A szekerük igazán 1987-ben indult be: megjelent a Document, amin ott volt a legelső olyan számuk, amely több ország Top 20-as listájába már a megjelenéskor bekerült. A zenekar végre olyan figyelmet kapott, amilyet megérdemelt: a college rock kitört Georgiából, aztán be a rádiókba, és meghódította az egész világot.
A lemez egy válogatás – csak a legkiválóbb számokból – ami gyönyörű ívet vezet az 1981-es és a 2011-es év között. A zenekarnak ez az első teljes karriert áthidaló antológiája, ezért úgy állították össze a dalokat, hogy csak a legjobbak kerülhessenek rá az albumra. Felfogható úgy is, hogy az egész egy történetet mesél el, mivel a számok kronológiai sorrendben követik egymást, így olyan, mintha két és fél óra alatt mi is együtt öregednénk a zenekarral. Nyilván volt, aki nem szerette Stipe-ékat, de a banda a működése alatt nem igazán tudott mellélőni, kivéve pár alkalommal. Az évek során a fejlődéssel együtt járó változások miatt mindenki találhatott magának egy lemezt a R.E.M. repertoárjából, ami igazán a kedvencévé vált: vagy az első darabokat a csilingelő gitárhangzás miatt, vagy a nyers, ámde mégis visszafogott időszakot (Automatic For The People), vagy éppen az utóbbi évek alap rockját (Accelerate). Egyedüli hiányossága az összeállításnak, hogy nem tartalmazza a Drive című remeket, ami az Automatic for the People nyitószáma, és egyben az egyik legjobb pillanata volt. Ezen kívül talán még a Crush With Eyeliner az, ami helyet érdemelt volna a lemezen, de egyrészt nem lehet minden tökéletes, másrészt pedig minden fontos mérföldkövet tartalmaz az album, tehát negatív kritikával nem igazán lehet illetni.
Persze minden valamirevaló „greatest hits” korongon rejlenek kiadatlan anyagok is. A Part Lies…-al sincs ez máshogy: az utolsó single-ről ismert We All Go Back to Where We Belong balladisztikus hangulata megalapozza a lemez zárását, hogy aztán a legutolsó R.E.M. felvétel a Hallelujah le is zárjon egy történetet, vagyis azt a harminc évet, amit a banda végigzenélt.
Az ember érezhet szomorúságot, hogy valaminek vége szakadt, de a zenekar végül is szépen fejezte be a karrierjét, mondhatni a csúcson, egy biztos pontot/zárást (ezt a lemezt) hagyva maguk után. Az évek alatt kísérleteztek többféle hangzással, de végül mégis visszatértek a régi rock’n’rollhoz, amit oly jól csináltak, és így bezárták a kört.
Sajnos végleg.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.