Reménytelenek Valentin-napja

2013.02.14., 21:33

Ismét eljött az év legrózsaszínűbb, legplüsmacisabb és legbonbonosabb ünnepe. Hiába minden igyekezet, úton-útfélen biztos, hogy belebotlasz egy-egy szerelemesen andalgó párba, leértékelt virágcsokorba, a rádióból ömlő nyáltengerről nem is beszélve. Vannak azonban olyanok, akiknek ezt a napot duplán nehéz átvészelni; ők a reménytelen szerelmesek.


„Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam?” teszi fel a kérdést a Rob Nick Hornby már-már klasszikusnak számító regényében, a Pop, csajok, satöbbiben egy nagyobb szakítása után, miközben a létező összes összetört szívekről szóló dalt rongyosra játssza – és valljuk be, lemezbolt tulajdonosként igazán nem lehetett nehéz dolga. Az őáltala a nyolcvanas évek derekán összeállított lista (ha mondandóját tekintve nem is) mára már divatjamúlt, így épp ideje elkészíteni az elmúlt évek legjobb, e témakörben született dalainak playlistjét. Százas zsepit, csokit elő, mert szükség lesz rá!

Marina and the Diamonds – Lies

Kezdjük rögtön egy viszonylag friss felvétellel. A Lies elbeszélője egy speciális, manapság azonban mégis gyakorinak mondható szituációban találja magát; olyanba szeret bele, aki “csak baráti érzéseket” táplál iránta, de ez a véleménye némi alkohol hatására csodák csodájára megváltozik. A szöveg magáért beszél.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

The Kooks – One Last Time

One Last Time szövege ezzel ellentétben inkább egy nosztalgikus hangvételű. A régi, iskolás, valószínűleg az első szerelmet idézi fel, ami ugye igazán soha nem múlik el…

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Adele – Make You Feel My Love

A már szerelmi bánat nélkül is rongyosra játszott Someone Like You helyett inkább egy régebbi számot vettünk fel a repertoárba. Adelenek Bob Dylan-feldolgozása hozta meg anno az első sikereket, így nagyon is jó választásnak bizonyult.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Bon Iver – I Can’t Make You Love Me

A következő dal szintén egy feldolgozás. Bonnie Raitt szívszorítóan szép számának valaha készült legjobb coverjét a Bon Ivernek köszönhetjük, még az imént említett Adele is az ő változatukat játssza koncertjein. Akárcsak Marinánál, itt is a szöveg magáért beszél.

http://www.youtube.com/watch?v=zUlBvyi3ITs

Coldplay – Fix You

“When you love someone, but it goes to waste, could it be worse?”  – biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ismerősötök, akinek ne gurultak volna le könnycseppek az arcán ennek a sornak hallatára.

http://www.youtube.com/watch?v=JI-o25K6B-E

Paolo Nutitni – White Lies

A tavalyi évben a Szigetre is ellátogató Paolo a kis, jelentéktelennek tűnő hazugságokról írt számot, és arról, hogy ezek lelepleződése hogyan tud akár tönkretenni egy kapcsolatot.

http://www.youtube.com/watch?v=hoO7ZQsfTvU

Hurts – Stay

Reménytelenül szerelmes szakítás után is lehetünk, amikor tudjunk, hogy esély sincs arra, hogy a másik visszajöjjön. Ezt az érzést a Hurts Stay című dalában jelenítette meg tökéletesen, amit az idei VOLT Fesztiválon ti is velük énekelhettek majd.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Radiohead – House of Cards

A friendzonedok első számú himnusza nem lehet más, mint a Radiohead House of Cards-ja. “I don’t wanna be your friend, I just wanna be yout lover. No matter how it ends, no matter how it starts” – kell ennél több?

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Birdy – Shelter

Az XX-szám Birdy feldolgozása nagyobb népszerűséget ért el eredetijénél , ami leginkább a kis hölgy személyének és rajongótáborának köszönhető – azért valljuk be, nem rossz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Kispál és a Borz – Szívrablás

Végezetül egy kihagyhatatlan magyar klasszikus, amit generációk üvöltöttek sörrel kezükben a Kispál-koncerteken, akárcsak ezen a felvételen. “Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik, csak múlna már el, nem is én vagyok ez már…”

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás