“Vannak népdalok, amiket úgy érzem, el kell énekelnem” – Meszecsinka-interjú

Biczó Andrea
2016.08.8., 18:14

A Fókaszalon nevű formáció lelkesedéséből született meg a Meszecsinka, ami ekkor még Oláh Annamarit (ének) és Biljarszki Emilt (zongora, gitár) takarta. 2008-ban léptek fel először közösen, azóta pedig bejárták a fél világot együtt Lengyelországtól kezdve Bulgárián át egészen Amerikáig. Egyedi atmoszférájú zenei világuk egy olyan pont a világzene széles halmazában, aminek definícióját tényleg képtelenség megadni. Legújabb lemezükkel egy varázslatosan álomszerű utazásra invitálnak, velünk pedig beszélgettek a kezdetekről, inspirációról, és persze saját, kitalált nyelvükről is.

Meszecsinka. Fotó Csengeri Viktorina

Meszecsinka // fotó: Csengeri Viktorina

Fókatelep, Fókaszalon, Meszecsinka – kérlek, meséljetek arról, pontosan kiket takar(tak) ezek a formációk, és mitől voltak hasonlóak illetve eltérőek? A Meszecsinka a Fókatelep folytatása, vagy egy teljesen különálló projekt?

Emil: A Fókatelep a Korai Öröm és Colorstar zenészeiből + Annamariból állt össze, pár év alatt három erős anyagot készített. A Fókaszalont (mi kisFókának hívtuk) egy jótékonysági meghívás szülte, amire a zenekar többi tagja nem tudott elmenni. Gyorsan megtelt önálló tartalommal, így született a Meszecsinka. Az első 1-2 évben voltak interferenciák a két zenekar között, attól kezdve teljesen önálló külön projekt.

A Meszecsinka időközben duóból zenekari formációvá alakult. Mennyire vesznek részt a többiek a dalok írásában?

Annamari: Vannak olyan dalok, amiket én írok, vannak, amiket Emillel közösen írunk, és ezeket visszük be a zenekarba. Vannak olyan számok, amelyek egy-egy próbahelyi improvizációból születtek/születnek. Általában együtt hangszerelünk.

2011-ben megnyertétek a Folkbeats tehetségkutató fődíját, egy amerikai turnét. Milyen helyeken léptetek fel, mennyire volt inspiráló élmény?

Annamari: Nagyon különböző helyeken léptünk fel. A philadelphiai menő jazz klubtól elkezdve a vidéki öregek otthonán át a a füstös kocsmákig. Nagyon más világ, én személy szerint soha nem vágytam előtte Amerikába, de azóta visszavágyom, sokat álmodom is vele. Ott tényleg az az érzése az embernek, hogy bármit alkothatsz, a legőrültebb dolgokat is. És még egy dolog: ott jólesik hallgatni country zenét.

Emil: Tizenhárom koncert volt 12 USA-beli és kanadai városban, köztük New York híres multikulti klubjában, a Dromban, Philadelphia ismert jazz klubjában, a Chris’ Jazz Caféban, és Torontó bulis városnegyedének fontos helyszínén, a Lulu Lounge-ban.

Lemezeitek saját szerzeményeket és népdalfeldolgozásokat is tartalmaznak, mennyire figyeltek oda ezeknek az arányára? Elképzelhető, hogy a jövőben már csak saját dalokon dolgoztok?

Annamari: Elképzelhető, de ezek a dolgok nem tudatosan jönnek. Van egy pár dal, népdal, amit nagyon szeretek, és úgy érzem el kell, hogy énekeljem, és egyszer csak jó időben kibuggyan belőlem. Mivel nem hagyományos módon nyúlunk a népdalokhoz, ezért abszolút beleillik a világunkba. Például a mostani lemezen a ‘Hajnalban‘ egy látomásról szól, szerintem szebben nem lehet ezt leírni, annyiban változtattam, hogy nem énekeltem végig a népdalt, hogy mindenki a saját látomását élje át. A saját dalokkal, szövegekkel úgy vagyok, hogy hagyom, hogy megérjen, és az is kibuggyanjon belőlem egyszer csak. A másik, amikor próbán együtt születik a zenével helyben a szöveg, az nagyon izgalmas.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

2014-ben jelent meg stúdióalbumotok (Kinyílok), majd tavaly egy új EP (Ai) és egy New & Best című kompiláció is kijött, nemrég pedig már az Álomban ébren című harmadik nagylemez is napvilágot látott. Mitől pörögtek így fel a kreatív energiák a formációban?

Annamari: Folyamatosan improvizálunk a próbákon, a telefonomban megszámlálhatatlan ilyen próbahelyi felvétel van. Ha az érzéseinkre hallgatunk, és azt adjuk ki, akkor a kreativitás nem áll le. Ha megfelelésből játszanánk, lehet, hogy nem lennénk ennyire kreatívak. Így négyen jól működünk együtt, annak ellenére, hogy nem egyezik teljesen a zenei stílusunk, beállítottságunk, de megtaláljuk azt a rést, ahol találkozunk.

Emil: Évente új album normális tempó egy élő zenekar számára. Nézd meg a kreatív zenekarok diszkográfiáját a ’60-astól a ’90-es évekig. A mai általános lassulás okai: az ingyenes zenefogyasztás mellett nehéz pénzt előteremteni a stúdiózásra, a zenei piac felét az idősek uralják (ez statisztikai tény), akik a múltjukból élnek, egyre több zenész sok projektben játszik egyszerre, így az egyikből sem hozzák ki a maximumot.

Mi Meszecsinkában élünk, egy dologra koncentrálunk, talán ezért szeret minket a kreativitás és a produktivitás.

Meszecsinka. Fotó Csengeri Viktorina

Meszecsinka // Fotó: Csengeri Viktorina

Kik vettek részt az Álomban ébren lemez munkálataiban?

Annamari: Állandó vendégünk Karen Arutyunyan (Deti Picasso, Wattican Punk Ballet) majdnem minden számban szerepel, hihetetlen kreatív, és sok hangszeren játszik. Egy-egy számban pedig Kézdy Luca hegedűn és Kovács Ferenc hegedűn és trombitán hallható. Nagyon szépen kiegészítették a dalokat.

Az új lemezen egészen érdekes megoldásokat is használtok – például a Hajnalban című dalban egy ciprusi templomban felvett emberi- és madáréneket. Hogy kell elképzelni, több száz hasonló hangot, zörejt rejt a telefonotok? Mi kell ahhoz, hogy egy adott hang így magával ragadjon?

Emil: Bőgősünk, Árpi nagyon sok atmoszférát rögzített az amerikai turné során telefonra, volt is olyan ötletem, hogy azokból csinálunk valamit, csak valamelyik rutinszerű telefonelvesztésénél ezek is elvesztek. A ciprusi Szt. György Kolostor templomába belépve erős hatások értek minket. A sűrű energiával töltött tér, a több száz éves orosz Óhitű (sztarover) ikonok ereje… Nyilván ebből keveset ad vissza a körülvevő hang, de az emberben van egy kényszer az élmények rögzítésére. Később ez odakívánkozott a 15 perces ‘Hajnalban’ után, a lemez végére.

A38 (5)

Hét nyelven énekeltek (magyarul, bolgárul, spanyolul, angolul, olaszul, cigányul, arabul és saját kitalált nyelven) – kicsit mintha egyszerre szólnátok mindenkihez, miközben a dalaitok kifejezetten intim hangvételűek. Nincs ebben valamiféle kettősség?

Annamari: Most fejeztem be a zeneterápia tanulmányaimat, és csak megerősített abban, amit eddig is éreztem. A zene mindenkihez szól, nem kell hozzá semmilyen nyelvet beszélni, hogy eljusson a lélekhez. Persze jó, ha értjük a szöveget, de szerintem még az sem olyan fontos.

Minket külföldön nagyon szeretnek, ebből látszik, hogy a zene nyelve a legfontosabb.

Én is sok olyan dalt szeretek, aminek mai napig nem tudom a szövegét, amit kelt bennem, az elég. Kreálok magamnak egy szöveget, amit el sem lehet mondani, csak belül bizsereg valami. Mindenki a maga képére formálja azt, amit hall. Sokféle hangulat munkálkodik bennünk, én ezeket különböző nyelveken is kifejezem, játszom a nyelvek hangzásával, dallamosságával, és talán azért is lehet ez, mert úgy érzem, hogy mindenhonnan származom. A tavalyi EP-n és a mostani lemezünkön csak magyarul énekelek, most ennek kellett jönnie. Van még egy nyelv, amit használok, a saját kitalált, kialakult nyelvem, azt nagyon szeretem.

Mik a terveitek a közeljövőben?

Emil: Augusztusban a magyarországi koncertek mellett lesz szicíliai turné, játszunk Cataniában, Szirakuzában, Palermóban és Vittoriában. Ősszel egy izgalmas bolgár előadóval, Belonogával turnézunk Nyugat-Európában egy közös projekt keretében. Lesz külön saját német-holland turné is.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címlapfotó: Raffay Zsófi

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás