Nagy Daniella
2019.11.20., 16:41

Új hangzás és lemeztelenített emberi kapcsolatok – Mongooz and the Magnet-interjú

A Magnus Måløy (gitár, ének), Háló Gergő (dobok) és Ian O’Sullivan (nagybőgő, ének) alkotta pécsi norvég-magyar-ír trió újjászületve bújik elő a koncertezéssel és dalírással töltött elvonulásából. Az elmúlt időszakban felléptek a Sziget Fesztiválon, az Exit Festival-on és meghívást kaptak az Észak- és Dél-Korea határán megrendezett DMZ Peace Train fesztiválra is. Többek között ezeket a kalandokat foglalja össze a Mongooz and the Magnet friss, people ═ people című EP-je. Az új anyag hódító útja már javában tart, a bemutató turné következő állomása a budapesti Toldi Klubban lesz november 22-én.

Az EP-ről elsőként a Hey Boy című single jelent meg, miként született a hozzá tartozó videó ötlete?

Háló Gergő: Manapság ritkán van lehetőségünk kettesben időt tölteni az apukáinkkal, épp ezért furcsának is érezzük az ilyen szituációkat. A videó abból az alapötletből indult ki, hogy mindhárman leülünk vacsorázni az édesapánkkal, közben pedig random shotokban vesz minket a kamera, ez a koncepció azonban megdőlt, hiszen a fiúk szülei Magyarországtól távol élnek. Ebből fejlődött ki a megvalósított verzió, ami a felnőtté válással kapcsolatos kényszert fogalmazza meg.

Azt, hogy bár ez az igény eleinte szülői elvárásnak tűnik, időközben internalizálódik, és az ember végül nem tudja eldönteni, hogy kinek akar megfelelni valójában: másoknak vagy saját magának? Ezt a belső vívódást vizualizáltuk.

Ian O’Sullivan: A klipben szereplő videokamera pedig azt szimbolizálja, hogy az elvárások mindenhova követnek minket attól függetlenül, hogy elfogadjuk őket vagy sem.

Mit jelent számotokra a videóban szereplő „bridges are meant to be crossed, and nothing’s meant to burn” mondat?

Ian: Ez egy kis “easter egg” a people═ people EP-vel kapcsolatban. A kislemez nem egy konkrét koncepció nyomán született, inkább élményekre, tapasztalatokra, Magnus ötleteire támaszkodtunk, utólag viszont azt vettük észre, hogy több dal is az emberi kapcsolatok témája körül forog. Az egyik például a szülő-gyerek viszonyról szól, míg a másik a szeretetről és a szerelemről, élettársi megközelítésben. Az fogalmazódott meg bennünk, hogy emberként nem csupán testrészek vagyunk, a létünket a kapcsolataink határozzák meg.

Halálunk után feloldódnak és velünk együtt tűnnek el a világról az átélt élményeink is. Kizárólag azokban hagy nyomot az életünk, akik ismertek minket. Az egyenlőségjel épp ezért túlmutat önmagán – egy híd, az emberek közti különleges kötődés szimbóluma.

Miként jött létre az új EP-t?

Magnus: Az előző albumunk három évvel ezelőtt jelent meg, és őszintén szólva nem voltunk teljes mértékben elégedettek a végeredménnyel. Ezúttal valami egészen mást akartunk létrehozni, bár több tényező is késleltette a dolgot, hiszen kétszer is dobost váltottunk, én meg édesapa lettem időközben. Rengeteget demóztunk és sokat gondolkoztunk azon, hogy mégis miként tudjuk elérni a keresett hangzást.

Miután zeneileg kiforrott a dolog, felvettük a kapcsolatot néhány producerrel. Így jött a képbe Dani Castelar, aki számos olyan előadóval dolgozott már együtt, akiket mi is nagyra értékelünk. Gyakorlatilag minden albumhoz köze volt, amit az elmúlt 5-10 évben rongyosra hallgattunk, például az R.E.M., Paolo Nutini, vagy az Editors.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az új hangzással új szakasz köszöntött a zenekar életébe?

Ian: Igen, és ez az új szakasz nem csupán új hangszerek használata által jelenik meg, hanem olyan tekintetben is, hogy néhány korábbi dalunkat eltávolítottuk az internetről. Azok, amik továbbra is meghallgathatók Spotify-on, Early Recordings név alatt találhatók meg. Annak, aki idáig követte az együttes életét, nyilván van már egy kialakult képe rólunk és ezt nem olyan könnyű felülírni. Viszont mindent bedobozoltunk, és szeretnénk tisztán megmutatni azt, ami most vagyunk. Nagyjából két évvel ezelőtt volt egy nagy felismerésünk, hogy kábé minden zenész – Hendrix-szel az élen – halott azok közül, akiket szeretünk, és hogy talán túlságosan is a régi felvételek hatása alatt állunk.

A Hey Boy-ban már egy sokkal újszerűbb hangzás felé nyitunk, megjelenik például egy szinti szóló, amire egy éve még totálisan nemet mondtunk volna. Nem zárjuk le teljesen a múltat, de ma már bátran bele merünk tenni a zenénkbe olyasmit is, amit korábban nem.

A lényeg, hogy mi magunk elégedettek legyünk a végeredménnyel. Ebben az irányváltoztatásban nagy szerepe volt Gergő zenei sokszínűségének és ötleteinek.

Névváltoztatáson nem gondolkoztatok a megújulás kapcsán?

Ian: Beszéltünk erről, de elvetettük az ötletet. Egy zenekart sok tekintetben köt a neve a múltjához, más szempontból viszont szinte semleges. Emberként is sokat változunk az évek során, a nevünk mégis ugyanaz marad. Így mi is maradunk Mongooz and the Magnet.

Háló Gergő, Magnus Måløy, Ian O’Sullivan

Hogy zajlik az EP bemutató turné?

Magnus: Izgalmas, és nem csupán az új számok és az új hangzás miatt. Minden koncert alkalmával legalább öten állunk a színpadon. Kiegészülünk Soltész Péter gitárossal és Csiki Áron billentyűssel, a péntek esti bulin pedig Guinevere Grace és Kama is velünk tart majd.

Úgy hallom, januárban ismét új klippel jöttök elő, erről már mesélhettek pár szóban?

Ian: Egy olyan dalunkhoz készül, amire nagyon büszkék vagyunk, és ami köré a szokásostól eltérő, művészi klipet álmodtunk. Ez hatását tekintve inkább lesz kisfilm, mint videoklip. Felkerestük Füzesi Dánielt, akit fiatal rendezőként nemrégiben díjazták a miskolci CineFesten, és gyakorlatilag szabad kezet kapott.

Fotók: Kránicz Richárd

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás