Császár Gergő
2017.11.12., 19:16

„Talán mi nem is az átlagos zenehallgatónak készítünk zenét” – The Horrors-interjú

November 30-án végre a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk, hogy a mindig merész és különleges The Horrors hol tart jelenleg, milyenek az új dalok élőben, na meg, hogy ők maguk. A 2005 óta aktív csapat négy kiváló nagylemez után szeptemberben kihozta legfrissebb anyagát, a V-t. Kaptunk is az alkalmon, hogy kikérdezzük Tom Cowant, a banda billentyűsét.

Az új album érezhetően sötétebb és hidegebb, mint az előző. Mit gondolsz, miért ez a benyomásom róla?

Szerintem ez mindenkinek az egyéni értelmezésén múlik. Igaz, egy kicsit súlyosabb lett, mint az utóbbi pár albumunk, de nem gondolom, hogy hideg. Szerinted viszont az. Mindenki máshogy értelmezi, ezért nem is szerencsés behatárolni.

Mindössze néhány szám van öt perc alatt a lemezen. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl hosszú az átlaghallgatónak 2017-ben?

Lehetséges, de talán mi nem is az átlagos zenehallgatónak készítünk zenét. Szerintem egyfajta mítosz lengi körbe ezt az egész figyelemfelkeltés dolgot. Ha tényleg egyre csökken ez emberek figyelme, akkor ebbe hogy illenek bele az epikus tévésorozatok? Nem hinném, hogy egész évadokat darálnának le néhány nap alatt, ha ez így lenne. Ez egy teljesen modern jelenség, amely hatással van a keresletre és a környezetre – a Netflixen való folyamatos lógás valójában negatív környezeti hatással jár a szerverek energiaigényei miatt. Tehát miközben a figyelemfelkeltés tűnik a fő kérdésnek a zenében, addig más médiaterületekkel nem foglalkoznak. Azt hiszem, ez valószínűleg inkább a fogyasztásról és az emberek figyelmi képességeiről szól.

Milyen volt Paul Epworth-szel együtt dolgozni?

Ő egy különleges ember. Tele van energiával, csaknem kifogyhatatlan a lelkesedése, és a legkirályabb stúdió volt, amibe valaha betettem a lábamat. Az első néhány hét, amit vele töltöttünk, figyelemre méltó volt, nem hiszem, hogy valaha csináltunk ilyen gyorsan zenét.

Ezen a lemezen van néhány groove-osabb szám, mint például a Point of No Reply vagy a Machine. Mi inspirált titeket, és mit hallgattatok a lemez készítése közben?

A Point of No Reply alapvetően egy erőfeszítés volt számomra, hogy egy olyan dalt írjak, ami ugyanúgy működik a táncparketten, mint otthon. Nem hiszem, hogy volt bármiféle különös utalás vagy inspiráció. A Machine eleinte egy nagy szintijammelés volt, de tudtam, hogy valami jó fog kisülni, mert a Stooges-ra emlékeztetett – megvolt benne az az attitűd is.

Azoknak akik nem nagyon ismerik a The Horrorst, melyik dalt ajánlanád a V-ről, ami legjobban meghatározza a zenekart?

Nem hiszem, hogy nálunk ez működne, de az én kedvencem az albumról a Ghost, szóval azt hiszem ezt ajánlanám.

Mióta megalapítottátok a zenekart, nem volt szünet vagy változás a tagok között, még mindig szállítjátok a lemezeket, aztán mentek turnézni. Hogy jöttök ki ilyen jól egymással?

Nos, mi barátok vagyunk, és próbáljuk jól érezni magunkat együtt. Szerintem ezen a ponton tudjuk, hogy kell navigálni egy helyzetet. Régebben sokkal többet vitatkoztunk.

Nem először lesztek itt, játszottatok már klubban és fesztiválnagyszínpadon is Magyarországon. Melyiket preferáljátok?

A klubok általában felhőtlenebbek, van időd beállítani jól a hangzást, aztán ott a sötét kis fülledt helyiség, ahol izgalmas fellépni. Ezt nehéz überelni.

A nyár folyamán lehetőségetek volt a Depeche Mode előtt játszani. Milyen volt velük turnézni?

Mókás volt. Lenyűgöző a sikerük.

Az első lemezetek, a Strange House tíz éve jött ki. Azóta a zeneipar sokat változott. Mi a legnagyobb változás, amit tapasztaltok?

Őszintén? A pénz. Amikor kezdtük, a zeneipar egy kisebb szakadáson ment keresztül, de a streaminggel javult. Megnyugtató, hogy az emberek általában így legálisan fogyasztják a zenét. Viszont a pénz rettenetes, és csak idővel értjük meg a hátulütőjét a hatásainak. Például ma egy nagy kiadó vonakodva fog leszerződtetni egy új folk előadót, mert a Joni Mitchell-katalógusuk jól szerepel a streaming szolgáltatóknál. Igazából nekik sokkal kifizetődőbb gondozni az örökségüket, mint befektetni egy fejlődő, új előadóba. Ennek lesz egy hosszú távú következménye, ami most még nem tiszta. Mindig is lesznek nagyszerű zenék, és nem gondolom, hogy ez valaha meg fog szűnni, de megtalálni az anyagi szabadságot, hogy fejleszd magad, mint zenészt és művészt, a mai helyzetben egyre komolyabb feladat.

Ki az az előadó, akivel szívesen dolgoznál együtt?

Tyler The Creator.

Interjú: Császár Gergő és Horváth Zsolt
Fotók: The Horrors Facebook

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!