“Szerintem nálunk mindenki másképpen freak” – S O N Y A -interjú

Csóka Ági
2016.02.17., 16:12

Két teljes dobszett, borús és dühös gitárzaj és egy éteri énekhang – ilyen felállásból csak valami egészen különleges végeredmény származhat. Az öttagú S O N Y A zenekar poszt-rockként definiálja saját zenéjét, bár nem lehet szigorú műfaji korlátok közé szorítani, hiszen ott van benne a tagok korábbi projektjeiből származó hardcore-hozománya és az énekes-dalszerző szólókarrierje során kialakult hangzásvilága is.

A banda 2013-as debütálása, a gyönyörű videóval bemutatott Kitchenfloor után megérkezett a második klip, a Krypta (Tales of Youth) is, hasonlóan erőteljes vizuállal. Ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar két tagjával, Korbucz Sonyával és Radics Gáborral a közös munkáról, az alkotói folyamatról és a zenében manifesztálódó érzelmekről.

Sonyawerk29

S O N Y A (fotó: Andelka Savovic)

Mennyiben más bandában zenélni és zenét írni, mint szólóban? Mennyiben változott a dalok hangzása és hangulata, amióta közösen készítitek őket?

Sonya: Én ugyanúgy írom a témákat, ahogy korábban szólóban, csak együtt bontjuk ki őket, a dal így szerteágazó és nagy kiterjedésű lesz, ezáltal minden gyakorlatilag fokozódik benne a hangerővel egyenes arányosságban. Már jó ideje együtt írjuk a dalokat, vagy pedig Dexter vagy én hozunk egy alaptémát, amit együtt kibontunk. Utána megírom a dallamot és a szöveget. A dalok hangzása folyamatosan stabilizálódik amiatt, hogy már egyre inkább ismerjük az irányunkat. Dexter keverte az összes dalt, rengeteget kísérletezett a hangzással, mi pedig vele együtt.

Mennyire vannak hatással az újonnan készülő dalokra az aktuális zenei ingerek vagy a lelkiállapototok? Vagy inkább a már kiforrott hangzást és hangulatot próbáljátok mindig újrakreálni? 

Sonya: Aktuális zenei ingerek részemről nincsenek hatással a dalokra, sajnos már nagyon kevés zenét hallgatok, vagy amit hallgatok, az inkább klasszikus, vagy olyan, ami eltér a saját zenei ízlésemtől.

A saját lelkiállapotunk pedig természetesen mindannyiunk zeneírására hatással van, mivel ez zene, nem egy matekpélda. Nincs kimondott hangzás, amit el akarunk érni, kísérletezünk hangokkal, és ha valami elkap, arra ráadjuk az áment.

DSC_2471 K

Dexter (basszusgitár) | fotó: Varga Csabi

Gábor: A számírásnál hangzás, hangulat helyett inkább csak az a cél, hogy a dal maga megüssön egy érzelmi szintet. Vannak közös kedvenc zenekarok, de nem mondanám, hogy ezekre hasonlítana a zenénk. Mindenki csinál más zenei projekteket, de a S O N Y A egy teljesen más tapasztalatot ad, és ezért is értékes számunkra.

Egy korábbi interjúból kiderült, hogy a szövegírás a „nemszeretem” része a zeneírási folyamatnak, ráadásul a poszt-rock sokszor teljesen mellőzi a szöveges éneket; miért maradtatok mégis ennél a felállásnál?

Sonya: Szerintem kell a szöveg, viszont ebben a zenében nem fontos a nagy megfejtés, a szövegnek kiegészítő szerepe van, segíti az érzelemátvitelt.

A zenétek nagyon sajátos elegye a sötétségnek, a dühnek és a szépségnek, és ezt a kettősséget tükrözik a videoklipek is. Mennyire tudatos ez, és mennyire vettétek ki a részeteket a vizuális körítés megálmodásában?

Sonya: Nem mondanám tudatosnak, itt Dobos Lalinkat idézném: “Szerintem nálunk mindenki másképpen >>freak<<” – haha, talán ez okozhatja ezt az elegyet, ami ha így van, ahogy leírta, mi örülünk a legjobban, mert mindannyian kedveljük ezt a mixtúrát. A vizuális része, amennyiben a videoklipeket vizsgáljuk, teljesen a stábra van bízva. Szerencsére hihehetlen tehetségekkel volt szerencsénk együtt dolgozni: Damokos Attilával és Nagy Marcell-lel a Kitchenfloor kapcsán, illetve Praznoczy Sebastiennel, Bognár Szandival és Spáh Karcsival, akiknek az új videónkat, a Krypta (Tales Of Youth)-t köszönhetjük.

Szerintem zseniális, ahogy tükröződik a zenénk abban a vizuálban, amit a zenénk hatására készítenek. Bódító.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Sokan nehezményezik, hogy ritkán lehet titeket élőben hallani. Ez tudatos döntés? A próbákat vagy a zeneírást jobban preferáljátok, mint a koncertezést?

Sonya: Igen, ez most tudatos döntés. Az utóbbi időben nem tudtunk eleget foglalkozni az új dalainkkal, habár nagyon szeretünk élőben fellépni. Ezt most be kell vállalnunk saját magunkért, de mindenkit kárpótolunk!

Gábor: Akkor van értelme zenekart csinálni, ha mindenki élvezi a próbálást és a fellépést is. Az együtt zenélés a lényeg.

Mit gondoltok, mekkora közönsége van az általatok képviselt műfajnak itthon? Kik lehetnek azok, akiket megérint, illetve kiket szeretnétek, hogy megérintsen a zenétek?

Sonya: Tisztán érezhető az, amikor olyan közönséggel állunk szemben, akik értenek minket. A zenénk azoknak szól, akiket elér, és akik ezután befogadják azt.

Gábor: Eddigi tapasztalataim szerint elég vegyes a közönségünk szerencsére, 15-45 éves korig, black-metálostól a pénzügyi tanácsadóig.

DSC_2396 K

Dobos Lajos (dob) | fotó: Varga Csabi

Nektek volt már részetek olyan zenei élményben, vagy váltott-e már ki olyan érzelmi hatást egy koncert, amilyet ti is próbáltok közvetíteni?

Sonya: Persze. A legtöbb ilyen koncertélményem egyébként a Kultiplexben volt. Akkoriban kicsit talán másképp álltunk a koncertekhez. Viccesen hangzik ez, de közönségként odatettük magunkat, pont azért, mert a zenekar is hihetetlen erőt árasztott, az volt a legnagyobb öröm, amikor a tömeg és a zenekar eggyé vált. Közhely ide vagy oda, nem tudom másképp mondani. Van egy kissé tingli-tangli keresztény metál zenekar, a Burden Of A Day, szerintem az akkoriban gyakori, ordas tune-olásokat leszámítva korrekt kis zene. Mint sok zenekar, ők is megfogalmazták ezt az érzést egy csordavokál keretén belül:

We stand together, voice is strong, our message: Let it burn!”

Gábor: Igen, volt. Vannak olyan pillanatok koncerteken, amikor a zene hatására felrobban a terem. De tudod, van olyan koncert, amikor bólogatáson kívül nem csinál mást a közönség, de folyik a harc a fejekben. Lényegében ez lenne a cél. Az ilyen pillanatokat visszaadni annak, aki befogadja.

DSC_2456 K

Radics Gábor (dob, szinti) | fotó: Varga Csabi

A zenélés számotokra inkább szerelemprojekt, vagy el tudjátok képzelni, hogy főállásban, évtizedeken keresztül ezt csináljátok? 

Sonya: Persze, hogy szerelem. Én azt veszem észre a zenekaron, hogy mindenki inkább zenész elsősorban, szóval mindenki el tudná képzelni ezt főállásban, évtizedeken keresztül, ahogy mondod.

Gábor: Évtizedeken át mint mellékállást tartom jelenleg esélyesebbnek. Amúgy persze, hogy csinálnám főállásban. Erre valaki mondott már nemet?

Hogy néz ki a zenekar ütemterve 2016-ra?

Sonya: Szokásos forgatókönyv, csak kicsit intenzívebben a nyári időszakot tekintve.

DSC_2411 K

Korbucz Sonya (gitár, ének) és Somló Paul (gitár) | fotó: Varga Csabi

http://sonyaband.bandcamp.com

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás