PHENOM’ TOP 2018: A modern klasszikusok

Erland Cooper
Solan Goose

Erland Cooper neve ismerős lehet azoknak, akik valaha hallgattak Erland & The Carnivalt vagy The Magnetic North-t. Idén a saját nevén fogott egy olyan szólóprojektbe, amelyben bátran vegyít ambientes és klasszikusabb műfajokat egyaránt, az ő hangját pedig ezúttal Charlotte Greenhow szopránja váltja. De csak egyes szerzeményekben, ugyanis ezúttal az instrumentális irány a meghatározó: a zongora és a vonósok hangja (köztük egy különleges hardanger fidulával) mellett többek között egy Minimoog és különböző ütősök is zenei szerephez jutnak Leo Abrahams (aki legutóbb az Editors általunk is kedvelt, Violence című albumán dolgozott) ambientes gitárjátéka mellett. A skót Orkney-szigetekről származó Cooper azért kezdte el írni a Solan Goose-t, hogy enyhítse azt a szorongást és klausztrofóbiát, amelyet a nagyvárosi lét (mára már van egy londoni stúdiója) hozott elő benne. Az épp ezért a természetközeliséget megidéző album sokrétű, nagyívű hangképekben zenésíti meg mindazt, amit a gyönyörű skót tájakhoz el lehet képzelni, mindezt pedig a tavalyi modern klasszikus szelekcióban is bemutatott Alex Kozobolis lenyűgöző, az Orkney-szigeteken rögzített videoklipekkel teszi teljessé.

Kulcsdal: Whitemaa