Szász Nóri
2018.05.4., 13:50

Szemrevaló és neveletlen: a Sertees kendőzetlenül felvállalja önmagát, és ez jól is áll neki

Sztenderd kérdés a tervezői interjúknál, hogy az alkotók honnan merítenek inspirációt az alkotáshoz. A Sertees tervezői elébe mentek ennek, és a márkanévbe foglalták ihletettségük forrását. A két alapító finomkodás és felesleges körítés nélkül tervez modern, karakán darabokat, amelyek mégis finomak és nőiesek. Albert Tímea (TIMROSE) és Bartos Tímea (TIMEA BARTOS) önálló tervezőkként kezdték pályafutásukat, hogy aztán egy közös projektjük önálló márkává nője ki magát, amely mindenfajta szégyenlősség nélkül vállalja fel a magyar hagyományokat és a vidék örökségét táskákba oltva.

Egyszeri együttműködésként indult a Sertees története. Miért döntöttetek úgy, hogy folytatjátok a közös munkát?

Albert Tímea: A közös munka során tapasztaltuk meg, hogy hatékonyabbak vagyunk, ha összedolgozunk. Timinek és nekem is vannak erősségeink, így jól kiegészítjük egymást.

Mindkettőtöknek van egy saját márkája. Nem volt nehéz átállni, hogy egy másik kreatív emberrel is meg kell osztani az alkotás folyamatát?

Bartos Tímea: Már a közös munka előtt is egy térben dolgoztunk, sőt egy szakra jártunk az egyetemen, így pár év alatt könnyen összecsiszolódtunk. Ha egyedül alkottam is, nekem sokszor volt szükségem egy kívülálló szemére, hogy megerősítést kapjak egy-egy döntésben, ilyenkor mindig Timihez fordultam. Én egyébként is izgalmasnak tartom, ha több művész egy munkán dolgozik, persze ez nem mindig könnyű, de így sokat tanulhatunk egymástól.

A.T.: Szeretünk bevonni más kreatívokat is, ősszel például két pár fülbevaló is bekerült a kollekcióba, egy ötvös lánnyal dolgoztunk együtt. Könnyen szövődnek ilyen kisebb kollabok is, hiszen a Heinrich Udvarban, ahol mi is alkotunk, rengeteg kortárs tervező stúdiója található, elég átkopogni a szomszédba…

Hogyan zajlik nálatok a közös ötletelés, tervezés?

B. T.: Nincs egy kifejezett rituálénk erre, leszámítva a reggeli kávézást. Szerintem mindketten ezzel kelünk, és fekszünk, így mindig próbálunk kapcsolódni egy flow-hoz. Ha jó passzban van az ember, akkor ez elég könnyen megtörténik, és újabb ötletek pattannak ki a fejünkből. Ezeket átgondoljuk, lerajzoljuk, és megosztjuk a másikkal, így szelektálunk az ötletek közül, aztán együtt finomítjuk őket. Van, hogy mindketten más irányból közelítünk meg egy témát, de a végén ezek a gondolatmenetek általában szerencsésen összeérnek.

A márkanevetek egyszerre frappáns és meghökkentő. Honnan ered az ötlete?

A.T.: Teljesen tudatalatti ötlet volt, amit aztán sokszor átrágtunk, ízlelgettünk. Több szálra is visszavezethető. Egyrészt gyakran használtunk sertésbőröket, illetve volt egy inspirációs fal a régi műhelyünkben, amin ott lógott egy kis foltos malac képe. Aztán valamelyikünkből kirobbant, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy kollekciót a sertésekből inspirálódva. Hirtelen ott eszméltünk fel, hogy elkészültek az első prototípusok, és imádtuk a koncepció egész hangulatát, a kettős attitűdjét. Végül maradtunk a sertés névnél, amit kicsit átnemesítettünk Serteesre.

Az emberek a végterméket látva gyakran elfelejtik annak eredetét, nálatok azonban a márkanév közvetlenül utal a darabok származására. Volt esetleg ennek negatív konnotációja, kaptatok emiatt rosszalló megjegyzéseket?

B. T.: Egyszer kaptunk olyan megjegyzést, hogy a táskák szépek, de a név nem túl guszta. Mi viszont pont ezt szerettük volna elérni, hogy az emberek kicsit elgondolkozzanak, ha valami nem feltétlenül esztétikus, attól még igenis szerethető.

Sőt, én személy szerint abban hiszek, ha valami nem tucat, vagy más, mint a többi, az sokkal erősebb kötődést eredményezhet, csak máshogy kell megközelíteni. Ez a kötődés pedig nyilván függ az ember nyitottságától, merészségétől, humorától.

Kizárólag sertésbőrből készítitek a termékeiteket?

B. T.: A sertésbőrt bélésként használjuk textilek helyett, így a kívül-belül bőrből készült táska még inkább prémium érzetet kelt. Külső bőrként marhabőrt vagy különböző szőröket, pántnak pedig gyakran bivalybőrt választunk.

Milyen élményeket, emlékeket dolgoztatok át a táskákba? Miként ölt testet a Sertees köré felépített koncepciót a táskákon keresztül?

A.T.: Mindkettőnknek vannak gyerekkori emlékei disznóvágásokról, dédikről és falusi nyaralásokról, amelyek előkerültek a tervezés során, sőt a barátainknak is volt mesélnivalója. Sokat járunk zsibvásárokra és vintage boltokba, szeretjük a lélekkel teli öreg tárgyakat, legyen az egy kopott kaptafa vagy egy zsírosbödön. Mi ezekben a tárgyakban láttuk meg az ihletet. A legelső táskáinkat még elég konkrétan meghatározták, a bödönből lett a Hízó hátitáskánk például, a malacok testfelépítése a Poci válltáskát és a logót inspirálta, illetve megjelent a korai neoprén szatyrokon a hústérkép hímezve.

Ez a direkt formabeemelés mára megváltozott, inkább a benyomásokból igyekszünk táplálkozni, és kitágítani az inspirációs forrásainkat.

Melyek a személyes kedvenc darabjaitok? A hétköznapokban ti magatok használjátok a táskákat?

B. T.: Nekem a Poci névre keresztelt válltáska a kedvencem, amely hétköznap is praktikus a nagy rohanásban. Az új kollekcióban pedig egy fedeles-cipzáras hátizsák lett a szerelmem, mert elegánsan belefér minden cókmók, és szeretem, ha szabad marad a kezem. Nem mellesleg pedig irtó bájos lett.

A.T.: Én imádom a saját Gönne hátitáskámat, eléggé vadóc a többi darabhoz képest, ugyanis fekete marhabőr alapon fekete lószőrrel van megbolondítva, hullámos vállpántján tüskés szegecsekkel. Télies és nem kis darab, úgyhogy ideje lecserélnem egy téglavörös kistáskára az új kollekcióból. Kedvenc párosításom a “tróger” vászon szatyor és az elegáns crossbody.

Színek terén egy meghatározott skálán mozog a jelenlegi kínálat. Tudatos döntés ez, amelyhez a jövőben is szigorúan tartjátok magatokat, vagy más irányokba is kacsingattok?

A.T.: Mikor megszületett az első széria, óvatosan kezeltük a témát, semleges, meleg színekkel, rózsaszínnel és szürkével hoztuk a disznóvágások hangulatát. Tavaly ősszel bekerült a palettára a vadászzöld és a tópszín, ez egy barnás, meleg szürke árnyalat. Ezekkel kitekintettünk kicsit a természetbe, a szabad tartású állatok felé, rájöttünk, hogy valójában mennyire gazdag ez a mesevilág. Ezt idén folytatjuk a színskála bővítésével, tört fehéret, levendulalilát, homokszínt és kecskeszőrt láthattok majd nálunk.

A formák tervezési folyamata során nálatok a megjelenés vagy a funkcionalitás játszik fontosabb szerepet?

A.T.: Egyre inkább tudatosan tervezünk, figyelembe véve a korábbi darabokra kapott visszajelzéseket.

Tervezés során igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a márkára jellemző formai elemek és a funkció között, hiszen szem előtt kell tartanunk, hogy használati tárgyakról van szó. Elsőként a forma szokott megszületni a fejünkben, majd azt finomítjuk a használhatóság szempontjából.

Második kollekciótokat Londonban mutattátok be. Hogy került erre sor?

A.T.: A Balassi Intézet (Londoni Magyar Kulturális Központ) szervezésében tavaly ősszel rendezték meg Londonban a reTHINK Hungary eseményt, amelyen a visegrádi országok résztvevői között zajlott kerekasztal-beszélgetés, divatbemutató és Wamp dizájnvásár válogatott tervezőkkel, ahova mi is részvételt nyertünk. London izgalmas, hatalmas pörgés van.

Külföldről vagy itthonról érdeklődnek elsősorban a táskák iránt?

A.T.: Amíg itthon csak rácsodálkoznak a márkánkra, a külföldiek nagy szeretettel vásárolják, sőt, mikor rádöbbennek a koncepcióra, klassz beszélgetések szoktak kialakulni. Szeretnénk, ha a magyar emberek bátrabbak és tudatosabbak lennének táskaválasztás terén, hiszen egy bőrkiegészítő hosszú évekre vagy akár egy életre szóló befektetés lehet.

Hogy tapasztaljátok, itthon megvan a vásárlóerő és az igény a jó minőségű, ám megfizethető termékek iránt? Milyen nehezítő tényezők állják útját egy tervezőnek hazai pályán?

A.T.: Szerintem iszonyatosan telített itthon a piac, és nagy a reklámzaj. Viszont kevés az, ami el is éri az emberek ingerküszöbét. Sokszor futok bele a városban tervezői darabokban rohangáló nőkbe és férfiakba, szóval a vásárlóerővel nincs gond. Inkább azt látom kihívásnak, hogy mint márka, hogyan érd el ezt a bizonyos vásárlóerőt. Kevesen ismerik fel a tényt, hogy már a tanulmányaik alatt csapatot építsenek, így pótolva az olyan tudást, amit művészeti szakokon nem tudnak megszerezni, értem ezalatt az üzleti oldalát a divatnak, illetve a marketinget.

B. T.: Nehezen mozdulnak ki a komfortzónájukból a magyar vásárlók, induló márkaként  sokkal több munka és időbefektetés elnyerni a bizalmukat. Mi igyekszünk ösztönözni ezt a közönséget azzal, hogy a külföldi, hasonló termékek átlagárához képest megfizethetőbb árfekvésben gondolkodunk.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnotok a táskák személyiségét, mit mondanátok?

B. T.: Szemrevaló és neveletlen.

A saját márkáitokra jut idő a Sertees mellett?

A.T.: Egyre kevesebb, mivel most a malacunk van a fókuszban, de terápiás jelleggel én a mai napig készítek Timrose fülbevalókat. Az aprólékos és repetitív munka felér egy meditálással.

B. T.: Nálam most a lábbeli van fókuszban, személyre szabott cipőket készítek a szabadidőmben, illetve nem titok, hogy a Sertees új kollekciójában papucsok is megtalálhatók lesznek

Milyen irányba tart a Sertees?

B. T.: Szeretnénk együttműködni olyan külföldi boltokkal is, amelyek beleillenek a filozófiánkba.

Bartos Tímea és Albert Tímea

Sertees a Facebookon

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás