PHENOM’ TOP 2018: A legjobb külföldi lemezek

Blood Orange
Negro Swan

Dev Hynes, akit Blood Orange-ként ismernek a legtöbben, számos stílusból variált zenéjével igazi kritikuskedvenccé vált az elmúlt években, legutóbbi, 2016-os Freetown Sound című albuma pedig nagyot ment az év végi best of listákon is (így nálunk is). A negyedik stúdióalbum pedig saját maga és a fekete depresszió számos típusának felfedezéséről szól, egy őszinte pillantás a fekete létezés zugaiba és a queer/színes bőrű emberek folyamatos szorongásaiba. „A gyermekkorhoz és a modern traumákhoz való elérés, és azok a dolgok, amelyeket azért teszünk, hogy túllegyünk ezeken. Az album minden egyes darabjának mögöttes szálát a remény gondolata jelenti, és hogy a fények, amelyeket megpróbálhatunk bekapcsolni magunkban, remélhetőleg pozitívan jelennek meg, és segítenek másoknak is kijönni az ő sötétségükből” – nyilatkozta Hynes a Negro Swanról, amely a depresszió mellett a vigyázva aggódó alt-pop, a progresszív R&B, az indie hiphop, a downtempo rock és űrbeli chillwave minimalista emulziójára összpontosít.

Dal, amit nagyot szólt: Hope