Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Varju Kitti
Ez a nyár számomra kissé melankolikusan alakult, és ez az aktuális zenei kedvenceimen is meglátszik. Bár nyitott vagyok a mainstream popdalokra is, mindig rájövök, hogy alapvetően untatnak, és nem vagyok képes sokszor meghallgatni ezeket. Helyettük inkább rengeteg különböző Spotify-lista jelentette a nyaram háttérzenéjét, melyekből – főleg idei lemezekről – akadtak hetekre, hónapokra vagy épp az egész nyárra beragadó új kedvencek.
Grandbrothers – Bloodflow
Végy egy virtuóz jazz zongoristát, adj mellé egy szintiépítő kütyümágust, a végeredményen pedig lehet ámulni. A Grandbrothers duójára véletlenül bukkantam rá, de a Bloodflow-val olyan katarzist okoztak első hallgatásra, hogy e számuk annak felfedezése óta állandó zenei útitársam (hosszabb változatban is).
Lana Del Rey – 13 Beaches
Bár sosem voltam egy őrült nagy Lana Del Rey-rajongó, de van valami a zenéjében, a balladáinak hangulatában, a magával ragadó hangszínében, amit mindig is kedveltem, ha nem is feltétlenül teljes albumok szintjén. A legújabb, Lust For Life című lemezén is inkább egyes szerzemények fogtak meg, de azok simán beragadtak hosszú hetekre. A győztes a 13 Beaches, amelyben Lana arról is meggyőzött, hogy nemcsak a melankolikus, mélyen búgó, hanem a magasabb hangszín is ugyanolyan jól áll neki.
Alex Vargas – Follow You
Alex Vargas az egyik legfrissebb felfedezés a nyári kedvenceim között, mivel őt csak a Sziget Fesztiválon ismertem meg. Élőben abszolút elszállás minden száma, de lemezen is hallgattatja magát az összes dala, melyek közül az első kedvenceim között volt az idei, Cohere című albumán található Follow You. Poppal átitatott elektronika, finoman beleszőtt gitárjáték és egy figyelemfelkeltő hang, amely nem fél szétrepeszteni a magasabb hangtartományokat – ennek aztán nem tudtam ellenállni.
Platon Karataev – Elevator
Egy hónapja nálunk tartottak 1/3-os lemezpremiert, én mégis a tavaly nyáron megjelent, első dalukig, az indie-folkos hangulatú Elevatorig ugrok vissza a Platon Karataevvel. Nyári sétáim emblematikus háttérzenéjévé vált ez a könnyed szám, amely szürke reggelek megvilágosítója, színes naplementék laza filmzenéje, koncertek utáni hazautazások ébren tartó lüktetése.
Lambert – Sweet Apocalypse
A Mercury KX kiadó egy rövid teaser videóval mutatkozott be még februárban, az abban hallható szám pedig a maszkos német zongorista, Lambert egyik szerzeménye. Ez a kis részlet elég volt ahhoz, hogy megpecsételje a következő fél évem, hiszen a Sweet Apocalypse a megjelenésétől számítva (ami még márciusban volt) az egyik leghallgatottabb dal a lejátszási listámon, hisz kell ennyi zongora a mindennapokba.
Dean Lewis – Waves
Az ausztrál Dean Lewist szintén véletlenül találtam, ráadásul az egyik legnagyobb slágerének akusztikus verziójával. A Waves viszont eredeti formájában igazán teljes, ahogyan egyre több hangszert von be a grandiózus refrénekbe, amelyek egy nagyon is szerethető, mondhatni popslágerré teszik. Erről a srácról még szerintem biztos hallunk majd.
TR/ST – Bicep
Elég sötét, dark-wave-es szintipopot csinál TR/ST, és a júliusban kiadott Bicep sem épp egy nyári limonádé sláger. De mivel úgysem az ilyen zenékről szólt a nyaram, kicsit sem lógott ki az elmúlt hónapok kedvenceiből.
alt-J – Adeline
Őszintén szólva nálam sosem ért be a nagy alt-J-láz, de nem egy szerzeményüket azért bőven értékelni tudtam. Az idei RELAXER-ről messze kiemelkedik az Adeline, amelynek lassú fokozatossága tökéletes csúcspontra jut a végén.
Kai Engel – Seeker
Kai Engel filmzeneszerű modern klasszikus szerzeményeivel hívta fel magára a figyelmem, és elég hamar beszippantott a világába. A Seeker megrendítő vonósszólamokkal, drámai zongoradallamokkal és ezekhez simuló ritmikus ütemekkel kreál zenei apokalipszist.
SCHWARZ – Home
Első dalával már nem kis hírnevet szerzett magának a német SCHWARZ, de az ő esetében is előbb tudtam arról, hogy készült akusztikus változat leghíresebb slágeréből, a Home-ból, minthogy az eredetire rátaláltam volna. A projekt mögött álló Roland Meyer de Voltaire falzettje viszont így is, úgy is beránt, mindegy, hogy egy zongoránál ül, vagy egy kicsit dubstepes beütésű zenei háttérrel veszi körbe magát.
