OHNODY
Vágyakozás, felismerés, elmúlás, elengedés, feldolgozás, újrakezdés, megoldás – OHNODY-albumpremier és -interjú
Hegyi Dóri, akit most már nemcsak a mïusos kollaborációk és a Belauval közös Island of Promise kapcsán lehet ismerni, a tavalyi évben OHNODY néven debütált EP-je után egy hétdalos albummal mutatja meg önálló zenei művészetét. A 2018 márciusában kislemezként kiadott Hideg volt az első magyar nyelvű dala (amely nálunk premierezett); ennek sikerén felbuzdulva készült el első önálló albuma, az Egy igaz szerelem, amely csak anyanyelvű szerzeményeket foglal magába, és Dóri legszemélyesebb arcát tárja elénk. Interjú és lemezpremier.
Legutóbb pontosan egy éve beszélgettünk, amikor megjelentetted első szóló EP-d, a Nude-ot, most pedig első önálló albumodat mutatjuk be. Ha pár szóval kellene jellemezned az elmúlt időszakod, mit emelnél ki mindenképpen?
Megtanultam elengedni, türelmesnek lenni, szeretni magamat, és örülni annak is, ha fáj, mert abból tanultam a legtöbbet. Most nyugi van, a környezetem is rendben van, elkészült a lemez, amelyen az év közepétől keményen dolgoztunk.
Számos kollaboráció kapcsán hallhattunk már korábban, hiszen a mïus mellett a Belauval és iamyankkal közösen is készítettél már zenét. Ezeket a kollaborációkat végleg elengedted?
A mïusnak a mai napig tagja vagyok, és bízom benne, hogy az is maradok, mert Geri (Álmos Gergely – a szerk.) amellett, hogy szuper barát és zenésztárs, a saját zeném írására is inspirál. Egyébként is szeretek részt venni ezekben a projektekben, úgyhogy nem engedem el őket.
Utólag visszatekintve szakmailag mit kaptál és adtál ezeknek az együttműködéseknek?
Szerencsére eddig pozitív tapasztalataim vannak. Ezek a közreműködések eljuttattak tévés produkcióba, reklámokba, filmbe. Emellett pedig kötöttem pár fontos baráti és munkakapcsolatot rajtuk keresztül.
Én pedig igyekszem adni magamból egy darabot a zenékbe – meg egyébként szerintem jellemző rám, hogy kinyafogok valamit, amit nem kérnek tőlem, aztán beválik.
A 2018 márciusában kislemezként kiadott Hideg volt az első magyar nyelvű dalod (amely nálunk premierezett); ennek sikerén felbuzdulva érkezett az Egy másik életben című dalod, majd most az album, amely szintén csak magyar nyelven íródott dalokból áll. Végleg elengedted az angol nyelvű dalokat?
Nem, nem. Az a tervem, hogy egy magyar, egy angol album. Úgy volt, hogy két nyelven készül a lemez, de aztán elvetettem. Zavarosnak tartottam. A külföldre való terjeszkedés nekem eddig állandó perspektíva, úgyhogy azért nem mondok le róla. Magyarul írni viszont valami olyan szabadság, amit ennek a lemeznek a megírása alatt tapasztaltam meg úgy igazán. Megtaláltam a saját nyelvemet, stílusomat, és nem félek beleturkálni olyan témákba, amelyekről amúgy azt tapasztalom, hogy kevesen beszélnek. Például a belső egyensúlyról. Kicsit az van, hogy direkt pusholom ezt a témát, mert azt veszem észre, hogy akkor is egyedül vagyok, amikor sokan vannak körülöttem. Beszippantja a világot az internet.
Úgyhogy az a célom, hogy használjuk a nyelvünket, éljünk a kultúránkkal, az identitásunkkal, és mindegy mi történik, igyekezzünk szeretni magunkat.
Hét új dal kapott helyet az Egy igaz szerelem lemezen, melynek a koncepciójával is határozott célod volt.
A mozgatórugó az a lelki folyamat volt, amikor belefutunk az életünkben fájdalmakba, problémákba, és addig, amíg ezekben a szituációkban ugyanazt vagy hasonló megoldásokat használunk arra, hogy ezeket eltoljuk magunktól, addig nem születik megoldás, mert az azt jelenti, hogy még mindig nem tanultunk meg valamit.
A lemez a szerelemről szól, mert azt gondolom, hogy társas lények vagyunk, és mély, fontos mozgatóerő a másik felünk megtalálása. Emellett viszont bármire ráhúzható szerintem, mert azt tapasztaltam, hogy ugyanezeket a köröket futom akkor is, hogyha mondjuk le akarok menni a boltba egy chipsért, de tudom, hogy allergiás vagyok rá, vagy ha szerelmes vagyok.
Erről mesél az Egy igaz szerelem, különböző fejezetekben. Hét dal van az albumon, úgyhogy hét különböző szó kapcsolódik a dalcímekhez: vágyakozás, felismerés, elmúlás, elengedés, feldolgozás, újrakezdés, megoldás.
Tehát ez a lemez a te érzéseidről, rólad szól?
Ez arról szól, aki tud vele azonosulni. A magyar nyelvben valamiért kettő szó van ugyanarra a fogalomra. Én a szerelmet nem a kémiai értelmezésében használom itt, hanem a „szeretet” szó helyettesítésére.
Szerintem mindenkiben van szeretet vagy a szeretetnek a hiánya, ami végül is a szeretet utáni vágyakozást jelenti, és az az elméletem, hogy nem vágyakozunk olyan után, amit nem ismerünk. Úgyhogy ez nekem elég univerzális lemez.
Plusz igyekeztem úgy megírni, hogy szabadon lehessen asszociálni különböző érzésekre meg szavakra a képekről, amiket használok.
A Kriszta című dalod például egy személyes alteregód, egy fiktív vagy egy létező személy az életedből?
A Kriszta arról szól, hogy a szülői mintákat fontos feldolgozni ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, mert egyéni, hogy kinek, mi a szeretet, és attól, hogy mondjuk a szüleinktől mást kapunk, mint amit akarunk az a szeretet nincsen kevésbé jelen bennünk. Innen pedig könnyen kisakkozható, hogy Kriszta az édesanyám keresztneve.
Az album egyik szintén meghatározó kulcsdala a Belőlem Platánok Nőnek, amely teátrális hangzásával kiteljesedést és egy meghatározó csúcspontot hoz a lemez struktúrájában. Mi a dal története, szerepe, helye, üzenete?
A dal „fejezetcíme” az újrakezdés. A saját fejlődésemen keresztül igyekszem megfogalmazni vele azt, hogy hogyan esünk passzív állapotból agresszívba, és így körbe-körbe, aztán hogyan engedjük ezt el, és fókuszáljunk arra, hogy kinőjünk ebből egy olyan állapotba, ahol már nem számít az, hogy ki mit mond, mert a cél az, hogy fejlődjünk. Benne van a szövegben az összes stádiuma az előző daloknak.
Számos zenei hatás és inspiráció érződik az album dalain. Kik voltak rád nagy hatással a számok írása és szerzése alatt?
Intuitívan csinálom a dolgaimat. Megérzésekre hallgatok, ezért nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy kik inspiráltak konkrétan. Radioheadet, Björköt, Bon Ivert, Portisheadet, The Nationalt, Son Luxot hallgatok fixen. Trip hopot, skandináv zenéket, rengeteg népzenét. A kedvencem most a DakhaBrakha.
A szövegek tekintetében pedig nem szoktam gondolkodni, ha magamnak írok. „Eltűnök” valahova máshova a fejemben, és mikor „kinyitom a szememet”, készen van. Így fejezem ki az érzéseimet, úgyhogy sokszor a verseimen keresztül jövök rá olyan dolgokra, amikre egyébként ritkán gondolok.
A szövegírás után pedig két zseniális dalszerző is melletted volt. Kik ők, és milyen fontos momentumot emelnél ki a velük közös alkotói folyamatból?
Na igen, Fodor Máriusz és Makumi Kamau, azaz Kama inspiráltak igazán, amikor írtuk a dalokat. Elvonultunk Agárdra egy nyaralóba, és ott írtuk meg közösen a demókat. Fontos, hogy szerintem nagy harmóniában és egyetértésben tudtunk együtt dolgozni, és mindkettőjüket zseniális művésznek tartom.
Zenédhez szorosan kapcsolódik a művészi vizualitás is. Ezúttal milyen artworköt álmodtatok meg hozzá?
A lemezhez készült látványvilágot egy négyfős stáb valósította meg. A haj Lukács Mátyás, a smink Belovai Nóra, a styling Várai Lúcia érdeme, és Sármán Nóra ruháit viselem. A fotókat pedig Földi Ádám készítette. A hangulat és az artwork a saját vízióm alapján készült, és a lemez koncepciójához idomul: kétszer vagyok rajta a képen. Az ülő, játékos fehér alak azt az énemet testesíti meg, akinek belül érzem magam. A kezemben a telefon a jelenben történő kapcsolódási törekvéseket mutatja, a sopánkodó testbeszédem meg azt, hogy mennyire szomorúnak tartom, hogy jórészt az internetre korlátozódik a kommunikáció. Az álló én pedig az az énem, aki pedáns és merev, és irányít.
Azt tapasztalom, hogy azt gondoljuk, az a biztonságos, hogyha elfojtjuk a „gyermeki önmagunkat”. Nekem már az ellenkezője jelenti a szabadságot és a kreativitást.
Szerintem nem az az erős ember, aki a maga köré épített falakba vájt lyukakon keresztül támadja azt, aki hozzá közel merészkedik, hanem az, akinek már nincsen szüksége falakra és fegyverekre.
A Dunának című dalhoz készült egy videoklip, amely egy kisjátékfilm betétje, és amit Rácz Dániel rendező-operatőrrel álmodtunk, Fazekas „Fidó” Zsolt producerelésével.
A látványvilág elrugaszkodik attól, amit a lemezborítón és az albumhoz készített fotókban hoztunk. Ennek egyébként kifejezetten örülök, mert inspirál a zenémben, amit Dani mutat nekem vizuálban. Nagy volumenű, izgalmas munkák folynak most a lemez kapcsán vagy annak meghosszabbításaképpen. Velem hasonlóan érző és gondolkodó emberek kapcsolódtak be a folyamatokba, úgyhogy mostanában gyakran túlcsordulok, és bizonygatom magamnak, hogy ez tényleg történik.
És most az az álmod is valóra válik, hogy az első önálló nagylemezed megjelenését követően az első önálló lemezbemutató koncertednek is elérkezett az ideje.
A lemezbemutató február 1-jén lesz az Akvárium KisHallban. A koncerten kizárólag az album dalai fognak megszólalni, meglepetésekkel színezve. Nagyon készülünk a csapatommal, és alig várjuk, hogy megmutassuk nektek, min dolgoztunk. A vendégfellépőm egyébként Saya Noé, azaz Kőrös Mimi lesz.
A lemezbemutató koncert után az #alomprojekt munkacímű kisjátékfilm betétjeként egy, a Dunának című dalhoz készült videoklip is debütál, melynek rendező-operatőre Rácz Dániel, producere Fazekas „Fidó” Zsolt, a Vidravár tulajdonosa. Az alkotás a VISIONTEAM, a PostOfficeFilms az AMBRA és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával valósult meg.
A lemez a Théque Records, a 25NKA és a Hanfoglaló Program támogatásával készült el.
