Semmi koncert
A Bélaműhely és a Don’t Eat Group a színház, a zene, valamint a digitális képrögzítés eszközeit felhasználva tesz kísérletet arra, hogy a pillanatnyi és az egyetemes univerzumot – mely egy és ugyanaz -, más perspektívából szemlélje.
Azt feltételezik, hogy ezzel hozzásegíthetjük nézőiket és hallgatóikat egy olyan élményhez, amely mintegy a megváltozott tudatállapoton keresztül képes arra, hogy rámutasson egy egyszerű és magától értetődő, nyugodt és tudatos élet létezésére, létjogosultságára.
Amennyiben az egyén szükségletének érzi az önmeghaladást, – ami „az a képesség, hogy saját fizikai és mentális határain túlnyúlva tanuljon, fejlődjön, és minőségileg meghaladja saját magát” (Fritjof Capra, The Turning Point), – úgy minden lehetőséget megkaphasson arra, hogy a rendelkezésükre álló eszközeikkel hozzásegítsék ehhez.
Performanszuk alapstruktúrájaként azért egy Buddhista történetet választottak, mert véleményük szerint a nyugati irodalom/drámairodalom általában nem képes önmagán túlmutatva, a saját gondolati dimenzióinak határain túljutni, a “nem ismert tartományba” kalauzolni az evilági materialista tudásban megrekedt – nem önmaga, hanem e tudás eszköztelensége folytán – változni képtelen szemlélődőt.
Milarepa (kb. 1052-1135), más néven Dzsecün Milarepa a tantrikus tibeti buddhizmus egyik legfontosabb alakja.
„Mesterem Marpa felvezetett egy hegygerinc magaslatára,
mely keletre nézett, majd kijelölve egy bizonyos helyet
elmondta elképzeléseit egy kör alakú építményről, s
meghagyta: fogjak hozzá az építkezéshez. Én pedig
nyomban úgy is tettem. A munkának már körülbelül a
felénél járhattam, mikor odajött hozzám, és azt mondta,
hogy nem gondolta át eléggé a dolgot, mikor kezdetben az
utasításokkal ellátott, s hagyjam abba az építést, sőt
romboljam le eddigi művemet, majd pedig vigyem vissza a
felhasznált köveket és földet oda, ahonnét elhoztam.”
/Milarepa élete és tanításai/
Megvalósítás és koncepció
Hajnalban elindulunk a városban és összegyűjtünk kidobott, elhagyott tárgyakat, köveket, fadarabokat az utcán, a parkokban és a folyóparton. A gyűjtést videóra rögzítjük, a tárgyak pontos helyét pedig megjelöljük.
Délelőtt hangkeltő eszközöket készítünk az összegyűjtött tárgyakból, délután pedig bepróbálunk egy kb 49 perces élő hang és videó installációt.
Az előadás képi anyaga a gyűjtés, az építés és a zenei próba képsoraiból, valamint a hangszerekre szerelt mikrokamerák felvételének élő keveréséből áll össze.
Este a közönség elé tárjuk a darabot, majd közvetlenül az előadás után minden tárgyat visszaviszünk pontosan ugyan oda, ahonnan elhoztuk őket.
A közönség bármikor bekapcsolódhat a folyamatba nap folyamán, az előadás után pedig szintén velünk jöhet, hogy együtt vigyük vissza a tárgyakat eredeti helyükre, gyakorolva az elengedés aktusát, szétseperve mintegy a hangmandalát.
Az esemény kísérlet egy tér- és idővákuum megteremtésére, a dolgok szubsztanciális azonosságát vizsgálja, valamint a függő és független keletkezés önazonosságát. Így viszonylag sokrétű szemlélődésre, elmélyedésre adhat lehetőséget.
A kiindulási motívum Milarepa történetének egyik részlete:
– hagyjam abba az építést, sőt romboljam le eddigi művemet, majd pedig vigyem vissza a felhasznált köveket és földet oda, ahonnét elhoztam –
Koncepció: Rimóczi István, Juhász András
MILAREPA SOUND SYSTEM / Budapest
semmi koncert
A Bélaműhely és a Don’t EAT Group
kompakt megvilágosodási csomagja
– városi hangok, elhagyott tárgyak, oda-vissza –
2013. április 23. (kedd) 20:00
Trafó Kortárs Művészetek Háza
1094 Budapest, Liliom utca 41.
www.trafo.hu
A Bélaműhely Sound Art 2007 óta foglalkozik hangkeltő eszközök építésével, és az eszközökön való hangszeres játékkal. Kísérleteznek zenei játékok fejlesztésével, valamint az emberek hangokhoz, zenéhez, hangkeltéshez való viszonyát kutatják. A világon 3 egyedülálló hangszert tudhatnak magukénak. Az elmúlt években több mint 10 európai országban és számos hazai fesztiválon [Brighton Festival, (UK), Le Petit Festival du Théậtre, (HR), Festival Timişoara Euroregion (RO), Hungarian Culture Week (FI), PLACCC Festival, SZIGET, Ozora Festival] mutatkoztak már be. A koncertek és színházi munkák mellett zeneterápiás és hangszerkészítő workshopokat tartanak gyerekeknek és felnőtteknek. Első lemezük, a Csácsúcsícsó 2013 tavaszán jelent meg. www.belamuhely.com
A Don’t EAT Group független laboratórium 2006-ban alakult Juhász András videó- és multimédiaművész vezetésével. Projektjeikben a direkt vizuális és hangi mellérendelés a konceptuális brikolázs – azaz, hogy az adott lehetőségekből korábban nem létező, „más és új” keletkezzen – létrehozásának a szándékán alapul, valós idejű, sokrétegű vizuális-, hangszeres és tárgyzenei improvizációkon, melyek tartozékai a „meghackelt”, áramkörökből átalakított eszközök, audio- és digitális kamerák, különféle képalkotók. Élőszereplős- vagy tárgyperformansz-előadásaik a technológia által mind jobban anyagtalanodó, megváltozott, időkieséses megszakítások („az elveszett pillanatok nem-láthatósága”, a „keretek és a felvételek közötti rés”) sorozataiból álló lét- és tértapasztalatunk fragmentumaiból, időélményünkből és technológiai szokásainkból építkeznek gyakran szimbolikus ill. érzékien absztrakt és folyamatművészeti indíttatással. www.donteat.org
