“Tudatosan megyünk bele több zenei irányba, ez nálunk csak így működik”- Henri Gonzo (Fran Palermo)-interjú

Tóth Veronika
2015.10.28., 14:24

A kilenctagú jungle rock and roll banda 2011-ben jelentkezett első stúdiófelvételével, az Arizonával, azóta pedig jó zenekarhoz illően szinte mindenen átestek már. A Museum of Clouds és a Natural Cash kislemezek után a 21 éves frontember, Henri Gonzo Londonban próbált szerencsét, így a zenekar másfél éves pihenőn volt, ami után újult erővel és még több hangszerrel tértek vissza a hazai zeneiparba. A Párizsi udvarból indultak, később első nagylemezüket teltház előtt mutatták be az A38-on, most pedig az Akvárium színpadára készülnek új dalokkal.

A nyereményjáték lezárult!

11165312_903368746392785_3314090724126300726_n

A zenétek rengeteg stílust, hangulatot vegyít, és nemcsak egy lemezen, hanem egy-egy dalon belül is. Néha már-már olyan, mintha nem tudnátok eldönteni, mit is játszatok, aztán valaki elkezdi, a többiek pedig hozzáteszik a magukét. Hogy születnek a dalaitok, amikor az alkotói fázisnál jártok?

A dalokat én írom otthon, aztán néha a srácokkal variálunk a verzión, színezzük egy kicsit. Arról szó sincs, hogy nem tudjuk, mit játszunk, egyszerűen úgy gondolom, hiba beállni egyetlen zenei műfaj sorába, és felvenni egy már jól befuttatott stílust. Ez a kreativitás hiánya, és nem okoz örömet egy olyan dalt megírni, ami pont olyan, mintha valaki másé lenne, esetleg még úgy is szól. Egy idő után ez unalmassá válik, és a trendek is folyton változnak. Sokkal inkább szeretem az olyan bandákat, akik kiadnak rock and roll számokat, de belefér, sőt mi több, írnak is disco zenét, aztán a country vagy a soul is előkerül. Ami most eszembe jut, például a Primal Scream, ami r’n’r bandaként ismert, de a Swastika Eyes vagy a Some Velvet Morning és még sok másik banda és szám is kilóg ebből a műfajból. A Kasabiantól a Stuntman is példaként említhető, ami szinte techno, de az egyik kedvencem tőlük, vagy ott van a Led Zeppelin reggae száma, a D’yer Mak’er, ami szintén az egyik kedvencem, pedig utálom a reggae-t. Tudatosan megyünk több zenei irányba, ez nálunk csak így működik, azt hiszem.

Úgy tűnik, zeneileg tökéletes az összhang a zenekar tagjai között. Ennyi ember hogyan tud együtt dolgozni? Nem nagy a feszültség köztetek mondjuk egy teltházas koncert előtt?

Nem próbálunk túl sokat, max. heti kétszer, mert nehéz 8 emberrel összejönni próbálni. De mivel barátok vagyunk évek óta, és mert imádjuk ezt csinálni, illetve folyamatosan fejlesztjük magunkat, ezért az összhanggal nincs baj.

Egy teltházas koncerten izgatottságot és örömöt érzünk, feszültséget csak a technikai problémák okozhatnak, vagy ha a hely, ahol fellépünk, nem jófej, akár a közönség, akár az ott dolgozó emberek – mert itthon sajnos olyan is van.

fran_palermo_album_cover

Biztosan minden dalhoz kötődik valami emléketek. Mi a helyzet a titokzatos új számmal, amivel a november 6-i koncertre készültök?

Ez a dal pár hete készült. Elkezdtem játszani egy gitártémát az egyik próbánk szünetében, amire rájátszott a dobosunk, aztán a perkás is, és ezt felvettük hangjegyzetre. Hazamentem, és nem sokra rá felvettem a teljes dalt. Egy pörgős, húzós szám lesz.

Hamarosan újabb lemez is várható?

Igen, 2016 tavaszára tervezzük. Már az egészet megírtuk, és folyamatosan próbáljuk a számokat. Május óta 30-40 demót vettem fel otthon, ezek közül tizenvalahány számmal megyünk majd stúdióba a terveink szerint januárban.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Aki a Párizsi udvarban próbált, arról azt gondolom, szeret a szabadban játszani, mert az nem éppen egy tipikus próbaterem. Mennyivel hangzik másképp a zenétek egy fesztiválszínpadon, mint egy klubban?

A Párizsi udvar nem a szabadban van, pont, hogy a fedettsége és az akusztikája miatt volt egy időben a kedvenc helyünk, csak sajnos bezárták pár éve. Egy fesztiválon pedig a hangulat más, nem a zenénk.

Belőletek is mást hoznak ki a dalok egy-egy helyszínen?

Persze, amikor megírtam például a Mustangs című számunkat Londonban egy barátomék fürdőszobájában, teljesen más érzés volt, mint a lemezbemutatónkon, amikor már szinte mindenki ismerte a dalt. Ugyanígy más érzés háztetőn vagy egy templomban zenélni.

Az jutott eszembe, hogy talán sosem játszottunk esőben szabadtéren, reméljük, ez így is marad.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mit gondolsz, később le fog egyszerűsödni ez a sokszínű hangzásvilág, vagy még többet visztek majd a dalokba?

Ezt nem lehet megmondani előre. Nem tudjuk pontosan, hogy milyenek leszünk, azt is csak reméljük, hogy milyenek nem.

Milyen lenne, ha mindegyikőtök külön-külön írna egy saját számot?

Más. Jambrik, a szaxisunk például dark technót ír otthon a galériáján.

Tudnátok mondani egy olyan zenekart vagy dalt, amit mindannyian szerettek?

Egyet? Rengeteg van, de ami gyakran szól nálunk a turnébuszban, az a The Growlers, Allah-Las, Oasis, Primal Scream, B.R.M.C ,Eagles of Death Metal, Fool’s Gold, Foxygen, Tame Impala, The Velvet Underground, The Rolling Stones… A dal pedig legyen a The Dovers – What Am I Going To Do.

Ki az a személy, akivel szívesen játszanátok együtt?

Bruce Willis. K*rva jól szájharmonikázik. Vagy Letitia Casta.

fran_palermo_3

Fran Palermo az Akvárium Klubban: Facebook-esemény

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!
Köszönjük a részvételt mind a(z) játékosnak. A játék véget ért, a nyertes(eke)t értesítettük!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás