Régi-új arc a fedélzeten- The Royal Starship
Az együttes – a The Kolin kéjenceként megismert – Ivánka unokatestvérének kompjútere mellől indult afféle home-made projektként, így mai divatos elnevezéssel élve zenéjük hálószoba-popnak is nevezhető. Két év alatt közel 20 szám került rögzítésre, ezek java még a Kolin-os idők alatt született, és ezúttal Ivánka dalszerzőként is részt vett a folyamatban. Harmadik tagként nemrégiben Gabi csatlakozott, mint basszusgitáros. Stílusát tekintve nehezen kategorizálható zenéjük a nyers, durva lo-fi hangzást vegyíti a néhol igencsak karcos szintidallamokkal tűzdelt indie zenével.
Mikor és főleg hogyan jöttetek rá arra, hogy az unokatestvéreddel tudtok együtt zenélni? Volt egy idilli pillanat, mondjuk például a karácsonyi pulyka fölötti beszélgetés?
Ivánka: Amikor az unokatesóm, Gyuri még nagyon régen elkezdett otthon számokat csinálni, néha besegítettem neki. Aztán ahogy javultak az ötletei, úgy foglalkoztam én is komolyabban a dologgal, míg végül pár éve olyan számötletet mutatott, amit elég erősnek éreztem ahhoz, hogy teljes odafigyelést kapjon tőlem is. Azt megcsináltuk együtt, onnantól fogva pedig jött a többi is. Nem volt megállás. Nincs itt szó semmiféle misztikumról: mivel rokonok vagyunk, tudtuk egymásról, hogy mindketten zenélünk, csak kellett egy kis idő, amíg kifejlődött a fiú és az ötletei tényleg jó ötletekké váltak, amelyek most már meg is valósíthatók.
Gabi, a basszusgitáros hogy került képbe?
I: Gabi igazából lány és az unokatesómmal jártak még régebben, aztán mivel nem találtunk basszerost (hogy miért, az jó kérdés…) nos kitaláltuk, hogy legyen ő, miért is ne alapon. Mivel lányokkal nem zenélünk, ezért fiúnak öltöztettük.
Miért éreztétek szükségét egy új együttes alapításának, mi újat tudtok mutatni?
I: Semmi újat nem tudunk mutatni, ezt már most leszögezem. Kedvünk sincs nagyon hozzá, sőt, nekem egyáltalán nincs kedvem semmit se mutatni. Az a helyzet egyébként, hogy a zenében olyan szinten eljátszottak már mindent, hogy az embernek esélye sincsen újat hozni. Maximum stílusokat mixelhetsz össze, amikből új stílusok lesznek, ezek pár év után a földbe állnak. Mostanában az élőzene háttérbe szorulását érzem megint, jött ez a dubstep/electro vonal. Koncertekre nem nagyon járnak az emberek, ráadásul Magyarországon a metál és az alternatív zene az, ami fixen fut, és lesz is rá igény. Mi nem azt játszunk.
Te egy jól bejáratott dologból szálltál ki, mennyire nehéz újrakezdeni? És mennyiben más itt a szereped, mint a Kolinban?
I: Underground körökben volt bejáratva a dolog, hogy mennyire, az majd elválik. Nehéz talpon maradni manapság, újrakezdeni is nehéz, de ezt nem úgy fogom fel, mint egy újrakezdést. Az embernek bíznia kell magában és ezzel a hozzáállással lehet csak sikeres. Most már jóval tapasztaltabb lettem – és nem csak a zenei részre értem -, remélem, hogy inspirálni fogjuk egymást és nem trógerkedjük el a zenekart.
A szerepem itt azért a doboláson kívül bővült. Én zenélek a legrégebb óta, nekem van a legtöbb hasznos ismerősöm, aki segíteni tudna, tehát ezeket a kapcsolatokat is kamatoztatnom kell. Ráadásul a számokat is együtt csináljuk az unokatesómmal, ami számomra néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel, mert nem nagyon játszom dallam-hangszereken. Néha azért lantolgatok kicsit, szoktam fütyülni is Gyurinak, meg dalolászok neki, elég jó füle van, szóval nem mondom, hogy egy Lennon-Mccartney szerzőpáros vagyunk, de szerintem egész jól megértjük egymást.
A The Royal Starship zenéjét meghallgathatod facebook-oldalukon
