Szürreális és erőteljes – Nina Simone, Arcade Fire és a síró szobrok

Phenom'enon
2016.01.20., 12:35

Bizarr figurák, kimerevedett, szoborszerű alakok táncolnak és énekelnek szívszaggató Arcade Fire-t és Nina Simone-t egy extravagáns karneválon. Az előadást többek közt az Orpheusz és a Pygmalion mítosz, és Alain Resnais és Chris Marker A szobrok is meghalnak című 1953-as filmje inspirálta. Az eredmény egy velejéig ható, az első percétől az utolsóig transzba ejtő produkció. Szerencsés helyzetben van a magyar közönség, hiszen előbb érkezik az előadás a Trafóba, mint a rangos Wiener Festwochen vagy a berlini HAU-ba.

A nyereményjáték lezárult!

ezgif.com-optimize_2_

Szürreális és erőteljes – ezekkel a szavakkal lehet a legpontosabban jellemezi a zöld-foki szigeteki koreográfus munkáját. Képzeletünk korlátai felszívódnak előadása hatására, ami egyazon világba rántja össze a grimaszoló freakeket és a barokkos extravaganciát.

Pygmalion minden élő asszonynál szebb szobrot faragott elefántcsontból, akibe aztán bele is szeretett, Orpheus pedig kővé dermedt, amikor a pokolból távozva visszanézett szerelme után. Élet és halál, elő és élettelen, vágy és átváltozás – ezek a témái az előadásnak, ahogyan a két ismert történetnek is.

“Élettelen anyaggal és szobrokkal akartam foglalkozni. Így jött a képbe a két mítosz: az egyik a kővé dermedéssel, a másik az élettelen élővé változtatásával foglalkozik. Mindkettő kötődik a vágyakhoz is, különösen az átváltozás vágyához – az idegen iránti vágyhoz.”  (Marlene Monteiro Freitas)

Az előadást inspiráló Alain Resnais/Chris Marker filmben afrikai szobrokat és maszkokat látunk, miközben a narrátor ezeknek a tárgyaknak az érzelmi hatásairól beszél. A táncosok A szobrok is meghalnak c. film műtárgyai által hordozott érzéseket sugározzák magukból. Szoborrá merevednek, aztán úgy grimaszolnak, mintha maszkot viselnének, és úgy árad belőlük az érzelem, hogy a közönség is megsiratja őket. Hiszen ki énekelhetné egy szobornál hitelesebben a My body is a cage-et?

Freitas legfontosabb célja a konvencióktól és a kötöttségektől való teljes megtisztulás, ami maradéktalanul megtalálható ebben az előadásában is. Már gyerekkorában lenyűgözték a karneválok, melyek azóta is nyomot hagynak munkásságán:

Elbűvöltek a groteszk alakok, az ötlet, hogy újrarajzolhatjuk a szép és a csúnya határait. A karneválszerű dimenzió mögött munkámban az esztétikailag elfogadott átalakításának vágya munkál.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Kritikarészlet az előadásról

„A színpadon három alak cintányéron játszik. Oda-vissza járnak a klasszikus és a jazz zene között, mechanikus játék katonák, óra-emberek, fűrészelő-mesteremberek, madáremberek és egyéb hibridek formájában. És sokszor csak egyszerű geometrikus figurák, dekorációk. Ők a motorjai a zenének, a figuráknak, de élő díszletelemek is.”

A Zöld-foki-szigetek – Brüsszel – Lisszabon háromszöget megjáró koreográfus ezúttal is képzeletünk korlátait rombolja le szürrealista, barokk, furcsa és egyben lenyűgöző világával. Belecsöppenünk egy  extravagáns, izgalmas bálba…

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Marlene Monteiro Freitas (CV/ PT): SÍRÓ SZOBROK – ELEFÁNTCSONTBÓL, HÚSBÓL ÉS VÉRBŐL

Időpont:
2016.01.22. 20:00
2016.01.23. 20:00

További információk erre.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!
Köszönjük a részvételt mind a(z) játékosnak. A játék véget ért, a nyertes(eke)t értesítettük!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás