Varju Kitti
2018.07.18., 17:43

“Soha nem a vidám zene vagy a szomorú zene koncepciója volt a kérdés, hanem az, hogy mi mit tartunk izgalmasnak zeneileg” – Freakin’ Disco-interjú

Jazztanszakos ismeretségből különböző zenei műfajokon átívelő, azokat rengeteg improvizáción keresztül egyesítő formációvá érett a Freakin’ Disco. A Keresztes Gábor (billentyűk, hangminták, scratch, elektronika), Komjáti Áron (gitár, effektek), Csizmás András (nagybőgő, elektronika) és Szabó Sipos Ágoston (dobok) alkotta zenekar 2016-os debütáló lemeze, a National Jazz Fuckers szerintünk az akkori év legjobb hazai albumai közé kívánkozott, a közelgő második hanganyag előtt pedig idejét láttuk a banda alaposabb bemutatásának. A srácok elárulják, hogy miként lehet hozzátársítani a discót az általuk képviselt zenei világhoz, hogyan lesz kiadható zene a próbatermi improvizációk végtelenjéből, mit jelképez az első album, és mi várható a másodikon, amely várhatóan idén ősszel érkezik.

Kezdetben még csak hárman kezdtetek el trióban játszani, miközben a jazztanszakon tanultatok, akkori célotok szerint a jazzstandardeken szerettetek volna túllépni. Később egy valyós koncert előrelendítette a dolgokat, amikor Keresztes Gábor is beszállt hozzátok. Onnantól indult akkor a Freakin’ Disco? Mennyire volt meg konkrétan a fejetekben, hogy mit akartok kihozni az akkori formációtokból?

Szabó Sipos Ágoston: Áronnal és Andrissal egy színházi meló kapcsán találtunk igazán egymásra. Rendező barátunk, Kárpáti Palkó nagyon izgalmas ötletekkel inspirált, és ott kialakult egy újszerű hangzás, amit érdemesnek tűnt továbbfejleszteni. Elkezdtünk együtt zenélni, és igazából szintén Palkó buzdítására ismerkedtünk meg Gabival, akivel teljes lett a kép. Onnantól van Freakin’ Disco. Elég sok technót, elektronikus zenét hallgattunk akkoriban (meg persze most is), de a jazzből valahogy mindig inspirálódunk, sokat imprózunk például.

 
 

Zenétekben főleg az elektronikát és a jazzt keveritek össze, de számos más stílus is tetten érhető a számokban. Nevetekkel ellentétben viszont a disco hatását kevésbé érzem. Miért van ez a névbeli „félrevezetés”?

Sz. S. Á.: Az volt az elképzelés, hogy játsszunk úgy, mint egy nagyon jó dj, csak élő hangszerekkel, a saját számainkat összefűzve. Ettől azóta sem tágítunk, de a koncepció persze folyamatosan alakul, csiszolódik. Ezen a télen például elég sok King Gizzard and the Lizard Wizardot hallgattunk. Kicsit félrevezető lehet a nevünk, de érdemes meghallgatni John Scofield Freakin’ Disco című számát, amiből a nevünk jön, az sem úgy disco. Ez a szó inkább szerintem az elektronikus tánczenét jelöli, amit azért szeretünk kifacsarni.

Említitek, hogy az improvizáció szabadsága nagyon fontos szerepet játszik a zenétekben. Így indulnak a dalszerzési folyamatok is? Vagy megírtok valamit, és később kísérleteztek az impróval?

Csizmás András: Nagyon szeretünk közösen improvizálni, hosszasan játszani egy groove-ot. A legtöbb számunk egy-egy jól sikerült pillanat továbbgondolása. Van, hogy belehallunk egy ritmikába vagy dallamba egy egész számot, és később közösen továbbfejtjük, vagy valamelyikőnk otthon tovább dolgozik rajta, aztán újra elhozza egy próbára, és megy tovább az agyalás. Olyan is van, hogy valaki hoz egy ötletet vagy akár egy egész számszerkezetet, és a próbákon mindenki hozzárakja a sajátját, addig csavargatjuk, amíg közös szerzeménnyé válik. Változó, hogy miként írunk számot, egy viszont mindegyikben ugyanaz: a végtermék közös agyszülemény.

Keresztes Gábor: Nagyon sokat improvizálunk próbán. Azokat felvesszük, visszahallgatjuk, kiszedegetjük a jó részeket, és tudatosan azokra a témákra koncentrálva zenélünk tovább, kibontogatjuk, újraimprovizáljuk azokat. Aztán ezekből szép lassan összeállnak számszerkezetek, ívek, és a végén egyszer csak egy kész szám lesz belőle. Vagy valaki hoz egy zenét, amit a zenekarra írt. Mondjuk én. És aztán mindenki hozzáteszi a saját világát, ízlését, tudását.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A 2016-os nagylemezeteknek, a National Jazz Fuckersnek sok arca van; én személy szerint néha táncolnék rá, néha meg befordulnék tőle, elszállás és elvontság egyszerre érződik ezekben a dalokban. Vannak konkrét élmények, tapasztalatok, amelyek kiváltották belőletek ezeket a zenei képeket? Netán volt bennetek előzetes koncepció, vagy csak hagytátok, hogy elsodorjanak az ötletek?

K. G.: Az első lemez a zenekar megismerkedésének lenyomata. Másfél-két év alatt születtek azok a zenék.

Miközben keresgéltük, hogy mi az a hangzás és zenei gondolkodásmód, ami a legjobban tükrözi ennek a négy embernek az összességét, az alatt jöttek ki belőlünk ezek a számok. Soha nem a vidám zene vagy a szomorú zene koncepciója volt a kérdés, hanem az, hogy mi mit tartunk izgalmasnak zeneileg.

Csak egyetlen énekest vontatok be az instrumentális világotokba: a Disco Shitben Jónás Verát hallhatjuk, ugyanakkor más hangminták is vannak egyes számokban. Mikor válik fontossá, hogy szöveggel is dolgozzatok?

K. G.: Nekem nagyon fontos az emberi hang, főleg az elektronikus zenében, mert a legrobotikusabb zenét is emberivé tudja varázsolni. Általában teljesen magától értetődően adja magát, hogy hova kell szöveg. Meg néha jó egy kis mondanivalót belekölteni a technóba. Ha van. Ha nincs, akkor jó lehetőség a humorra.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A nagylemez után egy élő EP-t hoztatok ki, amelyet a Bánkitón rögzítettetek. Mennyiben más számotokra egy élő fellépés? Mennyire improvizatívak a koncertjeitek?

Cs. A.: Eleinte sokat impróztunk, részben azért, mert nem volt elég számunk, részben pedig azért, mert már akkor is szerettük ezt csinálni.

Mindig is vágyam volt, hogy úgy tudjunk reflektálni a közönség és a saját hangulatunkra, ahogy csak akarunk, persze zeneileg, hogy ezzel a lehető legjobb hangulatú koncertet tudjuk mindig adni.

Van, hogy ehhez jobban passzol egy megírt szám, van, hogy valami szabadabb dolog. Az is célunk, hogy a megírt számok frissnek és spontánnak hassanak, az imprók meg tudatosnak és strukturáltnak. Ebben az évben újra elkezdtünk tudatosan imprózni a koncerteken, és nagyon szeretjük csinálni. Van is egy olyan tervünk, hogy különválasztjuk azt, amikor csak imprózunk egy koncerten, és amikor a megírt műsorunkat játsszuk.

A vizuál nagy szerepet játszik a színpadi megjelenésetekben, a különböző minták mellett filmekből is emeltek be jeleneteket. Hogyan született meg a vizuális koncepció?

K. G.: Juhász András érdeme a vizuál, mindent ő készített el, sokat forgattunk is, csak a Master című szám alá használtunk meglévő filmekből jeleneteket egy elég izgi koncepció alapján. Valójában András volt ennek az egész vizuálnak a rendezője, elég hamar kiderült, hogy nagyon passzol az ő ízlése a zenekaréhoz, és onnantól kezdve elég bátran varázsolgathatott.

Tavaly bekerültetek az NKA Hangfoglaló Program induló előadói közé. Mire nyújt lehetőséget ez a támogatás számotokra, és hogyan haladtok a megvalósítással?

Komjáti Áron: Mindez lehetőséget ad arra, hogy elkészítsük második nagylemezünket, illetve az egyik azon szereplő dalhoz videoklipet is forgassunk, valamint az élő show-hoz új vizuálanyag is lesz. Az album és klip felvételeit nyár elején befejeztük. Jelenleg mindkettő esetében az utómunkák folynak, a megjelenéseket pedig őszre tervezzük.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

És mire lehet számítani a második albumon?

K. Á.: Egy nagyon sokszínű zenei világú, ugyanakkor egységes hangzású lemeznek ígérkezik. Részben gondosan megkomponált dalok szerepelnek majd rajta, de teret kapnak az improvizációk is, amelyek az utóbbi időben sokszor színesítik koncertjeinket.

Szereztetek már zenét színházi és cirkuszi előadáshoz, valamint divatbemutatóhoz is. Milyen projekteken dolgoznátok még szívesen?

K. Á.: Mindegyikünk régóta dolgozik már különböző színházi munkákban. Számos alkalommal előfordult már, hogy Ágoston, Andris és én nemcsak zeneszerzői, hanem aktív résztvevői/szereplői is lehettünk ezeknek a előadásoknak. Gábor évekig zeneszerzője, illetve sound designere volt a Szputnyik színházi társulatnak. Idén lehetőségünk nyílt arra, hogy a Katona József Színház egyik előadásában, a Kovács D. Dániel rendezte Berlin, Alexanderplatzban végre négyen is együtt dolgozhassunk. Nagyon élveztük a közös munkát, és reméljük, lesz még hasonló a zenekar életében. Személyes vágyaim közé tartozik, hogy egyszer egy nagyjátékfilm zenéjét is közösen írjuk. Valamint nagyon izgalmas projektnek tartanám, ha egyszer szimfonikus zenekari hangszerekkel kiegészülve adhatnánk koncertet, illetve készíthetnénk felvételt. Ezt természetesen úgy képzelem, hogy a hangszereléseket is saját magunk csinálnánk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Július 21-én az ELLÁTÓházban (Facebook-esemény itt), július 26-án pedig Művészetek Völgyén találkozhat veletek a közönség. Ha egy mondatban kéne összefoglalni a nézőknek, hogy milyen egy Freakin’ Disco-koncertélmény, mit mondanátok?

Cs. A.: Kilövésre felkészülni!

Freakin’ Disco: Facebook | Instagram | YouTube | Spotify

A cikk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás