The Punch interjú – Poszt-punk pofonofon
Talán a dobosunk, Csanád kezdte a legrégebben, hozzá képest Laca, a gitárosunk friss hús, négy és fél éve zenél. Miki, a banda basszusgitárosa is több éve játszik, én tíz éve énekelek különböző zenekarokban.
Hol helyezitek el magatokat a zenei stílustérképen?
Ha jelzőket kéne használnom, akkor az „indie-brit-post-punk” kifejezés lenne a legpontosabb. Az indie-be alapvetően sok minden belefér, ezek közül hozzánk az Arctic Monkeys által képviselt post-punk vonal áll a legközelebb, keveredve egy kis White Stripes-féle garage-rockkal, de észrevehetők Muse-os progresszív jegyek is. Semmiképp sem lehet egyértelműen kiválasztani az egyiket.
A feldolgozások mellett vannak saját számaitok is?
Több saját szerzeményünk van már, a végső cél, hogy ezeken kívül mást ne is kelljen játszanunk. A mi repertoárunk viszont még nem tenne ki egy teljes koncertet, így ott egyelőre az egyéb zenekarok dalai felé billen a mérleg.
Nem tartotok attól, hogy ez beskatulyáz, vagy kategorizál titeket?
Nem, de tisztában vagyunk vele, hogy befutott zenekarok dalait játszani nagy felelősség. Néhány dalt áthangszereltünk, nem törekszünk feltétlenül reprodukcióra, nem is lehet. A közönség nyilván nem azt fogja kapni, amit egy Arctic Monkeys vagy egy White Stripes koncerttől, mert képtelenség százszázalékosan visszaadni azt a hangzást. Ráadásul mi is úgy próbáljuk játszani a számokat, hogy az előadás minél inkább a miénk legyen.
A saját dalok esetében hogyan zajlik az alkotómunka?
Ha van valami ötletem, akkor azt kidolgozom, amennyire tudom, aztán megmutatom a többieknek, és közösen agyalunk rajta tovább. Előfordul, hogy csak játszunk egy témát körbe-körbe, míg eszébe jut egyikünknek valamilyen átmenet, amivel tovább lehet vinni a dallamot. Legtöbbször a szöveg is együtt születik a zenével, esetleg egy alternatív refrént kell hozzáírni utólag.
Mi az, amit a leginkább vártok ettől a koncerttől? Megfordult a fejetekben a nagy áttörés?
Megfordult, de nem valószínű, hogy már az első alkalommal ilyen jellegű sikert érünk el, számunkra ez nem is erről szól elsősorban. Szeretnénk egy olyan élményt nyújtani a közönségnek, amitől ők is és mi is jól érezzük magunkat. Az a fontos, hogy ezzel akarunk foglalkozni. Színpadon lenni és zenélni.
