Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Csóka Ági
A szemfülesebb járókelők biztos számtalan maradandó nyári slágerbe botlottak bele idén, a kevésbé szemfülesek pedig léleksimogató langyos reggeleken és elviselhetetlenül forró és száraz nyárestéken át obszesszíven hallgatták ugyanazt az 5-10 számot állandó loopban. A nyarat leginkább meghatározó zenék toplistáján igazából kizárólag a Despacito szerepelne, de inkább itt van egy elsősorban 2017-es koncertélmények és légkondicionált irodában töltött nyári munkanapok ihlette lista tíz olyan dallal, amik nagyon tág értelemben véve idén nyáron jelentek meg.
Mick Jagger – Gotta Get a Grip
Az örökifjú rock’n’roll-nagypapa még 74 évesen ugyanolyan lelkesedéssel írja 40 évvel ezelőtti dögös slágereit, mint 40 évvel ezelőtt. A klasszik Rolling Stones-slágernek is beillő Gotta Get a Griphez ráadásul a Tame Impalás Kevin Parker is készített szuper remixet.
Gorillaz – Ascension
Megfogadtam, hogy nyáron hetente legalább háromszor elmegyek futni, és egész biztosan minden alkalommal ez lett volna az indító track, ha egyszer is kimentem volna futni. Egyébként mind a Gorillaz, mind a számban közreműködő Vince Staples megjárta nyáron hazánkat így sokan élőben is volt szerencséjük hallani ezt a nótát.
Warpaint – Whiteout
A los angelesi Warpaint-lányok tavaly szeptemberi lemeze, a Heads Up lassan egy éve ragadt bent a lejátszóban, és valószínűleg egészen addig ott is marad, amíg ez a négy angyalhangú angyal nem jelentet meg egy új albumot.
Jain – Makeba
Nem friss megjelenés csak friss találat, de ha van igazság, lesz még a nyáron egy olyan buli valamelyik fővárosi szórakozóhelyen, ahol egész este erre az egy számra lehet majd táncolni.
Beth Ditto – Fire
A Gossip ex-énekesnője júniusban megjelent szólóalbumát, a Fake Sugart ezzel a dallal harangozta be még tavasszal és én azóta is arról álmodozok, hogy egyszer majd legalább feleannyira sassy tudok lenni, mint Beth Ditto.
Harlea – You Don’t Get It
A londoni énekes-dalszerző még tavaly ősszel robbant be a köztudatba a teljes ismeretlenségből Miss Me című számával, majd pedig hónapokra eltűnt a színről, hogy aztán 2017 elején újra hallasson magáról a You Don’t Get It formájában. Az egyébként modellként is tevékenykedő művésznő azóta is nagyon csendben van, de valószínűleg ez ismét csak egy hosszú alkotói szabadság, mielőtt ismét visszatér egy dögös új nótával.
The Courtneys – Silver Velvet
Ha valakinek filmbe illő, tengerpart mentén suhanós hajlobogós kocsikázásban volt része a nyár folyamán, akkor remélem, ez a dal is felcsendült útközben az autó kazettás magnójából.
FEWS – Zoo
Az év talán legjobb koncertélményét a tavaly a Pixies-zel turnézó svéd post-punk/noise-pop zenekarnak köszönhetem, és bár a Fews zenéje valószínűleg ritkán csendül fel vízparti naplementés táncos mulatságokon, bármilyen környezetben, az év bármelyik napján végighallgatnám újra, ahogy élőben játsszák ezt a számot.
Mac DeMarco – My Old Man
Mac DeMarco zenéje és személyisége személyisége olyan, mint egy mérsékelt tudatállapot-módosítással és vicces YouTube-videók felkutatásával töltött lusta nyári délután, és ezt a számot hallgatva is ez az idilli hangulat járja át az embert az év bármelyik hónapjában.
Dune Rats – Bullshit
Egy tökéletes világban minden nyárnak olyannak kéne lenni, mint az ausztrál Dune Rats zenéje: gondtalan, idióta sörözős-deszkázós nappalok és éjszakák végtelen sorozata, amiket alkalmanként legfeljebb az Amerikai Pite filmek újranézésével érdemes megszakítani.
