Tényleg kövér a magyar?!
A napokban bejárta a legkülönbözőbb magyar médiumokat az a videó, amelyben a svéd televízió egyik műsorvezetője kevésbé kulturált módon mutatott fityiszt nekünk. Kolléganőjére gunyorosan ráripakodott, hogy magyar módon szeretné elkészíteni a menüt, vagy miért tesz ennyi vajat a serpenyőbe? Majd pedig az egyik exbarátnőjéről és családjáról kezdett el hosszasan mesélni, még pedig, hogy nemcsak a leányzó volt elhízott, hanem az egész családja, beleérte a szerencsétlen háziállatukat, a kutyát is.
A srác stílusa – miközben jóízűen kortyolgatom a teámat – finoman szólva is bicskanyitogató. Az a fokú modortalanság, ahogy egy ex-éről beszél külön megérne egy misét, az meg egy másikat, hogy miért általánosítja a magyarok étkezési szokásait és annak következményeit.
Ámbár, sajnos bármennyire is feldühít, annyira van benne igazságtartalom…
Szinte napról-napra jelennek meg a sajtóban cikkek, értekezések, kimutatások arról, hogy már pedig nem vagyunk éppen egészségesnek mondható nemzet. Európa ranglistáját szemügyre véve az ötödik helyen kullogunk, és sajnos nem a ranglista hátuljáról nézve. Évről évre több ezer ember hal meg a zsírokban, olajokban, fűszerekben gazdag étkezésünknek köszönhetően, a minimálishoz közelít a sportolási kedvünk, és áltatjuk magunkat, hogy ez bizony minket úgysem érhet el, nem mi leszünk a következő áldozata a cukorbetegség és a magas koleszterin listájának. „Genetikailag belénk van kódolva” – hangoztatják sokan. Van benne valami. Minden háztartásban fellelhető a zsír, a pirospaprika, a tejföl, a vaj, a margarin (és sokszor nem a szívbarát fajtából), a rengeteg különféle tészta, liszt és persze a mumus, a fehér kenyér. Hozzáértők, dietetikusok szerint az átlag magyar csupa szemetet fogyaszt. Az életmód-tanácsadók a tv-ben, rádiókban, blogjaikban folyton azt hangoztatják, hogy próbáljuk minimálisra csökkenteni ezeket az étrendünkben, ha nem akarunk idejekorán gyógyszereket fogyasztani.
Mire lenne szükség ahhoz, hogy nagyméretű pálfordulás következzen be itthon?
Unottra hallgatott ételek, tanácsok, mint az állandó halfogyasztás, rengeteg zöldség, gyümölcs és rendszeres testmozgás. Én azt hiszem, alapvetően van baj velünk. Teljes mértékig megértem, hogy aki egészségesen akar élni, annak ki kell nyitnia a pénztárcáját. Azt is megértem, hogy az átlag keresetű családok nem engedhetik meg maguknak. Akkor viszont el kell gondolkozni azon, és csak egy hónapra kell lejegyzetelni, hogy mennyi szemetet vesz meg és fogyaszt el az adott család, különös tekintettel a rágcsálnivalókra, chipsekre, csokikra, cukros üdítőkre, gyors ételekre, süteményekre és pékségben készült kenyérfélékre. A kapott érték megdöbbentő lesz és valószínűleg többszöröse egy zöldség- vagy gyümölcssaláta elkészítéséhez szükséges befektetésnek. A sportolás pedig drága! – kezdetű mondatokkal pedig senki ne takarózzon, hiszen egy jobb minőségű futócipőre egyszer kell beruházni, kell hozzá egy melegítő, póló és pulcsi, és lehet is róni a kilométereket! És igen, talán gyermekkorban kellene elkezdeni figyelni arra, hogy idő- és kedvhiány miatt ne cipeljük be a családtagjainkat egy gyorsétterembe, és ne kezdjük el őket mérgezni egy játékkal megbolondított menüért, amikor kb. negyed óra alatt meg lehet grillezni negyed kiló csirkemellet! Tudatos, társadalmi életmódváltásra lenne szükség. Kivitelezhető lenne némi céltudatossággal, odafigyeléssel a magyar termékek fokozottabb védelme. Decemberben és nyáron sem a nagyobb, szebb, genetikai módosításokban hemzsegő importált paradicsomot kellene megvásárolni, hanem az alföldi gazdaságokból választani.
Minden összefügg mindennel, és elég egy kis lépés, egy kis utánaolvasás, és megfordíthatnánk a ránk néző csúf statisztikákat, jövőképeket, és egészségesen étkezhetnénk úgy, hogy megtartjuk a hagyományos ételeinket, csak esetleg egészségesebb verziókat idézünk elő!
