Végre csináltak egy igazi Bond filmet, csak kár hogy az emberek elszoktak tőle
Habár a külföldi sajtót megosztotta a Spectre: A Fantom visszatér, addig az itthon készült kritikákról leginkább csak az jött le, hogy nagyon szeretik Daniel Craiget, de valahogyan az új James Bond filmet annyira nem. Pedig megvan minden az új részben, ami egy Bond filmhez kell, és ha igazán belegondol az ember abba, hogy az előző filmek milyenek voltak, egy dologra rájöhet: a Brosnan-korszak óta nem készült igazi Bond-film. Megírjuk, hogy miért is óriási ajándék a Spectre, és azt is, hogy kinek kéne Sam Smith után a következő filmnek a betétdalát előadnia.
Craig negyedjére alakíthatta a világ legismertebb kémét és nagyon reméljük, hogy nem utoljára, hiszen a brit színész zseniális. Az már egy másik kérdés, hogy a szőke Bond mennyire szeretné folytatni, hiszen nemrég azt is mondta, hogy inkább vágná fel az ereit minthogy egy újabb 007-es filmben szerepeljen. De ezt mindenki megértheti, hiszen egy kiadós adag paprikás krumpli után kevesen szednének még egyszer.
A SPECTRE AZOKNAK A NÉZŐKNEK ÓRIÁSI AJÁNDÉK, AKIKNEK HIÁNYZOTT EGY IGAZI BOND-FILM:
Amiben szerepel Q és valami kütyüt is csinál, ami nem egy szimpla jeladó.
Amiben az Aston Martin nemcsak gurulni tud, de tele van extrákkal is.
Amiben a klasszikus puskacsöves intróval kezdődik a film. Nem pedig végződik.
Amiben a főgonosznak van egy nagyon erős, de kevésbé értelmes segéde.
Amiben Bond normálisan kimondja: rázva, nem keverve.
Na ez mind megvan a Spectreben és ezért is lesz élvezhető azoknak az embereknek, akik a klasszikus James Bondon nőttek fel. Hiszen a Casino Royale-ból és a Quantum Csendjéből szinte teljesen ki lettek hagyva ezek az elemek. A Skyfallban pedig a készítők csak egy kis ízelítőt adtak a franchise klasszikus világából. De még ez a minimalizált hangulat is kevés volt ahhoz, hogy ne úgy tekintsünk rá és a többi filmre is, mint egy új Jason Bourne részre.
Viszont a huszonnegyedik Bond filmet nemcsak a nosztalgia tartja életben, hanem a történet egyaránt. Amiben jócskán van az utóbbi részekből elhanyagolt Bond-humor is.
A történet alapja nagyon is izgalmas, hiszen végre megérthetjük, hogy hogyan is lett Jamesből Bond – tehát a kör végre bezárul – továbbá a szuperkém múltjáról is sokkal több mindent tudhatunk meg, mint eddig valaha. De talán, ami a legizgalmasabb az egészben, hogy amikor kijön az ember a moziból, nem tudja eldönteni, hogy merre fog a történet tovább menni a következő filmben. Amit viszont igazán sajnálni lehet, az az hogy Christoph Waltz karaktere éppen hogy csak a sztori végére kezd el kibontakozni, és csak reménykedni lehet abban, hogy a következő részekre visszatér a színész.
A film végig tele van utalásokkal, amelyek nem fognak leesni a nézőknek, ha nincsenek tisztában a franchise-zal. Szóval nem árt megnézni legalább a Craiges filmeket mielőtt beülünk a moziba. Viszont pár kritikus is megnézhetett volna egy-két klasszikus részt, és akkor rájöttek volna arra, hogy a polipos szimbólumot nem az Amerika Kapitányból lopták a készítők, hanem az 1960-as évek Bond filmjeiből hozták vissza, és arra is, hogy James Bondnak semmi köze sincs a Batmenhez (csupán annyi, hogy majdnem Pierce Bronsnan játszotta Bruce Waynet). De sebaj.
Az 1965-ös Spectre gyűrű és a 2015-ös
Konklúzióként levonhatjuk azt, hogy a Spectre nem egy Oscar díjas, de teljesen élvezhető film.
És akinek hiányzik Connery, Moore vagy Brosnan, de elájul Craig alakításától, akkor az gyorsan nézze meg a Spectret, ha még nem tette. Viszont, aki nem szereti a szép nőket, szép kocsikat és az akció jelenetek után is tisztán maradó zakókat az inkább töltse le otthonra a Bourne-filmeket és nézze meg őket. Utána meg játssza végig a videójátékot is.
A DAL
Ahogyan azt már korábban megírtuk, Sam Smith Bond-dala learatta a babérokat. Viszont most, hogy már kijött a film és sokan azon gondolkodnak, hogy mi lesz Craiggel és Bonddal, addig mi azon is filozofáltunk el, hogy ki énekli majd a következő film főcímdalát. Összegyűjtöttünk egy-két nevet, akik nagyon jó választásnak tűnnek és azt is, hogy milyen Bond-számot írnának.
Noel Gallagher
A kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb zenekarának volt az agya. Na de ez elég, ahhoz hogy írjon egy Bond-dalt? Szerinte igen, legalábbis azt állítja, hogy két perc alatt meg tudná írni. A legutóbbi igazán pörgős és tökös betétdal az Chris Cornell You Know My Name-e volt. Itt az ideje, hogy újra legyen egy.
Milyet:
Damon Albarn
Napjaink egyik legsokszínűbb előadója. Hallgasson mindenki csak meg egy Blur vagy egy Gorillaz számot és hasonlítsa össze a szólóalbumával: nem gondolná, hogy ugyanaz az ember írta őket. Szerzett zenét már musicalhez és filmhez is, amelyekkel tökéletesen eltalálta ezeknek a hangulatát. Nem tartjuk valószínűnek, hogy pont egy Bond-dalnál rontaná el.
Milyet:
Rihanna
Nem nagyon ismerni nála vagányabb női előadót. Hiszen Rihanna egy fehér pólóban és farmernadrágban is el tudja varázsolni az embert a kisugárzásával. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen számot írnának neki, de pont ezért lenne izgalmas.
Milyet:
Coldplay
Számunkra a Coldplay az egyik legkézenfekvőbb választás, hiszen szinte az összes Bond-betétdal a zongorára alapszik és ez az angol zenekar számainál sincs másképp. Ha esetleg Chris Martinékra esne a választás, akkor egy igazi klasszikust írnának.
Milyet:
