To the moon and back

Avatar photo
2010.09.18., 10:22
Meg sem lepődünk, hogy az idei év legjobb elektropop albuma egy ausztrál banda nevéhez, a Miami Horrorhoz köthető, hiszen az ország szintje ontja magából a jobbnál jobb indie-electro formációkat, elég csak a The Presetsre, a Midnight Juggernautsra, az Empire of the Sunra, a Pnaura vagy éppen a Van Shere gondolnunk.
Karrierjüket remixekkel kezdték (Bloc Party, Datarock), majd 2008-ban a Virgin Recordsnál jelentették meg ötszámos, Bravado című EPjüket, amelyről a Don’t Be On with Her című szám lett a legismertebb. 2009-ben újabb kislemezt adtak ki: a Sometimes-szal tovább (űr)diszkózhattunk velük, vissza egészen a ’80-as évekbe. Azt hihetnénk, hogy ennyi beharangozás már elegendő egy debütáló lemez megjelentetéséhez, de ők nem ezen a véleményen voltak és tovább várattatták a nagyérdeműt. Idén áprilisban újabb kislemezdal, a Moon Theory jelent meg. Majd verge – közel egy hónapos visszaszámlálás után – augusztus 20-ától hivatalosan is kézbe fogható az első albumuk, amely az Illumination címet viseli és minden túlzás nélkül egyike az idei év legjobban várt bemutatkozásainak.

Aztán persze benyomod a replayt újra, hátha az emlékek előcsalogatásával sikerül egy kicsit meghosszabbítani.

Az Infinite Canyons nem a legjobb kezdés, kicsit kilóg a többi szám közül himnikus hangzásával és komolyságával, eltér az album alaphangulatától. Annál nagyobb azonban a kontraszt, mert kellemes meglepetés ér minket, amikor felszólal a második I Look to You című szám. Ebben eredetileg a The Golden Filter működött volna közre, ők viszont nem tudtak azonosulni vele, ezért a fiúk a csodás hangú melbourne-i énekesnő Kimbra mellett kötöttek ki. Az ehhez készült lenyűgöző video Phillip Sage nevéhez köthető, amelyben Kimbra egy mezőn sétál csillagrendszerre emlékeztető ruhájában és a mozgása kaleidoszkópszerűen tükröződik, majd végül egybeolvad az ég kékjével. A következő Holidays című számban is külső közreműködést vettek igénybe, a vokálhangot itt a Neon Indian formációban tevékenykedő Alan Palomo adja. Grooveos ritmusával igazi bulibeindító zene ez, olyan, amire egyszerűen nem lehet nem táncolni. Aztán persze továbbra is a táncparketten maradunk, a Summersun a leghosszabb dal az albumon a maga öt és fél percével, ám becsukott szemmel hallgatva úgy tűnik, mintha rendkívül rövid lenne. Kicsit olyan, mint a nyár, hosszú-hosszú, de fel sem tűnik, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már vége is. Aztán persze benyomod a replayt újra, hátha az emlékek előcsalogatásával sikerül egy kicsit meghosszabbítani.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az Echoplex vokálját egy svéd énekesnő, MAI énekli, bájos hangjától pillanatok alatt álmodozós-merengős hangulatba kerülünk, de ez nem tart sokáig, ugyanis az Imagination prog pop és szintipop ütemeivel valamint fülbemászó refrénjével (I Want You To Know) tiszteleg a ’70es évek előtt. Saját bevallásuk szerint a Soft Light az egyik legjobban sikerült daluk, kicsit álomszerű csakúgy, mint az utolsó előtti Illuminated című háromperces pszichodelikus – westernes elborulásuk. Lenyűgöző vokálok, ’80-as évek szinti ütemei, űrutazásos filmek hangulata, indie pop dallamok keverednek ezen a csodálatos albumon, olyan mintha a Justice tagjait beengedték volna egy discoba játszani.

Címkék:

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás