“Szeretjük próbára tenni az emberek képzelőerejét” – Band of Skulls-interjú

2014.09.11., 23:24

Anglia már a The Beatles vagy a The Rolling Stones óta ontja magából a jobbnál jobb zenekarokat, és úgy tűnik, ez a tendencia napjainkra sem csökken – legyen szó akár a pop, az elektronikus zene vagy a rock műfajáról. Az utóbbi kapcsán el is érkeztünk a Band of Skulls triójához, akik meghatározó gitárriffjeikkel és dinamizmusukkal biztosítanak bennünket a rock and roll halhatatlanságáról. A basszusgitáros-vokalista Emma Richardsonnal szigetes koncertjük előtt beszélgettünk az új lemezről, baráti versengésről és az abszurd lemezborítókról.


Az első demófelvételeiteket még Matték (Matt Hayward – dobos, a szerk.) hátsó udvarán, egy kisebb fészerben vettétek fel. Milyen érzés volt belépni egy igazi stúdióba, ahol profi felszerelés várt benneteket?

Emma Richardson: Az első lemezünk (Baby Darling Dollface Honey) felvételeit Ian Devenport segítségével végeztük, Oxfordban. Noha ez még mindig egy pici hely volt, a tudat, hogy egy igazi stúdióban lehetünk, és profi felszereléssel készíthetjük el az lemezünket, izgalommal töltött el minket, és hatalmas energiát adott számunkra. Úgy érzem, mindez az album dalaira is hatással volt.

A csapatban hárman vagytok, mindannyian különböző ötletekkel, zenei ízléssel rendelkeztek. Hogyan egyeztetitek össze mindezt a dalokban?

E.R.: Előfordulnak kisebb csaták, baráti vetélkedések, hiszen szeretnénk az egyéni ötleteinknek is érvényt szerezni, teljesen természetes, ha a saját elképzeléseidet szeretnéd megvalósítani. Rengeteg ötlettel állunk elő egy-egy próba alatt – persze mindhárman különbözőekkel -, majd elkezdjük együtt játszani őket, amíg el nem kap az a bizonyos érzés, hogy most megtaláltuk a legjobbat. A versengés jobbá tesz bennünket, úgy hiszem, mert mind fejlődni akarunk, túlszárnyalni és egyben lenyűgözni a másikat, és így egyre jobb dalokat is írunk.

Az új lemez hangzása sokkal meghatározóbb, karakteresebb, mint az előző két lemezé, mondhatjuk, megtaláltátok a saját hangotok. Mit gondolsz a legnagyobb változásnak és fejlődésnek a Himalayan dalain az előző lemezekhez képest?

E.R.: Sokkal több ötletünk és elképzelésünk volt arról, hogy mit is akarunk valójában. A rengeteg fellépés, az előző lemezek, a stúdiózás mind hozzásegítettek minket ahhoz hogy tudjuk, milyen albumot szeretnénk elkészíteni. Egy olyan lemezt szerettünk volna felvenni, ahol egyensúlyban vannak a lassabb balladák és a gyorsabb, zúzós darabok. Érződik rajta az a természetesség, hogy együtt leültünk, és csak írtuk a lemezt, amire igazán büszkék vagyunk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mi inspirált titeket, miközben a Himalayan dalait írtátok?

E.R.: Emlékszem, az első nap, amikor beértünk a stúdióba, Nick (Nick Loney, a Himalayan producere – a szerk.) a következőket mondta: “Gyerünk! Csináljuk meg a lemezt!” – miközben Prince Purple Rain dalával fogadott minket. Igazából nagyon sok glam rockot hallgattunk, egy kevés T.Rex, egy kevés Sweet és még rengeteg, hozzájuk hasonló zenekart. Azok a bandák is inspiráló erővel hatnak ránk, akikkel együtt turnézunk. Ami engem illet, rengeteget olvasok, így a zene és a festészet mellett az irodalom is megihlet. A Torreador című dalunkat például Hemingway Fiesta című regénye ihlette.  Mindig figyelemmel kísérem az új szerzőket, művészeket, a lényeg, hogy folyamatosan nyitottak legyünk az új és kreatív dolgokra.

Tudom, hogy a Nirvana is nagy hatással volt a zenekarra, ugyanakkor meglepő, hogy nem egy klasszikus grunge lemez érte el mindezt, hanem a Nevermind unplugged verziója. Miért? 

E.R.: Nagyon jó hallani, ahogy a dalok lecsupaszítva kelnek életre, és mégis megmarad az az erős hangzás, az a benyomás, ami a Nevermind stúdiólemezen is ott van. Ráadásul a srácok (Russel Marsden – gitár és Matt – a szerk.) még a suliban megszerették ezt lemezt, mert akkoriban még nem engedhették meg maguknak az elektromos gitárt, így inspiráló volt számukra látni, hogy egyszerű akusztikus gitárból is mennyi mindent ki lehet hozni.

DSCF2222_f

Manapság egyre nagyobb szerep jut az elektronikus zenének, a popzenei előadók, illetve a rockot játszó zenekarok is gyakran beemelik ennek jegyeit a dalaikba. A fiatalabb zenekarok is inkább az elektronika felé húznak, hogy figyelmet kapjanak, és a rádiókban is túlsúlyban van. Te hogyan látod ezt a jelenséget?

E.R.: A fiatalabb zenekaroknak elég nehéz betörni a piacra és túlélni a nehézségeket, ami a pénzkérdéssel jár. Nehéz kitűnni a számtalan törtető előadó közül, hiszen mindenki a következő legjobb akar lenni, és bizony pillanatok alatt el lehet veszni ebben a nagy áradatban. Ami az embereket illeti, ők is inkább dalokat hallgatnak, nincs idejük a teljes albumokra, és a rádiókra is jellemző, hogy inkább ugyanazokat a slágereket ismétlik. Ugyanakkor kezdenek visszatérni a gitárcentrikus zenekarok, és ez így van rendjén, hiszen ez egy teljesen természetes, ciklikus folyamat. Mi ennek külön örülünk, mert nem vagyunk hajlandóak lemondani a rock and rollról!

Mindhárman egy művészeti iskolában tanultatok, ott ismerkedtetek meg. Te a festészetből csöppentél a zene világába, és ezt a tehetségedet kreatívan hasznosítjátok a zenekarban, például lemezborítóitokon…

E.R.: Az első album, a kislemezek és a demók borítóján az én képeim szerepelnek. Szeretjük próbára tenni az emberek elvárásait, a zenekar neve, Band of Skulls is teljesen más benyomásokat kelt, mint ahogyan a zenénk valójában hangzik. A lemezborítóinkkal is szeretünk az emberek képzeletével játszani, szeretjük keverni a stílusokat: az első albumon egy festmény volt, a másodikon plasztik szobrokat tükröztünk, majd fotóztunk le, a Himalayanon pedig egy számítógép által generált képet használtunk. Úgy gondolom, hogy ezekkel az absztrakt képekkel hasonló asszociációkat indítunk el az emberekben, mint egy-egy dallal. Adott egy dal, amit megtölthetsz az élményeiddel, érzéseiddel, amit szeretsz, és így a sajátoddá válik, ugyanezt szeretnénk elérni mi is.

Interjú: Fürdős Zsanett
Fotó: Németi Noémi

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás