Távkapcsolat pro és kontra

Eszter
2011.11.19., 16:04
Olyan témát feszegetünk most, amelyben sokaknak része lehetett, és nincs kizárva, hogy lesz is. Mindenkinek ismerős az a szituáció, amikor vagy országhatáron belül vagy pedig azon kívül két szerelmes között nemcsak az idő, de a távolság is rengeteg.
A képlet nagyon egyszerű: a receptünkhöz szükség van egy olyan párra, akik akár a fizikai távolságoknak köszönhetően, akár az iskola vagy munka miatt képtelenek napi rendszerességgel találkozni. Vajon működhet egy távkapcsolat, vagy eleve bukásra ítéltetett? A kérdés megválaszolását talán ott kellene elkezdenünk, hogy felmérjük magunkban, miben hiszünk… és már hallom is, ahogy mindenki felhördül – sietek hát leszögezni: igen, függ attól is, mennyire erős a másik iránt érzett szerelmünk, szeretetünk. Mégis, bármilyen szoros kapcsolatot kikezdhetnek a viszontagságok, ha képtelenek vagyunk találkozni, a másik közelében lenni. A legerősebb szerelem is jó esetben barátsággá alakul a távolságban, legrosszabb esetben teljesen elhidegülünk a társunktól. Butaság azt állítani, hogy ugyanolyan, ha az ember a szerelmét egy laptop képernyőjén keresztül látja, mintha ott ülne mellette.

Tehetünk-e ellene valamit, vagy jobb beletörődni, hogy ennyi, a végkifejlet tulajdonképpen vehető természetesnek a kilométerek fényében?

Vajon ezek a párok nem félnek attól, hogy napi kontaktus hiányában elveszítik a másikat? Bár, ne szaladjunk ennyire előre. Mi szól mellette? Feltétlenül az, hogy miért megszakítani egy addig virágzó kapcsolatot azért, mert akár könnyen, akár kevésbé könnyen legyűrhető kilométerek vannak két ember között. Pláne, ha a kapcsolat több éven keresztül jól működött – tegyük hozzá, egymás napi közelségében. Persze, ha a szerelem túléli a távolságot, erősebb lesz, mint bármi más addig. A távkapcsolat során mindkét félnek rengeteget kell dolgozni az érzelmek megőrzésén, az erőfeszítés pedig gyengítheti is azt, ami addig klasszul funkcionált. Sajnos gyakran előfordul, hogy az elején nagyon erősnek érezzük magunkat, aztán a lángolás fokozatosan elhalványul. Tehetünk-e ellene valamit, vagy jobb beletörődni, hogy ennyi, a végkifejlet tulajdonképpen vehető természetesnek a kilométerek fényében?

Tetszik vagy sem, az ember olyan, hogy ha nem érzi, hogy valami biztos és közeli, továbblép. Sajnos, vagy szerencsére, nem hiszek abban, hogy létezik mindent elsöprő szerelem, vagy határokat és éveket, de akár csak kemény, külön töltött hónapokat abszolút kibíró kapcsolat. És akkor arról még szó sem esett, hogy a siker itt is két emberen múlik. Hányszor előfordul, hogy míg mi úgy érezzük, bármeddig és bármilyen viszontagság között kitartunk, a másik fél feladja a küzdelmet… A távkapcsolatban élők most nyilván fogják a fejüket, és gyártják az ellenérveket, ami érthető is. A távkapcsolat életképtelensége azon tapasztalatok egyike, amit az ember – főleg a szerelem hevében – nem hisz el, egészen addig, amíg át nem éli. Azért senki se keseredjen el, ne feledjétek: a sárkányrepülők is széllel szemben szállnak a legmagasabbra.

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás