Miután a K-pop (koreai pop) videók máza leolvadt a képernyőnkről, valamivel tisztábban látjuk, mi is a helyzet az ázsiai kistigris otthonában. Amikor a nyugat hullámai partot értek Dél-Koreánál, hordalékként magukkal vitték például a hiphopot, a sorozatokat vagy épp Terry Richardsont. Mindez egy másik hullámot generált, név szerint a Hallyut, és olyan ikonok tűntek fel, mint a Girls Generation, G-Dragon, Neon Bunny vagy az új filmcsillag, Ko Ah-sung. Így már világos, hogy az új generáció jelenleg a (számunkra) teljes megőrülés közepette rázza le magáról a korábbi évtizedek merev korlátait, és formálja át a saját képére más kultúrák szokásait. És mi máson is tükröződne ez a legnyilvánvalóbban, mint a képeken. Napjaink K-fotográfusai nem félnek megmutatni a véleményüket, az életüket, a testüket. A vadság, a szexualitás és az őszinte, merész kinyilatkoztatás az ő asztaluk.
„Minden, ami szép”. Jelenleg ez a fő témája képeinek, és persze minden „szép” mögött ott egy történet, vagy ha ez nem működik, akkor minden történet mögött ott van valami szép. Hasisi kezdetben egyszerre volt múzsája és témája képeinek, ami annyit tesz, hogy ha beütötted a nevét a keresőbe, egy csomó meztelen Hasisi Parkot találtál.
Mára viszont multimédia-művész és stúdiófotós lett belőle, aki K-ikonok portéit kapja le.
Igazi K-pop nagyágyúk coverképeit fotózta már, ami ugye nagy szó. Less célja, hogy olyan képeket készítsen, amik „felfedik, ám egyben érvénytelenítik, kioltják vagy legalább csökkentik a fiatalok és az idősebbek között lévő határt.”
Ő az, aki képes a legmufurcabb K-sztárt is mosolyra bírni fotózás közben, képei pedig valahol a glam és a trash között találták meg helyüket.
Tinédzserkorában egyetlen dologra gyűjtött: plasztikai műtétekre. Igen, nem is egyre, hanem annyira, amennyi szükséges a cél érdekében: hogy „szép” legyen, még mielőtt befejezi a gimit. Miközben számtalan orvossal konzultált, észrevette, hogy ez az egész csupán a társadalom nyomásának mellékhatása, amitől a fiatal lányok, mint a mérgezett egér, műtétről műtétre járnak. Végül saját maga mégsem feküdt kés alá, így ez vezetett a nemzetközileg is elismert sorozatához.
A Beauty Recovery Room egy nem túl szokványos előtte-utána sorozat a plasztikai műtét(ek)ből lábadozó lányokról.
A finomabb, lágyabb, intimebb oldalt képviseli Nina Ahn, aki „egy élvezetes hobbiként” tekint a fotózásra. Az élet nagy dolgain elmélkedik, például megkérdőjelezi az olyan kulturális normákat, mint a házasság, annak érdekében, hogy helyette inkább az álmait kövesse. A művészeti iskolákat egyelőre elkerüli, mert ahogy mondja,
„valószínűleg ki nem állná a művészeti sulisokat”.
„Lent a klubban”. Ott van igazán otthon Aston, vagy ahogy mindenki ismeri, Husumu. De akár nevezhetnénk a koreai Dash Snow-nak is, mert néha a képei segítenek neki emlékezni, mi is történt éjszaka. Hiphop, oversize kabátok, baseballsapkák és a bling – ezekkel lehetne összefoglalni a fotóit. Imád fényképezni, és imád inni: „
„A koreaiak imádják az alkoholt. Mindenki laza lesz tőle, és ettől sokkal könnyebb képet csinálni róluk.”
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.