneteket vágtuk rövidebbre. Az pedig, hogy a lemezkeverés és a maszter szempontjából így szól, az a basszusgitárosunk, Pesztalics Dénes érdeme.

M. E.:

Abban előzetesen megállapodtunk, hogy nem fogunk csalni, azaz plusz sávokat beletenni, effektezni stb. Bár ki tudja, lehet, hogy a többiek a tudtom nélkül kiutaztak Amerikába, és feljátszották az egészet egy ultramenő stúdióban, egy legendás producer “bábáskodásával” – annyira jól szól a végeredmény!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A koncertjeiteken egyaránt fontos a zene és a látvány, vagyis a kirobbanó színpadi jelenlét – ezt mennyire sikerült átültetni az élő anyagra? Lemezről is leugrik, hogy mennyire fojtottan dinamikus a banda élőben?

P. L.: A zenélés során nekem a koncertek mindig is fontosabbak voltak, mint a lemezkészítés és a stúdiózás. Egy koncerten derül ki igazán, hogy mire képes egy zenekar.   

Másfél éve játszunk együtt ebben a felállásban, visszahallgatva a lemezt az volt a benyomásom, hogy a zenekar egyben van, és a lemez tökéletes lenyomata annak, hogy a Black Bartók 2018 őszén mit tudott.

M. E.: Amikor ezt a lemezt hallgatom, egyből olyan az egész, mintha a színpadon lennék, ráadásul azon a koncerten minden stimmelt, a dalok közötti átkötések, a megőrülés például a Rich Motherfucker végén… Ezt stúdiófelvételen soha nem lehetne reprodukálni.

 
 

Hogy jött az ötlet, hogy csak és kizárólag vinylen jelenjen meg a koncertfelvétel? A lemez mellett van esetleg letöltőlink is? Illetve a már csak streamingen élőknek is lesz lehetősége meghallgatni az anyagot?

P. L.: Nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt időszakban hozzánk is elért a bakelit reneszánsza: egyre több magyar kiadvány jelenik meg vinylen, a lemezbörzék tömve vannak, és egyre több házibuliban teszik fel bakelitlemezen a zenét. Én is egy ideje javarészt vinylen hallgatok otthon zenét. Ezért is örültem, hogy DraZe Records egy koncertünk után megkeresett minket, hogy szívesen kiadná a zenénket. Ami csak hab volt a tortán, hogy ők is úgy képzelték, hogy a Black Bartókhoz egy koncertlemez passzol, mert az adja vissza a legjobban, amit mi öten a színpadon tudunk. Letöltőlink nem jár a lemezhez, digitálisan nem elérhető, ezzel is különlegesebbé akartuk tenni a megjelenést.

M. E.: Tök jó, hogy nem lehet letölteni, ettől úgy érzem, különlegesebb, értékesebb ez a megjelenés, és ezt másokon is érzem… Az ismerőseim, akik hazavitték a lemezt, általában mind úgy nyilatkoztak róla, amikor utána beszélgettünk, hogy azon érezhető volt, nem csak úgy “hallgatgatták”, hanem oda is figyeltek a részletekre, a mondanivalóra. 

Egy három évvel korábbi interjúnkban azt nyilatkoztátok, hogy nem igazán gondolkodtok nagylemezben, inkább csak EP-ket adtok ki. Hogyan és mitől változott ez meg az utóbbi időben? Ha már így belendültetek, akkor lesz belátható időn belül folytatás is (mondjuk új számokkal), vagy továbbra is marad az időnkénti dalformátum?

P. L.: Új dalok már most is vannak, és folyamatosan készülnek újabbak. Még idén biztos lesz Black Bartók-megjelenés, de új lemezről még egyelőre nem beszélünk. Továbbra is úgy gondolom, hogy egy digitálisan megjelenő EP-re vagy egy kislemezre sokkal nagyobb figyelem jut, mint egy teljes albumnyi új dalra.

Viszont az, hogy a nagylemezünket kizárólag vinyl formátumban lehet meghallgatni, magával vonzza azt is, hogy azt az emberek otthon, nyugodt körülmények között, odafigyeléssel tudják csak meghallgatni, és nem kutyafuttában, metrón rázkódva, munkába menet.

M. E.: A Black Bartóknál nem beszélhetünk korszakokról, mint a Hangmásnál például, amikor egy-egy időszakunkat felölelő dalokat adtunk ki kétévente, és hallható volt a különbség köztük. A Black Bartók-szövegek egyáltalán nem személyesek, hanem kis sztorik elképzelt karakterekről, és ebből a szempontból mindegy, hogy melyik dalunk mikor készült. A Black Bartók zeneileg is egy kiforrottabb zenekar, a stílusunk sem nagyon változik, ami indokolná, hogy pár évenkénti nagylemez-megjelenéssel kínozzuk magunkat.

 
 

Ha választanotok kéne egy dalt az albumról (a Black Cloudot nem ér!), amit mondjuk megmutassak anyukámnak, hogy “na, tessék anyu, ilyen a Black Bartók élőben”, akkor melyik lenne az, és miért?

P. L.: Kérd meg anyukádat, hogy helyezze magát kényelembe, és indítsd el neki a lemezt az elejéről!

M. E.: Black Cloud (bocsánat). Nem hiába lett ez a koncertlemez klipje.

Ha már lehet ilyenről beszélni, akkor tudjátok, hogy milyen lett a lemez fogadtatása? Sokaknak bejött a koncertlemezes húzás, vagy vannak, akik egy albumnyi új dallal lettek volna boldogabbak?

P.L.: Én eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam.

Azt látom, hogy aki hazaviszi a lemezt, az örül, hogy nem egy szokásos stúdiólemezt kap, hanem egy olyan változatát a daloknak, amit jelenleg sehol máshol nem lehet meghallgatni.

Arról nem is beszélve, hogy csak 150 példányban készült el, és van benne egy poszter, ami Hujber Áron terveinek és sinco fotóinak köszönhető.

M. E.: Sokan írtak, hogy látták a lemezt a Klinikában és más lemezboltokban kitéve, ez már önmagában tök jó érzés, kicsit mintha visszarepültünk volna az időben, amikor még nem volt minden ennyire digitális. 

És ha már itt tartunk, a lemezbemutató koncert hogy sikerült?

P. L.: Van abban némi humor, amikor koncertlemez-lemezbemutató koncertet ad egy zenekar. Jól sikerült, az albumot megünnepeltük mi is és a közönség is.

 
 

Nyáron merrefelé fogtok mozgolódni, milyen fesztiválokon találkozhatunk majd élőben veletek? Gondolom, a klubkoncertes szezon egy időre lezárult.

P. L.: Több olyan fesztiválon is játszunk, ahol már korábban is megfordultunk (Kolorádó, Bánkitó) és vannak olyanok is, ahol először fogunk fellépni, mint a Campus vagy az Electric Castle. Az utóbbit különösen várom, mert egyrészt ide évente csak néhány magyar zenekart hívnak meg, másrészt sok ismerősömtől hallottam, hogy egy nagyon különleges élmény.

M. E.: Igen, és lesz még egy budapesti koncert, amit én jobban várok, mint az összes többit együttvéve, de erről még nem nyilatkozhatunk. 

 
 

Az ilyenkor mindig kötelező kérdés itt sem maradhat ki: mi újság a Hangmással? Van/lesz ott is mozgolódás?

P. L.: Hatan három különböző országban élünk, ezért konkrét dátum vagy terv nincs, de biztos vagyok benne, hogy lesz még Hangmás-koncert.

Végezetül pedig: mi az a zene, amit manapság mindenkinek hallgatnia vagy ismernie kéne? Lehet új vagy régi előadó is!

P. L.: Az idei év eddigi terméséből nekem ez a három lemez akadt be: Gemma RayPsychogeology, Karen O & Danger MouseLux Prima, The Chemical Brothers No Geography.

M. E.: Gemma Ray-t én is sokat hallgatok manapság, meg régi garázs/szörf zenéket. Ez például hibátlan:

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fotók: sinco

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás