The Subways – koncertbeszámoló

2012.03.28., 14:55

Március 26-án immáron harmadszor látogatott kis hazánkba a brit alternatív-rock trió, a méltán híres The Subways. A bandában most sem csalódtunk, volt minden az „ojá”-tól a body-surfig.


A Cante Diem nevű „csodálatos” előzenekar utolsó számainak egyikére betoppanva konstatáltuk: a zenekar egyetlen pozitívuma az, hogy az énekes-gitáros Johnny Deppre hajaz… Meg kell hagyni, tökéletes háttérzenét biztosítottak egy sör elfogyasztásához, ám a rájuk figyelő körülbelül 10 ember gyér tapsikolása után eljátszott utolsó szám azért túlzás volt. Rövid átállás után már a Nonverse következett, amolyan garázsban gyakorló, mi-most-akkor-punk-zenét-csinálunk zenekar.

Az első szám közben minket ért sokk után néhányan kiszivárogtak a teremből, csak a kemény mag és az addigra kellő mennyiségű alkoholt elfogyasztó közönség maradt – utóbbi így is rendkívül jól érezte magát. Rövidke – bár számomra éveknek tűnő – koncertjük alatt többször is emlékeztettek minket, hogy ne felejtsük el belájkolni őket Facebookon, valamint legyünk kedvesek megtekinteni a videoklipjüket, mert „szép hölgyek vannak benne”. Miután a basszusgitáros lány is ki-body-surfölte magát, nekiállt a Nonverse szedelődzködni, a The Subwaysre váró közönség pedig a tizedik sor környékén már komoly furakodásba kezdett.

Háromnegyed 10 körül, a nézőtér aktív „szabvéjz”-ezése után végre elkezdtek villogni azok a bizonyos rendőrségi kék fények, és az Oh yeah című számmal kezdetét vette The Subways koncertje. Az addigra már pattanásig feszített publikum azonnal átvette a ritmust. Az Oh Yeah után a Holiday következett, miután a lilahajú Billy megcsillogtatta magyar tudását: „Köszönőm, jú estéjt Budapeszt!”, majd elhangzott még egy „Hodzs vadzs?”. Utána jöttek sorban az Obsession, Like I Love You, Alright, All Or Nothing, mindegyik végén az elmaradhatatlan „Köszönőm”, amit Charlotte is igyekezett a mikrofonba trombitálni. Billy kérdésére – „What’s my mom in Hungarian?” – rákontrázott „Anyám”-ból csak egy „Ojá”-t sikerült kihámoznia, így a Mary-t ojának küldte sok szeretettel. No Goodbyes, Kalifornia, We Don’t Need Money To Have A Good Time, közben irtózatos mennyiségű body-surf és stage-diving, a Rock&Roll Queen alatt pedig újabb ízelítőt kaptunk Billy nyelvtudásából, miszerint „Te vadzs a nap, Te vadzs az edzsetlen”. Popdeath, Shake! Shake!, I Want To Hear What You’ve Got To Say – utóbbi első versszakát a közönség Billy nélkül énekelte végig. Majd Kiss Kiss Bang Bang, 1am, Whit You, Turnaround. Ezután Subwaysék levonultak, majd újabb kitartó „szabvéjz”-ezés után Billy egy akusztikus gitárral tért vissza, és egyedül adta elő a Last Boy-t, á la nature. A Celebrity alatt bekövetkezett a várva várt vezénylésre kiabálás, amit Billy szemmel láthatóan nagyon élvezett („Oh my God, you are crazy!”).

A koncertet az It’s a Party zárta. Miután a roadok Billyről sikeresen leapplikálták a kontrollfülest és a gitárt, belevetette magát a közönségbe, el body-surfölt a bárpultig, ahol a szemfüles csaposok már sörrel várták, majd retourral visszajutott a színpadra. Elbúcsúzásként még egy „See you on Sziget Festival!”, majd a színpadot megszállták a pakolászó roadok, a ruhatárat ellepték az izzadt koncertezők, mint mézet a darazsak.

Címkék: , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás