DLRM
VIDEOPREMIER: DLRM – Millasensi
A Millasensi című felvétel az idén április 20-án megjelenő, csak szimplán DLRM nevet viselő új lemezen hallható. A zenekar elmondása szerint a dal a tavaly augusztusi illegálkoncertre való felkészülés során született egy improvizatív jam eredményeként. A zenekartól szokatlan módon a Millasensi egy sor szövegtől eltekintve teljesen instrumentális, és mint az az új lemez több dalára is igaz, a gitár és basszus témák mellett nagy hangsúlyt kap az analóg szintetizátor is.
A klip központi helyszíne egy Csepel Művek területén található régi raktárépület, amit a zenekar a fő szponzoruktól kapott kölcsön. A srácok beszámolója alapján a Csepel Művek olyan, mint egy elszigetelt, a nyolcvanas évek óta itt maradt kisváros Budapest külterületén, a főbejárata pedig olyan, mint egy időkapu.
Ez a brutalista, szürreális helyszín rányomta bélyegét már az előkészületek alatt az alkotási folyamatokra, ami több ízben visszaköszön a klipben is.
A videót egy barátjuk, Szelei Dóra rendezte, az operatőr pedig Dóra állandó munkatársa, Csillag Marci volt, aki már korábban is dolgozott együtt a bandával, illegálkoncertjüket örökítette meg még tavaly nyáron. A klip istennője, a táncoslány Temesvári Zsófi volt, a srácok és Zsófi sminkje, a styling, illetve Zsófi ruhája Balázsi Fanni munkája volt. A gyártást a DLRM menedzsere, Migléczi András intézte, a producer pedig maga a zenekar volt.
A DLRM Millasensi videójában a zenekart körülölelő csarnok falain megjelenik az Ashandart munkája is, ami Szabó Marci frontember egyik side-projektjeként fut.
“Ez igazából egy szerelemmunka, amit Hunyadi Pisti haverommal álmodtunk meg amikor azon vettük észre magunkat, hogy hónapok óta összejárunk és összefestünk mindent, amit találunk és a közelünkben van. Kidobott fadarabokat kukázunk ki egy-egy vizuálkollabra vagy egyszerűen csak rámegyünk falakra és odaimprózunk dolgokat, amiket éppen flesselünk. A fő vonal mindig az adott vibe amiben vagyunk, úgyhogy tervezés nélkül spontán alkotunk. Ezt az egész lemezt sokkal inkább képekben képzeltem el és ezt valahol mindenképpen szerettem volna megjeleníteni, így jött az ötlet, hogy vegyük körül a zenekart vele. Pár haver segítségével öt nap alatt szétimprovizáltuk az összesen csaknem nyolcvan méter hosszú, hat méter magas falat, ami egy elképesztő élmény volt. Bár magunk örömére csináljuk elsősorban, de úgy tűnik a projekt bejön másoknak is, mert szerencsére mostanában egyre több megbízást kapunk beltéri és kültéri design-festésre, ami hatalmas megtiszteltetés és boldogság számunkra.”
