Természetes Vészek Kollektíva – Végtelenbe zárva
A Természetes Vészek Kollektíva a Végtelenbe zárva című előadásával visszatér ahhoz a nyelvhez, amelyet a ’80-as évek közepén, jóval a rendszerváltás előtt kialakított. Nemcsak visszatér, hanem újra is értelmezi, valamint szembesíti magát az eltelt idővel, s az eltelt idő tapasztalatával. Az előadást 2012 márciusában mutatták be a TRAFÓ-ban, 2013-ban pedig elnyerte az előző év legjobb táncelőadásának járó Lábán Rudolf-díjat. Árvai György rendezése 2014. február 12-14-ig három estén át ismét látható lesz a TRAFÓ-ban.
A Végtelenbe zárva nem pusztán megismétlése az Eleven tér (Living Space, 1986) című előadásban kialakított nyelvnek, hanem a darabban látható Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével újraformálása, s az azóta bekövetkezett gondolati, világnézeti, metafizikai és technológia változásokkal való szembesítése is. A Végtelenbe zárva a test és tér egzisztenciájának olyan fokú megtapasztalását kínálja, amelyről álhumanista civilizációnk, társadalmi szocializációnk és a kortárs gyors-éttermi kultúra már rég leszoktatott bennünket.
A 80-as évek végén és a 90-es évek elején a Természetes Vészek Kollektíva Európa-szerte és azon túl is sokat turnézott Living Space (Eleven tér) című előadásával. Franciaországban is több nemzetközi fesztiválon játszották a darabot. Az egyik francia városban a fesztiváligazgató utólagos jelzése szerint a nézők között volt Luc Besson is, aki akkortájt mutatta be Nikita című filmjét. Eltelt néhány év, és egyesek szerint a TVK előadásához hasonló motívumok jelentek meg Az ötödik elem című, méltán sikeres kultfilmben. 2012-ben, amikor Árvai György alkotótársaival együtt újra akarta értelmezni 25 éve készített művét, illetve az azóta eltelt időt, a Végtelenbe zárva című előadásban direkt és indirekt utalásokat helyezett el Luc Besson legendás filmjéből.
„Már csak a múltban előadott Ötödik elem miatt is elkerülhetetlen, hogy Luc Besson 1997-es filmjére asszociáljunk, és Góbi Rita öltözete – amelyet Szűcs Edit tervezett – ugyanolyan, mint Milla Jovoviché (bár haja ezúttal nincsen), de talán egy másik híres sci-fi is eszünkbe juthat ezenkívül, mégpedig a Mátrix (1999). Mindkét film esetében felmerül a mesterségesen előállított élet problematikája, s ezt idézhetik ezek az asszociációk. Egy ilyen élet, már mesterségességéből következően is, szükségszerűen, teljes mértékben az anyagi világhoz kötődik, ez az a világ ugyanis, amelyre az ember kiterjesztheti hatalmát, ennél többet soha sem birtokolhat.” /Kovács Natália, kortarsonline.hu/
„Árvai György rekonstrukciós kísérlete egyébként szépen példázza azt, hogy a világ nem sokat változott, inkább csak a technika fejlődött. A Végtelenbe zárva ugyanúgy képes minket megszólítani, ahogy ’86-ban az Eleven tér az akkori közönséget. Szabadok most sem vagyunk, csak másként vagyunk megfigyelve. (…) A Végtelenbe zárva igazi sci-fi. Nemcsak egy bezárt, közszemlére tett emberi testet látunk, hanem minden bizonnyal az utolsó emberi testet, amely mély, hibernált álmából ébred, kis ledlámpákat csatol le magáról, zaklatott remegéssel bejáratja testrészeit, lassan öntudatra ébred.” /Puskás Panni, revizoronline.hu/
Hogyan kerültek egy 1987-es TVK-darab motívumai Luc Besson kultfilmjébe? (Árvai György írása) – Hivatkozás
Természetes Vészek Kollektíva
Végtelenbe zárva
Tánc (60’)
2014.február 12-14.. 20:00
TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza
Koreográfia, mozgás: GÓBI Rita
Dramaturg: IMRE Zoltán
Zene: PARABRYO
Videó: KORAI Zsolt, LENZ Tünde
Fény: SZIRTES Attila
Maszk: KÁROLYI Balázs
Jelmez: SZŰCS Edit
Produkciós vezető: KULCSÁR Viktória
Koncepció, rendezés: ÁRVAI György
Fotó: JÓKÚTI György
Külön köszönet: BOZSIK Yvette, SZABÓ György TRAFÓ
