„Szabad, kaotikus, másnapos zenélésekből” született fesztiválhimnuszt kapott az UbikTúra
Az UbikTúra egy egészen különleges kis buborékvilág – egy aprócska zempléni, alig 200 fős zsákfaluban, Pusztafalun gyűlnek össze a táborozni vágyók, ahol műhelymunkák, közös alkotási folyamatok veszik kezdetüket, tavaly például olyan neves zenészek részvételével, mint Ferenczi György, Oláh József (Parno Graszt) és a Bohemian Betyars. Így született meg egyedülálló módon az UbikTúra himnusza is, amelynek megírásában több mint 15 zenész vett részt.
Az UbikTúra a szintén különleges UbikEklektik univerzum része, ahogy a szervezők mondják, egy csúszkáló valóságokon átívelő együttállás, ahol a különböző törzsek keresik az alkotás közös pontjait. Az UbikTúra, ahogy neve is sugallja, a művészeti ágazatokon túl nagy hangsúlyt fektet a környezetünkben rejlő csodák felfedezésére is, az anyatermészetben rejlő végtelen inspiráció meglelésére. A tábor a vidéki és a budapesti kultúra érdekes találkozási pontja, egy valóban falusi hangulatú, a helyi lakosságnak is befogadható keresztmetszet.
Palágyi Máté, a Bohemian Betyars egyik frontembere és az UbikTúra szervezője erről így mesél:
Két éve az első megkeresésünk éppen a falu polgármesterétől jött, aki azt ajánlotta, hogy ha felépítünk egy kilátót a főtéren, akkor ő támogatja a hétvégi táncházat. Több se kellett nekünk, azóta a falu büszkesége az „Iránytű” elnevezésű pihenő a főtéren, később pedig már közös vonatúttal és kirándulásokkal fűszereztük a receptet. Második alkalommal már vártak minket, nem sok minden történik egy ilyen zsákfaluban, és örülnek a helyiek, hogy népzenét hallhatnak. Idén az utolsó estén már együtt énekeltünk, táncoltunk a helyi nénikkel, és másnap mondták, hogy éjszaka nyitott ablaknál aludtak, mert olyan szépen énekeltünk. Az első perctől fogva törekedtünk a jó kapcsolat kialakítására a faluval, ezért minden évben tartottunk egy komolyabb hangvételű templomi koncertet, illetve az esti táncházat mindig ingyenesre hirdettük.
A tábor sokszínű programjában kiemelt szerepe van tehát a főképp akusztikus zenének – a Máté Péter-díjas és Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Ferenczi György, illetve a Parno Graszt vezetője, Oláh József workshopján született meg a Stilórobbanás című dal, amelynek varázsát az adja, hogy a dalszöveghez a tábor minden lakója hozzátett.
A három nap alatt több mint 50 versszakot írtak közösen, ebből választottak ki végül négyet. Az első sor mindig egy helyi népdal volt, majd aki hozzáírt egy sort, balra adta tovább a papírt, hogy a következő folytassa.
A szerzeményről további háttérinformációkat osztott meg Palágyi Máté:
A zenei része sokkal szabadabb volt, a megadott dalszöveg alapján első nap Ferenczi Gyuri kezdte el összerakni a dalt. Itt bárki zenélhetett, énekelhetett velünk, a csordaszellem uralkodott. Második nap Oláh Józsi tette hozzá a többszólamú refrént a Terne Cserhaja, Biri zenekarral. Természetesen mindegyik alkalom egy szabad, kaotikus, másnapos zenélés volt, de így visszagondolva nagyon jól sikerültek, és a stúdióra már egy összeszokott csapat jött el.
A Stilórobbanás mögött tehát egy igazi kollektíva áll, amelyet a zene szeretete köt össze – olyannyira, hogy a végső stúdiózásra is mindenkit meghívtak, a felvétel végére pedig egy óriási fesztiválafter alakult ki az Origo stúdióban.
A felvételen 15-en vettek részt, így hallható rajta hegedű, gitár, basszusgitár, cajon, tambura, tabla, ütőgardon, szájharmonika, tangóharmonika, kanna és milliónyi ének. Az ehhez készült klipet pedig a táborozók telefonos videóiból vágták össze.
A végeredmény tehát egy mesébe illő, őszinte, sallang nélküli örömzenélés, amelyet a tervek szerint 2021. július 30. és augusztus 3. között megismételnek majd a kétszeres Kossuth-díjas Kaláka egyik alapítója, Gryllus Dániel iránymutatásával.
Képek forrása: UbikEklektik / UbikTúra
