Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Varju Kitti

Avatar photo
2019.09.18., 19:18

Bár korábban (így 2017-ben és 2018-ban) főleg melankolikus dalok határozták meg a nyaram, idén talán kicsit változatosabb, tempósabb, hangosabb szerzemények domináltak. Stílusban eklektikus maradtam, mert mondjuk a nyár ténye sem akadályoz meg abban, hogy egy fagyi mellett, a meleg időt kiélvezve ne vesszek el egy zongorás balladában vagy egy drámai modern klasszikus darabban. Film- és promózenék is beragadtak az elmúlt időszakban, de ha végignézek a listámon, a fő hangsúly inkább a pop/rock különböző irányain volt – mindezt pedig 10+1 nyári kedvencen keresztül idézem fel.

AVA – Resistance

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Amióta tudok az AVA létezéséről (azaz április óta, amikor a Potsdamban megrendezésre kerülő Q3Ambientfesten élőben láthattam Anna Phoebe hegedűs és Aisling Brouwer zongorista duóját), kapva kapok az alkalmakon, amikor másokat is felvilágosíthatok a művésznők munkásságáról. Például a nyári kedvenceim kapcsán sem maradhatnak ki: a Resistance (amelyről már egy phenom’enális elszámolásban is írtam) az egyik ékköve az AVA júliusban megjelent debütáló lemezének, a Waves-nek, katartikus zenei képeire pedig még mindig nem untam rá. A két hölgy ebben a dalban (is) hihetetlen érzékkel képes keverni a hegedű- és zongorajátékát ambientes megoldásokkal és elektronikus zenei taktusokkal, és igazából bármely évszakra betárazható.

Twisted Jukebox (Dmitriy Mityukhin) – Centurion

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Többek között film-, sorozat- és videojáték-előzetesekhez, reklámokhoz és sportműsorokhoz készítenek zenét a Twisted Jukebox kollektívájának zeneszerzői. Ha jól emlékszem, a Spotify dobta fel a Centurion című számot, amely Dmitriy Mityukhin szerzeménye, és egyből beszippantott a zenei világa. Amúgy is odavagyok az ún. „epic music” műfajáért (amolyan heroikus hangzású zenékről beszélhetünk, amelyek pl. csata- vagy akciójelenetek, mozgalmas képsorok megzenésítéséhez tökéletesek), és a Centurion esetében is megkapom azokat az elemeket, amelyek miatt lenyűgöznek az ilyen típusú számok. Gigantikus hangzású dobok, zengő kórus, dinamikus vonósok, vészjósló fúvósok kreálnak filmzenei hátteret, amelyek mind egy apokaliptikus zenei csúcspontra jutnak el.

Future Royalty – The Best

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Future Royalty szintén egy kreatív kollektíva, amely különböző producereket és előadóművészeket fog egybe, de ennél többet – mondjuk akár egy nevet – se nagyon lelni e csoportosulással kapcsolatban. Egy Instagram-hirdetésen keresztül ragadt bele a fülembe a The Best című szerzemény, amely simán mehetett volna egy Imagine Dragons-albumra is. De hiába a hasonlóság a dobok lüktetésében és a stadionrockos hangzásban, ez itt mégiscsak a Future Royalty és a nyári sláger receptjére írt The Best.

Dan Owen – Run Me Down

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Dan Owen hangján a mai napig nem jutok túl, a 27 éves brit srác olyan terjedelmeket karcol ki a torkán, amilyeneket szerintem csak pár évtizednyi éneklés után lenne reális. Egy rendkívül érett tehetség ő, akitől még azt is szívesen hallgatnám, ha egy telefonkönyvből énekelne egy szál gitárral a kezében. De a lényeg a nyáron kihozott kislemeze, a Run Me Down, amely a kezdeti ártatlan, minimál hangszerelésből elég masszívan tör ki, és Owen is kiad magából mindent a végére, amit kell – én pedig csak áhítattal füleltem ezt a jó értelemben vett őrületet újra és újra.

MISSIO – Kamikaze

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Van, hogy a legváratlanabb helyről esik be egy új kedvenc – mert hát ki gondolná, hogy épp egy Forma-1-es magazinműsor alatt lelek rá valami klasszra? Így fedeztem fel a MISSIO Kamikazee című számát, amely instant fülberagadás volt a behúzós elektro/pop-rockos lüktetésével.

Lilly Among Clouds – Look At The Earth

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Lilly Among Clouds Földet éltető-féltő szerzeményéről, a Look At The Earth-ről nemrég egy hosszabb cikket is írtam, hiszen fontos üzenettel bír bolygónk megóvásával kapcsolatban. A dinamikus elektropop dal a komoly témája mellett menthetetlenül fülbemászó is egyben, így az augusztusi megjelenése ellenére is nagy lendülettel ékelődött be, majd maradt a lejátszóban nyár végére is.

Rock ‘n’ Roll Soldiers – Funny Little Feeling

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Jó ideje rakosgatok össze egy olyan dallistát, amelyen a régi kedvenc indie/rock/powerpop számaimat gyűjtögetem. Néha teljesen véletlenszerűen jutnak eszembe idevaló dalok, és pár hónapja például így rémlett fel a Rock ‘n’ Roll Soldiers Funny Little Feelings című szerzeménye, amely a rövidségére való tekintettel egyből minimum tízszer egymás után meghallgatandó darab. Na és ha ennyiszer lepörgetjük, már garantált a felszabadultság meg az egész testben mozgás, mert a ritmusszekció olyan mesterien lett összepakolva, hogy ennek a slágernek minimum időtálló klasszikusnak kéne lennie. Meg persze a világ legdögösebb gitárszólóiról se feledkezzünk meg!

Lewis Capaldi – Someone You Loved

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A korábbi nyári kedvences listáimmal ellentétben idénre kevesebb melankolikus szám jutott, de azért persze volt mire befordulni. Lewis Capaldi zongorás balladája, a Someone You Loved egyszeri hallgatás után is ráhúzza az emberre az egész világ fájdalmát, de a szívbe markoló hatást kiváltó hangszerelés mellett itt olyan hangi adottságok kerülnek felszínre, amelyet sokszor szerettem volna újra és újra átélni. Beszélek itt az 1:54 perc után történő pillanatokról, mert azok bizony komoly nyomot tudtak (és még mindig tudnak) hagyni.

Noah Vanden Abeele – Moving On

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Noah Vanden Abeele debütáló albumáról, a Universe-ről már írtam a tavalyi legjobb 2018-as modern klasszikus megjelenéseket összegző listámban. E lemezt vezeti le az Expanded EP (a két hanganyag pedig együttesen vinylen is kapható már), amelynek egyik előfutára, a Moving On még a nyáron kijött – ezzel együtt pedig be is ékelődött a leggyakrabban hallgatott dalok közé. A folyamatosan szóló, fokozott tempójú zongorás részek adják a szerzemény megingathatatlan alapját, a vonósnégyes pedig csak tovább fokozza a drámai hatást. Amúgy nyári viharok ideális filmzenéje.

Ramin Djawadi – Arrival at Winterfell

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A tavasz meghatározó eleme (és nyilván ezzel nem vagyok egyedül, sőt) a Trónok harca utolsó évadának megélése volt. Bár a széria zárásával én sem voltam maradéktalanul elégedett, kétségtelen, hogy Ramin Djawadi mindent megtett azért, hogy felejthetetlen filmzenével húzza fel az epizódok botladozó színvonalát. A nemcsak az egyes házaknak, de akár egyes karaktereknek és helyszíneknek is saját zenei motívumokat író zeneszerző végtelenül izgalmas kompozíciókkal kápráztatott el a korábbi évadokban is, de számomra most tetőzött be az itteni munkássága. Daenerys és Jon, valamint a sárkányok Deresbe való érkezésének jelenetei pedig egy életre bevésődtek az emlékezetembe, hála az Arrival at Winterfell című szerzeménynek.

+1 Kensington – What Lies Ahead

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A nyár utolsó napjaiban érkezett meg (és írtunk is róla) a Kensington legfrissebb száma, a What Lies Ahead, amely a holland banda novemberben megjelenő, Time című albumát vezeti fel. A korábban kiadott Bats furcsa szaggatottsága és a zenekartól szokatlanabb stílus megvillantása – számomra legalábbis – némi aggodalomra adott okot, hogy mire készülhetnek a srácok, de az új kislemez szétoszlatta a kételyeimet. A What Lies Ahead visszahozza azt, amit a Kensington tényleg nagyon jól tud: egy pop-rockba csomagolt, végtelenül hallgató- és koncertbarát szerzeményt kaptunk, amelyet egész biztosan rongyosra hallgattam volna a nyár folyamán, ha nem annak legvégén jön ki. De így őszre is jó lesz.

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás