Varju Kitti
2018.05.9., 16:16

“Valószínű, hogy most a trilógia zárása után is lesz egy nagy váltás” – mïus-interjú

Negyedik éve működik Álmos Gergely önálló projektjeként a mïus, amelynél most ismét lezárul egy korszak. A nemrég megjelent Twentytwo 22 című album egy zenei trilógia záróeleme, amely a lehetőségek felismerését, a nyitást szimbolizálja. Teszi mindezt az eddigi legtempósabb mïus-lemez formájában, amely sötét hangzásvilágát ezúttal akusztikus hangszerek egész garmadájával mélyíti el. Az elmúlt évek rendkívül izgalmasan alakultak Gergő számára, akivel a nemrég lezárult európai miniturnéról, illetve annak kapcsán a mïus hazai és külföldi fogadtatásának különbségeiről, az aktuális Twentytwo 22 lemez hátteréről, valamint az általa alapított Théque Records kiadóról és az azzal kapcsolatos terveiről is beszélgettünk. A május 12-ei lemezbemutatóról pedig ne maradjatok le!

Nemrég tértetek haza egy rövid európai turnéról. Milyen volt a külföldi fogadtatásotok, hogyan értékeled ezt a körutat? Milyen várakozásokkal indultatok neki, és mennyiben teljesültek azok?

Volt pár klub, amelyek már régóta hívták a mïust, így jó ideje tologattuk magunk előtt ezt a miniturnét. Nyilván egy ilyen turnét a helyén kell kezelni, és számolni kell azzal, hogy léptékében kisebb koncertekről van szó, mintha hazai pályán lennénk – még annak ellenére is, hogy ugye a hallgatóink fele külföldi, hisz ők egész Európában oszlanak el. Feltöltődve jöttünk haza, mindenkinek jót tett a zenekaron belül ez a kiruccanás. Ősszel majd délnek vesszük az irányt, Róma felé.

Fotó: Szemerey Bence

Előbb mutattátok be a Twentytwo 22-t külföldön, sorra jelennek meg a pozitív nemzetközi kritikák az új albumodról, korábban a BBC-n premierezett a Torso című kislemez, amelyet ráadásul olyan nevek remixeltek, mint a Vessels vagy a Brandt Brauer Frick. Tudatosan törekszel arra, hogy inkább a külföldi közönségek felé vidd ezt a fajta zenét? Kevésbé látsz jövőt itthon e téren?

Természetesen tudatosan. A mïus indulásánál már az volt a cél, hogy határok nélkül próbáljuk bevonzani a saját közönségünket, ami nyilván adja magát a mai világban. Az tény, hogy mivel elég szubkulturális ez a zene még külföldön is, itthon szerintem már elértük azt a közeget, akiket érdekelhet. Van egy szűkebb, stabil bázisunk itthon, amely végigkövette a mïus fejlődését, mélypontjait, sikereit, és amelynek nem lehetek elég hálás. Másrészről amellett pedig nem lehet elmenni, hogy az a tapasztalatunk, hogy külföldön sajnos jobb a szakmai fogadtatása a mïus zenéjének.

Itthon még mindig nagyon megy a „dobozba helyezés”, és amit mi csinálunk, az vagy túl elektronikus, vagy nem elég techno, mivel pont egyfajta fúziót lőttünk be. Emiatt nem igazán veszik a fáradtságot itthon, hogy leüljenek, és beengedjék ezt a fajta zenét, pedig tök jó helyen van az a „dobozon” kívül.

Három év alatt elkészült egy zenei trilógia, amely egy teljesen más zenei világot épített fel, mint amit azelőtt a mïus képviselt. Eleve úgy indultál neki, hogy neked kelleni fog három olyan összekapcsolódó megjelenés, egy trilógia, amellyel el tudsz szakadni a régi mïustól? Vagy útközben alakult így?

Ez az Eigengrau után körvonalazódott, amikor már nagyjából kész volt az ISOLA anyaga. Az Eigengrau inkább útkeresős volt, és tulajdonképpen utána kezdett kirajzolódni egyfajta fejlődési folyamat, amiben elég erős kontinuitás is jelen volt.

Elhangzott már egy interjúban, hogy ebben a trilógiában „az Eigengrau valamiféle mélypont felismerése volt, az ISOLA volt a gyógyulás alatti elszigetelődés, a Twentytwo 22 pedig a lehetőségek felismeréséről, a nyitásról szól”. Ugyanakkor az új album hangulatában szerintem továbbra is elég sötét és mély. Miben fejeződik ki, nyilvánul meg ez a nyitás számodra?

Természetesen nem tudom levetkőzni a saját stílusjegyeim, és a sötét világ megmaradt. Úgy érzem, magamhoz képest sokkal derűlátóbbak ezek a dalok, de az tény, hogy a dúrokat mindig is csak mollok között elvétve tűrtem meg. (nevet)

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Talán ez az egyik legtempósabb lemezed, ráadásul ezúttal feltűnően sok akusztikus hangszert lehet felfedezni az elektronikus taktusok között (még akár kolompot vagy tangóharmonikát is). Hogyhogy most ennyire előtérbe kerültek ezek? Amúgy minden hangszert te játszottál fel?

Igen, tudatos volt, hogy kicsit tempósabb lemezt akarok, hogy kicsit kibillentsem magam az eddigi magabiztos ritmusokból. A hangszerekkel visszanyúltam kicsit a mïus legeslegelső dalaihoz, amikor nagyon sok akusztikus, klasszikus hangszert használtam, és akkoriban elég sok ötletet vettünk fel, aminek egy részét végre tudtam használni. Így került be tuba, bőgő, harsona, kürt, fuvola, cselló, hegedű. Ezeket mind zenészek játszották fel, magamnak a szintik mellett csak az akusztikus zongorát hagytam meg.

Bár az Eigengraun még négy különböző énekesnő hallható, úgy tűnik, mostanra mintha rátaláltál volna az ideális női hangra Hegyi Dóri (OHNODY) személyében, ahogy a férfi párjára Raf Skowrońskival. De most képbe került egy friss hang a Tape Delay-ből és a Deep Glaze-ből ismert Szőke Zoli által. Miért pont rá esett a választás?

Dórival amellett, hogy nagyon jó barátok lettünk, nagyon könnyen tudunk együtt dolgozni, igazából csak az idő hiánya miatt nem csináltunk külön egy duót. Rafnál ez szintén igaz, vele élőben iszonyatosan jól lélegzik a zenekar, de sajnos a távolság miatt (lengyel fiú, aki Londonban tanul zenét) nem tud mindig jelen lenni. Ennek ellenére valahogy a Heavy Heart című számhoz nem passzolt egyikük hangkaraktere sem. Zolóra pedig egy akusztikus koncertjükön figyeltem fel Horváth Orsi ajánlására, és remekül működött vele a dal.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fontosnak tartod, hogy a már „bejáratott” énekesek mellett folyamatosan vonj be újabbakat?

Abszolút. Mindig is fontosnak tartom a mïusnál a megújulást, ez vonatkozik a művészekre is, akikkel együtt dolgozom. Sajnos, csak magamat nem tudom lecserélni. (nevet)

De a zenei váltások miatt a közönségünk is már párszor lecserélődött, ami szerintem természetes. Valószínű, hogy most a trilógia zárása után is lesz egy nagy váltás.

A Twentytwo 22 több stúdióban, így Londonban, Budapesten és Szegeden került rögzítésre. Miért volt szükséges ennyi helyszínen felvenni ezt az albumot?

Főleg a sok vendégzenész és az énekesek miatt, ahányan vagyunk, annyifelé kellett stúdiózni. Egy fix pont van, az pedig a szegedi Miracle Sound (régen Black Hole Sound), ahol Vári Gabi segít nagyon sokat a stúdiómunkában, valamint a dalok végleges keverésében is. Jó, hogy van egy külső kontroll, akiben szakmailag is meg tudok bízni. Gabi ez az ember, akivel lassan nyolc éve együtt dolgozunk.

Építészként és a filmiparban is dolgozol – ezek mennyiben, miként hatnak a zenei világodra? Akár aktuálisan a Twentytwo 22 esetében.

Közvetlen nem hatnak egymásra, de közvetetten annál inkább. Mindig párhuzamosan dolgozom zenén és építészeten. Ezek nagyon kreatívan tudnak hatni egymásra. Ha elakadok az egyikben, a másik terület mindig segít ellazulni, és oda-vissza. Egyedül csak az a fránya idő szab határokat.

Tavaly év végén egyszer végigjátszottátok a Twentytwo 22-t egy koncerten. Mit jelentett számodra az az est, mennyire dolgoztad át utána a számokat az élő próba után? Mivel készültök a mostani lemezbemutatóra?

Ez az anyag már szeptember óta készen van, decemberben már indult a vinylgyártás. Úgyhogy az év végi koncert inkább a dalok élő „bepróbálása” volt. Élőben nem minden működik úgy, mint lemezen, ezért ezt teszteltük akkor a közönségen. A mostani koncerten viszont ugye Raf is jelen lesz, valamint a vizuálunkat is folyamatosan fejlesztjük, abban is lesz újdonság.

Fotó: Szemerey Bence

Idén Ligosztajeva Annamáriával közösen megalapítottad a Théque Records nevű saját kiadód, amellyel a Twentytwo 22-t is megjelentetted. Mióta érlelődött benned, hogy egy ilyen vállalkozásba fogj, és miért pont most jött el az ideje?

Igazából a mïus első lemezeinél már volt tapasztalatom kiadásban itthoni viszonylatban, mert azt javarészt magunk csináltuk házon belül. A berlini Sonar Kollektivnél kiadott Eigengrau közben pedig beleláttam, hogyan csinálják ezt profin, nyugatabbra. Igazából a Théque Records megalapítása egy régóta érlelődött álom volt, amelyhez Annamari betársulása és biztatása adott egy jókora löketet. Szerintünk mostanra sokkal inkább kezdenek lokálisan kialakulni kisebb szerveződések – hívjuk őket független zenei, kiadói csoportoknak -, mivel a régi indie kiadók azért már annyira nem is nagyon függetlenek, nagyon sokan túlnőtték magukat, és profitorientáltak lettek.

Úgyhogy szerintem elég erős vérfrissülés indult be, és a zenekarok, zenei közegek, csoportosulások elkezdték saját kezükbe venni a sorsukat.

Mik a hosszú távú céljaid a Théque Recordsszal? Elsődlegesen milyen előadókat (pl. stílusban, nemzetiségben) tudsz elképzelni a kiadónál? Te magad hogyan fedezel fel új zenéket?

Stílushoz nem kötjük magunkat Annamarival, a jó zene az mindig jó zene lesz. Viszont nagyon szelektív kiadót akarunk, a minőséget és az előremutató zenéket előtérbe helyezve. Elsődlegesen nemcsak itthonra, hanem a teljes kelet-európai régióra koncentrálunk. Jelenleg három zenekarral foglalkozunk, és szeretnénk kisebbek maradni, hogy azt a pár zenekart, amelyekben hiszünk, teljes figyelemmel tudjuk kísérni. Új zenéket pedig különböző élőzenei platformokon szoktam nézni (Balcony TV, Sofar Sounds), valamint a zenészekkel, barátaimmal szoktunk egymás között mindig megosztani az aktuális kedvencet.

Hangsúlyozottan záró darabnak szántad a Twentytwo 22-t. Mit adott neked ez a trilógia és az elmúlt három év?

Hú, hát nagyon intenzív volt, és nehéz így átgondolni. De visszatekintve büszke vagyok az elért szakmai sikerekre, és legfőképp arra az alkotói-zenei közegre, amely létrejött a három év alatt; olyan, mint egy kis család nagyon sokféle emberrel.

És mi jöhet ezek után? 2016 óta minden évben jött egy mïus-megjelenés, de most mégiscsak lezárult egy korszak elmondásod szerint. Mi a mïus jövőképe?

Az biztos, hogy most a kiadó és az építészet jobban előtérbe fog kerülni, de azért lesznek mïus-koncertek, ősszel például megyünk Rómába egy komoly audiovizuális fesztiválra. Egyedül azt nem merem ígérni, hogy jövőre lesz új album. (nevet) De a jövő-mïus koncepciója már elég erősen körvonalazódik.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A mïus május 12-én, azaz most szombaton mutatja be a nemrég megjelent Twentytwo 22 című lemezét az Akvárium Klubban, az előzenekar iamyank lesz. A Facebook-eseményhez itt tudtok csatlakozni, a koncertre pedig belépőt is nyerhettek velünk – részletek ezen a linken!

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás