„Szétcsap, mint Rubik Moonshine-ja!” – interjú a Rubik zenekarral

Avatar photo
2013.09.2., 14:11

A Sziget Fesztiválon fellépésüket követően beszélgettünk a 2003 óta működő finn Rubik zenekar két tagjával, és régen nevettünk annyit, mint Artturi Taira és Jussi Hietala társaságában. A borús gitártémák és szívderítő csörgők kontrasztját érezhettük rajtuk is, azt a bizonyos északi keserédességet, amit imádunk.


Előző pénteken a Flow Fesztiválon játszottatok Helsinkiben. Interjúztam egy svéd zenekarral múlt októberben, és azt mondták, hogy a skandinávok, de legalábbis a svédek csak állnak egy helyben, és csendben élvezik a zenét, még akkor is, ha életük egyik legjobb koncertjét látják éppen. Milyen a finn közönség?

Artturi: Hát nem nagyon mutatják a finnek sem (nevet), tényleg még akkor sem, ha lenyűgözi őket.
Jussi: Tudod, a skandináv emberek nem nagyon mutatják ki az érzelmeiket.
Artturi: Igen, kivéve ha nagyon-nagyon részegek, és általában Finnországban az emberek azok, de el kell érniük egy bizonyos alkoholszintet ehhez…
Jussi: Ez nem fura nekünk, tudod, már hozzászoktunk.
Artturi: Igen, ebben nagyon különböznek a skandinávok Európa többi országától, kivéve talán a dánoktól.

Említettétek egy interjúban, hogy egészen kiváló underground indie bandák vannak Finnországban, mint a Magenta Skycode vagy a Paavoharju. Milyen bandát ajánlanátok nekünk?

Jussi: Igen, a Paavoharjut tudom ajánlani.
Artturi: A Downstairs is nagyon jó! Elég produktív banda, körülbelül két albumot jelentetnek meg évente.

A zenekarotok tekintélyes létszámmal rendelkezik, néha turnén belül is változnak a tagok. Miért döntöttetek így?

Artturi: Igen, ha szarul játszanak…(nevet). Nem, csak viccelek, van a bandának egy magja, egy állandó csapat, négy-öt taggal. Különböző koncertprogramhoz különböző plusztagok szoktak csatlakozni. A legnagyobb line-uphoz nyolc ember kellett…
Jussi: Kellett? Múlt időben? (nevet)
Artturi: Igen, semmi sem állandó. Volt olyan turné amikor folyamatosan cserélődtek a tagok, a legtöbbjüknek családja és munkája van a zenekar mellett.

Nemrég jelent meg a Fake Music Mixtape, a legújabb Rubik-kiadás kazetta formátumban, csodaszép artworkkel, imádom, annyira ’90-es évek, a fiatalságomra emlékeztet. Nektek mi volt az első kazettátok?

Jussi: Óóó, az első kazetta, amit magamnak vettem, az a Bad Religiontől a The Gray Race (1996).
Artturi: A The Gray Race? Az jó! Én nem sok kazettát vettem, tudod, egy észak-finnországi kis városból származom, nem is volt rá nagyon lehetőségem. Inkább válogatáskazettáim voltak és másolatok… De az első kazetta, amit nagyon sokat hallgattam, az Queené volt.

A banda sok időt tölt együtt. Mik a legidegesítőbb szokásaitok?

Jussi: (ördögi kacaj)
Artturi: Beszélhetünk olyanról is, aki nincs itt? Mert nekik vannak tényleg rohadt idegesítő szokásaik…
Jussi: Mindenki idegesítő lehet idővel…
Artturi: Igen, de igyekszünk mindenkinek saját teret biztosítani, már amennyire például egy turnén lehetséges, még mielőtt kiakadnánk.

A „Miért Rubik a bandátok neve?” biztosan elcsépelt kérdés, de Magyarországon, Rubik Ernő országában ezt meg kell kérdeznem… Szóval?

Artturi: Igen, tudjuk, hogy olyan nevet választottuk, ami „foglalt”, de igazából egy városi finn legendás alaktól kölcsönöztük, akit Rubiknak hívtak. Nagyon fura és titokzatos fickó volt, mindenki tudta, ki Rubik, még ha sosem látta, akkor is. Otthon készített italt, amit Moonshine-nak neveznek. (szerk.: Ez egy afféle égetett szesz, a pálinkához hasonló.) Szétcsap, mint Rubik Moonshine-ja, szokták mondani…
Jussi: Amúgy meg persze, ismerjük Rubik Ernő nevét, mindenkinek van Rubik kockája, még az iPhone applikációt is letöltöttem!

Ahogy a videóitokat és a fellépéseiteket néztem, a vizuális effektek és a csörgők használata az izlandi zenére emlékeztetett. Van ebben tudatosság? Vagy inkább csak az északi emberek hasonló természetközelisége ez?

Artturi: Lehet benne valami, nem te vagy az első, aki ezt megemlíti.
Jussi: Igen, bár Finnországban teljesen más az idő és a természet, de valahogy mégis összeköti az északi országokat a zord időjárás, a természetközeliség és a sötét, borús hangulat.
Artturi: Az üresség és a csend, főleg, amikor napokig sötét van, ez tényleg hatással van az ott élőkre, és így a zenénkre is.

A videóitokban az árnyékok hangsúlyosabbak a fényeknél. Lehet ezt a Rubik védjegyének nevezni?

Artturi: Most, hogy mondod… Lehet. De ezt nem nagyon szoktuk analizálni, vagyis igazából mindig túlanalizáljuk magunkat, ami borzalmas tud lenni, de főleg a zene vonatokozásában…

Egy kis finn nyelvlecke a végére?

Kiitos kaverit. – Köszönöm szépen.
Pitää hauskaa! – Érezzétek jól magatokat!
Hej, hej! – Sziasztok!

Interjú: Mészáros Zsófia
Fotók: Mohai Fanni

Címkék: , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás