Téli fáradtság?
Persze, az is megérne egy misét, izé.. cikket, hogy a magyarok miért is depressziósabbak az átlagnál, néhány tipp segítségével azonban kizökkenhetünk a téli melankóliából: például, ha már sötét színű kabátokba burkolózunk, miért ne dobnánk fel azt egy színes sál-sapka kombóval? Netán, esős, latyakos, havas időben hozzá passzított, színes gumicsizmával.
Egyébként miért is nem szeretjük mi a telet? Nem hinném, hogy a zord északnak titulált kemény telek sokkalta hidegebbek lennének, mint a mi teleink. Oké, 10 fokkal mínuszba. De az ottaniak hozzászoktak, mi is cselekedhetnénk hasonlóan. Szánkózás, korcsolyázás, hosszasan eltöltött téli séták, mi történt velük? Azért, mert felnőttünk, már nem lehet időnk ilyenekre? Bezzeg, ha a globális felmelegedésnek köszönhetően eltűnik a tél a szemünk elől, bánkódni fogunk rendesen. Az unokáink pedig már csak fotókról ismerhetik majd a havas táj szemet gyönyörködtető szépségét, és fogalmuk sem lesz arról, pláne nem tapasztalatuk, hogy mi az, hogy hóban fürdés, hóangyal, szánkózás. Álljunk ki a tél mellett, és kialvatlanságunkat, civilizációs népbetegségünket, a fáradtságot, ne hárítsuk át rá!
Nyilván az sem igaz, hogy téli fáradtság nincs, mert biztosan van, de valljuk be őszintén, erről bizony nem a „szerencsétlen” december-január-február tehet, vagy legalább is, kisebb részben, mint amekkora feneket kerítünk nekik. Gondoljunk csak bele, milyen dühös lenne Április, ha folyton az orra alá dörgölnénk, hogy szeszélyes. E megszemélyesítéssel csak arra céloztam, hogy legyünk vidámabbak, kedvesebbek, mosolygósabbak, ne okoljunk hónapokat azért, mert rossz helyen vannak a naptárban. Ha tehetjük, aludjunk többet, mosolyogjunk többet, és ha magunkban elindítottuk a változást, már csak annyi a dolgunk, hogy feltaláljunk egy olyan gépezetet, ami elraktároz egy keveset a nyári napfényből.
