Ütemes unalom : Eels – Tomorrow Morning

A név mögött tehát alapvetően Mark Oliver Everett (másképpen E) rejtőzik, az ő háta mögött pedig egy szinte állandóan változó line-up, sosem változó idióta művésznevekkel megtámogatott zenészekkel. Az aktuális Tomorrow Morning elvileg egy trilógia harmadik darabja a tavalyi Hombre Lobo, illetve az év elején megjelent End Times után, gyakorlatilag azonban ez a tény hallgatói szempontból nem sok vizet zavar, a hangulat- és szemléletbeli változások e nélkül is teljesen nyilvánvalóak. A néha már túlzóan személyes hangvétel és szokatlanul felépített dalszövegek, mint általában, erre a lemezre is érvényesek, amivel nem is lenne semmi gond, ha csapódnának mellé olyan dolgok is, mint például a változatosság, netán sokszínűség, de ezeket a fogalmakat még időben felejtsük el.

Az In Gratitude For This Magnificient Day kissé hosszú cím egy intro-nak, de elnézzük, nekem legalábbis nagyon szimpatikus volt ez a monoton kis bevezető dallam. Kevésbé volt az a kómába,és gyenge pátoszba fulladó I’m A Hummingbird, vagy az abszolút semmilyen The Morning, azonban még időben siet segítségünkre a Baby Loves Me, ami absztraktsága ellenére rendkívül fülbemászó és leleményes megoldásokkal tarkított tétel. Az ezt követő Spectacular Girl-nél már sejtjük, hogy a számokat támogató ütemek nem igazán fognak eltérni a már megismert alapsémától, és sajnos igazunk is lesz. A This Is Where It Gets Good az első három perc nélkül nagyon izgalmas próbálkozás lehetett volna, az After The Earthquake pedig egy második intro-val örvendeztet meg minket, köszönjük Mr. E. Bár a The Man megpróbálja kicsit seggbe rúgni az albumot, hogy történjen is végre valami, túlságosan is érezhető a kínlódás, szerencsére szűk három percre lazíthatunk végre egy keveset, a Looking Up-ban már felfedezhető némi fantázia.

A maradék néhány track szintén nem érdemel különösebb figyelmet, a Mystery Of Life pedig hiába szeretne egy alkalomhoz illő zárást domborítani, már a végighallgatáshoz is idegesítően kaotikus az egész. Számos lemez igazolja ugyan, hogy a kapkodás és bizonytalanság is izzadhat zseniális felvételeket (vegyük például a hírhedt The Libertines-t), a Tomorrow Morning nem fogja bővíteni a listát. Kocsiban még talán elmegy.

4/10
E Works; 2010 – 46 perc; 14 szám

Szerző: TT