“Kisebb egóval sokkal boldogabb az ember” – Black Bartók interjú

Erdős Viktória
2016.04.15., 13:35

Egy év csend után márciusban egy új formációval jelentkezett a Hangmás zenekar két egykori tagja, Minda Endre és Pogár László. A Kovács Marcell együttműködésével létrejött Black Bartók trió egy újszerű, blues-punk-elektronikus hangzással rukkolt elő, és eszük ágában sincs további tagokkal bővülni. A Barbie Girl és a Judy Is A Nazi megjelenése után a zenekar már az első EP-jük munkálatait is tervezik. A Black Bartók április 19-én a Dürer Kertben a skandináv Kate Boy előzenekaraként lép fel először nagyobb színpadon, előtte pedig most szombaton, a Lemezboltok Napján a musiclandben adnak egy rövid mini-koncertet. A banda énekes-gitárosával, Endrével beszélgettünk a Hangmás jövőjéről, a dalok munkálatairól és a Black Bartók okozta újdonságérzetről.

 
 

Egy éve volt a Hangmás búcsúkoncertje a Corvintetőn, ekkor azt mondtátok, nem szűnik meg a zenekar, nyáron pedig Kata hazalátogatott, és új albumot is ígértetek. Most, hogy a Black Bartók-projekt egyre komolyodik, mit gondoltok, lesz még valaha Hangmás a megszokott körülmények között?

Igen, a Hangmással tavaly nyáron volt utoljára próba, Kata pont itthon volt, és csak úgy próbáltunk egyet a közös zenélés kedvéért. Eredetileg terveztünk még egy EP-t, van is két dal, amit a 2013-as, név nélküli aranylemez óta írtunk, de ezeket végül nem vettük fel, bár az Endless Endst végül is sikerült megörökíteni a Balcony TV-s élő fellépésen. Kata továbbra is Franciaországban él, közben Paul is Bécsbe költözött, ez azért sokat elárul a Hangmás jövőjéről, de én nagyon szeretnék majd egyszer valamikor egy koncertet csak úgy, semmi apropó nélkül.

2006-tól játszottatok együtt a Hangmással, kialakítottatok egy imidzset, fix rajongótáborral rendelkeztetek. Milyen érzés volt a nulláról, ismét felépíteni mindent?

Lászlóval ebbe így soha nem gondoltunk bele, hogy akkor mi most a „nulláról felépítünk mindent”, ennél sokkal lazábban ment a dolog: egyszerűen csak eldöntöttük, hogy folytatni akarjuk a közös zenélést, továbbra is összejártunk a próbaterembe ötletelni, és végül ebből lett a Black Bartók. Mivel nem akartunk egy „mini-Hangmást” csinálni, azt is eldöntöttük, hogy másképpen fogjuk írni a dalokat. Én pl. nem alanyi szövegeket írok, és inkább az énektémákhoz igazodik a zene, és nem fordítva, mint ahogy a Hangmásnál volt. De a két zenekart felesleges is lenne hasonlítgatni egymással, a lényeg az, hogy felszabadító tud lenni, amikor elengedsz valamit, és új dologba kezdesz, és még tanulni is lehet belőle, főleg magadról.

Például azt, hogy kisebb egóval sokkal boldogabb az ember, és a változás akkor jó, ha nem sodródsz az eseményekkel, hanem kézbe veszed, és magad alakítod őket.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Kovács Marcell billentyűs-sampleressel egészült ki a kétszemélyes formációtok. Ő hogyan került a képbe? Könnyen megtaláltátok a közös hangot? Mennyire tudjátok belevonni a dalszerzésbe?

Amikor kitaláltuk a Black Bartókot, az alapkoncepció az volt, hogy úgy csináljunk elektronikus zenét, hogy abban kizárólag csak gitárok és dobalapok lehetnek. A szintiket tudatosan száműztük a zenénkből, az elmúlt években én pl. eléggé meguntam őket… Bár végül Marcell belecsempészett egy kicsi Korg Volcát néhány számunkba, de jól áll nekik, úgyhogy ennyi belefér. A dalok váza már akkor is megvolt, amikor Marcell beszállt, de ő egy teljesen más szemszögből tudta újradefiniálni a dalokat, így azok jelentősen átalakultak azóta. Az ő dobalapjai adják azt a pluszt, amitől úgy érzem, egyedi a Black Bartók.

Egy olyan zenei világot hoztunk így össze együtt, amely összetevői amúgy soha nem találkoztak volna, mert Marcell egy eléggé különböző zenei világból jön, mint mi ketten Lászlóval.

A jelenlegi felállást egy fix társaságnak tartjátok, vagy szeretnétek még kiegészülni akár egy dobossal vagy még egy gitárral?

A jelenlegi alapfelálláson biztos, hogy nem fogunk változtatni, viszont női vendégénekesen én már a kezdetektől gondolkozom. De úgy voltam vele, hogy először legyen meg az alap, és majd meglátjuk, melyik dalnak áll jól.

Hat taghoz vagytok szokva – nehéz volt az átállás? Endre, hogyhogy te is gitárt ragadtál?

A dalírás sokkal gördülékenyebb egy háromtagú zenekarnál, de mivel kevesebb összetevőből áll össze, jobban is ki kell találni az egészet, hogy rendesen megszólaljon. Gitározni először a Beelzebub Blues című dalban kezdtem, mert ezt a számot otthon találtam ki a régi gitáromon, és rájöttem, sokkal jobban elő tudom adni, ha magamat kísérem, valahogy jobban összeáll. És ha már ebben a dalban gitározom, úgy gondoltuk, miért ne lehetne más dalokban is.

Eddig két dalotokat hallhattuk, egy korábbi interjúban azonban már hét kész számról beszéltetek. Azóta készült új szerzemény?

Hét dalt játszunk koncerten, ezeknek a vázát 2015 tavaszán-nyarán írtuk, azóta pedig összeraktuk, átalakítottuk őket Marcell-lel. Most, hogy már úgy érezzük, megvan a Black Bartók hangzásvilága, jöhetnek az új számötletek – ezekből az elmúlt fél évben összegyűlt egy jó pár, meglátjuk, melyikből lesz végül dal.

Miben tér el a Black Bartók hangzása és szövegvilága a Hangmásétól?

Mivel a basszus és a dob nem élő, ez jelentősen megváltoztatja a lehetőségeket. Vannak dolgok, amelyek csak élő ritmusszekcióval működnek, és erre mi is most kezdünk el rájönni.

A monoton ütemek, a sampler fáradhatatlansága viszont új, korlátlan lehetőséget ad abban, hogy hipnotikusabb zenét csináljunk… Én például szeretnék is néhány dalban egy ilyen irányba elindulni, jobban közelíteni az elektronikus zenéhez, szeretem, ahogy a monotónia ki tudja mosni az agyam, át tudja venni az irányítást.

A dalszövegekben már nem arra törekszem, hogy kiírjak magamból valami személyeset – ez a Hangmással már megvolt –, inkább történeteket találok ki, és a sztorik főszereplőinek a gondolataiból, motivációjából írom a dalszövegeket. Ez eléggé izgalmas, és egy teljesen új, szórakoztató dolog nekem.

Tök jó végre nem magamban kutakodni, hanem körülnézni a világban, és olyan dolgokról írni, amelyek dühítenek vagy elszomorítanak.

12645207_1730688107164707_3300968920769222219_n

Április 19-én a Kate Boy előzenekaraként léptek fel a Dürer Kertben. Hogyan kell elképzelni az élő koncerteteket?

Gyertek el, és akkor nem kell elképzelni!

Lehet, hogy a zenekar korai fázisában vagytok még, de mik a terveitek a közeljövőben?

Lassan elkezdjük felvenni a dalokat, de nagylemezben nem gondolkodunk, inkább EP-ket, külön dalokat fogunk kiadni időről időre. Azt is szeretnénk jobban megválogatni, hogy mikor, hol, kivel lépünk fel, nem annyira a koncertek mennyiségére megyünk rá, hanem arra, hogy elsősorban mi hárman élvezzük, amit csinálunk. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy ez továbbra is az underground, de én nem is akarnék „kitörni” belőle, tök jó a föld alatt létezni, a közönség azt szereti, ha meglepjük, és így azt csináljuk, amit akarunk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás