Szexuális és szabászati vágyak kielégítése a “Hustler White” escort fiúja nyomán
Sebastiaan Pieter 2017-es tavasz-nyári kollekciója hű marad a tervező célközönségéhez, vagyis a férfihoz, “aki szexuális értelemben tisztában van saját testével, és aki a tradícionális férfi viseletből merít ihletet.” A ruhadarabok letisztultak, a struktúra és hordhatóság előtérbe kerül minden darabnál, olyan rejtett üzenetekkel megtűzdelve, mint például a hímzett cukorka és tabletta, amik az AIDS-el való küzdelmet hivatottak szimbolizálni. Ugyanakkor vannak olyan darabok, amik nem szűkölködnek a testrészek felfedését illetően, de csak a maguk Tony Ward-os módján.
Tony Ward és Bruce Labruce a Hustler White jelentében (1996)
A kollekció mögött referenciaként ott pörög az a film, amit Bruce LaBruce és Rick Castro készített a kilencvenes években Los Angeles forró, pálmafákkal tűzdelt utcáin: a Hustler White (1996) egy több értelemben is zavarba ejtő kirándulás a Santa Monica Boulevardra és napbarnított, fedetlen felsőtestű beton vidékére.
A történetben adott egy pikírt fazon, Jürgen Anger (LaBruce, a rendező), aki “kutatást” végez a város male escort szcénájáról. Némi meggyőzés után csatlakozik hozzá Monti (Tony Ward, modell és egykori Madonna-Boy toy), aki a nem hivatalos idegenvezetőjévé avanzsálódik a kielégítés és átverés világába.
A lo-fi képi megjelenítés és a színészek alakítása mind fontos elemei a filmnek, nem véletlenül nevezték többek között “Hollywood-i avantgard pornószatírának” is. A kollekciót illetőleg a kulcsmotívum Monti karaktere, aki egy két lábon járó erogén zóna, ahogy a feltűrt fehér pólójában támaszkodik a kigombolt nadrágjába, miközben az autósokat pásztázza kapást remélve.
A fehér ruhadarabok, Rick Castro elképzelését követve, a tisztátalanságot hivatottak jelképezni. Igen, a tisztátalanságot. Klisé vagy sem, ez a kompozíció 1996 után is beindítja az olyan nagy brandek fantáziáját, mint például a Givenchy-t a 2015 tavasz-nyári karóra kampány kapcsán, és most a Pieterét is.
