Phenom’ TOP – A nagy rajzfilmhősök

2012.05.6., 0:17

Titkon a fantáziádban ugye már te is jártál Meseországban, ahol semmi sem valódi, de mégis minden hús-vérnek tűnik és nagyon színes?! Ahol megszólalnak kedvenc mesehőseid, együtt élitek meg a kalandok kalandjait, vagy csak egyszerűen Alízként csöppensz egy “Csodaországba”, ahonnan nem vágysz vissza a valóságba?! Igen, a mesék és hőseik még most is velünk élnek, kinek a mindennapokban, kinek csak éjszakai álmában. Májusi összeállításunkban a Pheom’enon magazin szerkesztői elevenítik fel legkedvesebb rajzfilmhőseiknek kilétét, amiben személyes gondolataik mellett, egy-egy izgalmas történet is előkerül a színes hősökről. És persze jöhetnek a Te mesebarátaid is!


Hey, Arnold (Slajkó Anett)

Kedvenc mesét választani körülbelül olyan nehéz feladat, mint tűt keresni a szénakazalban. Legalábbis nekünk. Az első mesés emlékem az angol Cartoon Network-höz és egy Beetlejuice részhez köthető. De mégsem ez a csatorna, hanem a Nickelodeon határozta meg a gyerekkoromat, mint sok mindenki másnak. Clarissa, Akciócsoport Most!, Fecsegő Tipegők, Hódító Hódok, Rocko, Jajj a szörnyek… szinte költelező programok voltak délutánonként. Mondjuk egy Rocko részt már nem biztos, hogy felnőtt fejjel is élveznék, de a Hé, Arnold még most is ugyanolyan szórakoztató, mint régen volt. A futballabda fejű Arnold és a nagyhajú Gerald bénaságai már régen is a szívembe lopták magukat, meg persze Helga reménytelen szerelme Arnold iránt és rágógumikból összeállított szentélye, amelyet a ruhásszekrényében rejteget, míg anyukája ki nem dobja.

A Tesz-vesz város (Mohai Fanni)

Vessetek rám követ, de az én életemből teljesen kimaradtak a Disney mesék, a Cartoon Network pedig valamiért képtelen volt lekötni. Volt egy mese azonban, amit látástól vakulásig képes voltam bármikor, bármilyen körülmények között megnézni: a Tesz-vesz város. A rajzfilm alapvetően Cicó, a lederhosés macska és Tekergő, a Converse-cipős kukac napjait mutatja be, akik valamilyen oknál fogva mindig galibába keverednek, de a végén persze mindig minden megoldódik. Tekergőéket elhagyva néha más állatok kalandjaiba is belecsöppenünk, megismerjük például Bugdács Úr, a malac szerencsétlenkedéseit, Hilda Hippo, a víziló pánikrohamait, vagy épp exotikus tájakra, mondjuk, Marokkóba látogatunk. A kedvenc részem mégis Cicóék hátsó kertjében játszódik; Cicó és Tekergő úgy dönt, hogy a kertben sátrazik, és miután egy teljes kötélpályát kiépítve sátrukat felállítják, egész este rémtörténeteket mesélnek egymásnak. Persze mindennek az lesz a vége, hogy egy szemhunyásnyit se tudnak aludni, minden nesztől megijednek, míg végül úgy döntenek „mindenhol jó, de legjobb otthon”.

A Hannah-Barbera-korszak (Fogarasi Eszter)

Bibipp! Bibipp! Ki ne emlékezne arra a mesére, amin már nemcsak a külföldi gyerekek, de mi is jókat kuncogtunk?! A recept egyszerű, de nagyszerű: olyan karakterek szükségesek hozzá, akik közül az egyik, a mondhatni szerencsétlenebb folyton borsot kíván törni a szerethető, ámbár mindig fifikás figura orra alá. Kicsit olyan, mint a Tom és Jerry, csak több volt benne számomra a csattanóval végződő, megrajzolt és papírra vitt megoldás. Ezzel a mesével sokat kaptam, hiszen ezen típusú mesék célja mindig az, hogy rávilágítson, hogy a gonoszság mindig visszafelé sül el, és a jó mindig győzelemmel fejezi be a párharcot. Egyébként amikor elkezdtem írni ezen sorokat, valahogy nem tudtam egyik főbb szereplő pártára sem állni, és eldönteni, hogy én inkább a Gyalogkakukk vagy a Prérifarkas pártjára állnék, és kiáltanám ki gyermekkori hősömnek. De, talán nem is kell eldöntenem. Hiszen, mindkét szereplő megtalálható a saját és mindannyiunk életében és saját jellemükkel szerethetőek. A szellemes, csibész, vagány, olykor idióta karakter és a szellemes, vicces ellenpárja is. Ha már ennél a mesénél tartunk, Bérczesi Robit is megihlette kettőjük örökidejű párharca azon sorban, hogy „mint a Gyalogkakukkban a Prérifarkas, aki lukat üt a kanyonban, jobb lesz minden”. Kinek is szurkolok? Valahogy a mese végére mindig megsajnálom szerencsétlen Farkast, ti nem? Nem lehetne, hogy egyszer ő is nyerjen? Valaki igazán odarajzolhatna neki néhány kilónyi friss húst, hátha azzal végre jóllakna és letenne minden vágyának tárgyáról, a villámgyors Gyalogkakukkról.

Boci és Pipi (Biczó Andrea)

Ha úgy vesszük, én a Cartoon Network-től tanultam meg angolul. Egészen kicsi koromban, mikor még szinkron nélkül mentek a sorozatok, naphosszat csak a TV képernyőjét bámultam. Bár legbelül mindig is kicsit Csuporkának éreztem magam – még ha a testvérem DeeDeenek is csúfolt – visszagondolva az én hőseim Anya és Apa a Boci és Pipi című sorozatból. A felső test nélküli karakterek ötletét mindig is fenomenálisnak tartottam, ilyen az, mikor egy – esetünkben két – szereplő már önmagában, megjelenésükkel a humor forrásává válnak. Arról nem is beszélve, hogy az alkotók olyan aprólékosan dolgozták ki a részleteket, hogy tisztán emlékszem rá: Bociék házában a családi képen is csak a szülők lába látható. Mindezek mellett egyébként is melegszívű gondviselői voltak az állandóan civakodó, kissé furcsa testvérpárnak, a maguk flúgos módján.

Bátor, a gyáva kutya (Morvai Zsolt)

Amikor a Cartoon Network a kilencvenes években a fénykorát élte, és nem a mai ingoványos ürüléktengert akarták eladni a gyermekeknek rajzfilmcsatornaként, nehezen hihető, de még voltak teljesen nézhető mesék. A Courage the Cowardly Dog (magyarul Bátor a Gyáva Kutya néven futott) például egy egészen aranyos és rettentően ideggyenge, máig meghatározhatatlan fajtájú kutyának kalandjait meséli el. A Semmi Közepén általában nem eseménydús az élet, de Bátort és két időskorú gazdáját – a jóságos Murielt és a goromba Eustacet – időnként csapdába ejti/megkergeti egy csapat szellemként visszatért nomád lovas; földönkívüli kacsák; a Bigfoot; a sírjából előmászott filmrendező, Benton Tarantella (Érted!); vagy csak simán Ramses fáraó. (Utóbbi valószínűleg mély nyomot hagyott azon gyerekek lelkében, kik látták azt a bizonyos részt, amiben ő szerepel). A sorozat varázsa mindig is a heveny debilségében és abszurditásában rejlett, de ahogy az ember öregszik és visszanézi a részeket, rájön, hogy tele vannak popkulturális utalásokkal, amik kicsit idősebb korban is nézhetővé teszik a rajzfilmet, sőt, még élvezhetőbb is.

A sorozat készítői egy hónapja jelentették be, hogy a hosszú szünet után újra neki szeretnének állni a kutya kalandjainak gyártásához, ami valószínűleg bármelyik régi rajongót melegséggel tölt el.

Dexter laboratóriuma (Varju Kitti)

Lány létemre kisebb koromban mindig arról ábrándoztam, hogy olyan menő laboratóriumom legyen, mint Dexternek. A vöröshajú, állandóan köpenyben és kesztyűben mászkáló kisfiú IQ-ja fenomenális méretű, szobájában titkos búvóhelyet tart fent, amelyet a legmodernebb kütyükkel és saját fejlesztésű találmányaival töltött fel. Az életszagú sorozatban Dexter hiába zseni, ugyanúgy meg kell küzdeni a fiatalkor problémával: ő sem nézhet tévét késő estig, lúzerként elnyomják a suliban, gyagya nővérével, Dee Dee-vel pedig felelevenítik a klasszikus testvérháborúk minden mozzanatát. Dexter zsenialitása abban rejlik, hogy mindig mindenre van valamilyen ötlete a laboratóriumának köszönhetően, vagy ha épp nincs kéznél semmi, akkor leül, és feltalálja a megoldást jelentő eszközt. Ha ő vagy nővére elszúr valamit, előtopog kopogós kis cipőjén, és kezeli a válsághelyzetet, legyen az egy elszabadult kísérlet megfékezése vagy épp a világ megmentése. Egy ilyen kisöcsi mellett aztán nem lehet unatkozni!

A Mézga Család (Zsikla Csaba)

A rajzfilmek világából még 22 évesen sem nőttem ki. Még mindig ugyanúgy le tudok ülni a tévé elé és ugyanazzal a gyermeki izgalommal tudom élvezni a különböző meséket, melyek közül a régi, jóféle magyar klasszikusok a legnagyobb kedvenceim. A toplistát nálam kétség kívül a Mézga család vezeti, egyszerűen nem tudok ugyanis betelni a kalandos mindennapokkal megáldott Kökörcsin utcai kispolgári famíliával.

Gyerekkoromban nem lehetett kirobbantani a tévé elől, ha ők voltak adásban. Torkom szakadtából énekeltem a főcímet – ezt a személyes kis hagyományt egyébként még most is ápolom – aztán tátott szájjal figyeltem, hogy vajon milyen őrült ketyerét küld MZ/X a fénypostával, hogy Aladár milyen zűrbe keveredik a világűrben majd persze azt is, hogy hogyan vakációzza körbe a Földet a díszes társaság. Az egyik leges-legkedvesebb részem pedig minden kétséget kizáróan az volt, mikor elromlott a család tévéje, a Köbüki küldött egy hiperszonikus masinát, mely Harangozó Terit varázsolta a panellakás nappalijába.

A Mézga család tagjai persze nem számítanak tipikus hősöknek, nincs semmi féle természetfeletti képességük, nem mentik meg a Földet a pusztulástól és igazából nincs bennük semmi különleges. Számomra viszont akkor is ők a legjobbak, és egy jó ideig azok is maradnak!

A Múminok (Hering András)

A Mézga Család hőskorával vetekedve, a Múminok igazi rajzfilmhős-veteránokként kapnak helyet kedvenc mesefiguráink között. A Svédországban született Mumintrollok a skandináv mitológiában egy, az óriásokhoz hasonló ijesztő fajként származtathatóak, de kis méretük, fehér, kerek, és barátságos külsejük miatt senki sem egy gonosz figurára asszociál – a leginkább vízilovakra hasonló – lények láttán. A Múminok birodalma a mesés Múmin-völgy, ahol a rokonaikkal és barátiakkal élnek kölcsönös harmóniában. Tove Jansson, a finnországi svéd anyanyelvű író és illusztrátor filozófiája szerint “Múmin-völgyben megértéssel viseltetnek a másság, a más életformát élők iránt, a szereplők az emberi természet gyengeségeit is megjelenítik”. A történetek központi szerepelői Múmin papa (Muminpappan), Múmin mama (Muminmamman) és a kis Múmin (Mumintrollet) kalauzolnak el minket a békesség és szeretet birodalmába, ahol Mafli (Sniff), Bájocska (Snorkfröken), Vándor (Snusmumriken), Pöttöm (Lilla My), Fürkész (Snorken) is gondoskodik a felhőtlen lét buktatóinak kialakításáról. A legnagyobb fanatikusok a rajzfilmsorozat, a film, és a legalapabb Múmin-relikviák és szuvenírtárgyak megszerzése után, napjainkban a legendás Múmin-völgybe is ellátogathatnak, ami a finnországi Naantaliban kapott hús-vér területet Moomin World-ként. Én most erre gyűjtök…

Címkék: ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás