Phenom’ Line-up: The Winter Totem-interjú

Mihályi Dávid
2015.07.1., 11:54

Múlt héten összeültünk egy nagyon friss, feltörekvő zenekarral, a The Winter Totemmel. Megalakulásuk óta képviselték Magyarországot a Global Rockstars versenyen, a Hard Rock Risingban pedig második helyezést értek el, illetve nemrég fejezték be első turnéjukat a Paddy and the Ratsszel. Az interjúból kiderül, hogy miért nem csatlakoznak a rendkívül populáris vintage rock vonalhoz, és hogy manapság hogyan is küzdenek meg a fiatal zenekarok azzal, hogy szinte az összes létező bandanév foglalt.


Mozgalmas hetetek volt, hiszen vasárnap felléptetek a Várkert Bazárban a Zene Ünnepén, ma pedig a Budapest Essentials keretein belül a Gozsduban. Ezek nem a legmegszokottabb koncerthelyszínek. Milyenek voltak a fellépések, és hogyan kaptátok ezeket a lehetőségeket?

Sivó Gábor: A koncerteken nem voltak olyan sokan, hiszen még nem vagyunk annyira ismertek, de ennek ellenére jó hangulatúak voltak. Ezeket egyébként a menedzserünk szervezte nekünk.

Simon Kolos: A legnagyobb pozitívumot a várkertes koncertünkben igazából a hely adta, mert tényleg jó érzés volt fellépni a Várban. A színpad jó volt, a hangosítás is egészen korrekt lett, de igazából egy nagyon jó “elment” buliként éltük meg. Szerintem mindenki jól érezte magát.

11079653_1625938647628836_3924186255894979054_n

Simon Kolos (gitár, ének), Takács Dávid (gitár), Sivó Gábor (basszusgitár) és Széll Dániel (dob)

Hogyan döntöttetek a The Winter Totem név mellett?

S.G.: A név igazából úgy alakult ki, hogy volt egy csomó jó ötletünk, amelyek talán még jól is hangzottak, de foglaltak voltak.

Mint például?

S.G.: Például a Feels Like Home. Mondjuk ezenkívül volt még pár nevünk, amelyek szintén foglaltak voltak kis zenekarok által, és a végén úgy voltunk az egésszel, hogy a k**va anyátokat, nincs több név! Ezért felmentünk az ilyen band name generátorra, és kijött a Totem szó, kint meg éppen tél volt, akkor legyen ez. Elmentettük, mint projektnév, de nem gondoltuk véglegesnek. Aztán édesapám rajzolt nekünk egy logót, amely egyébként tök jól nézett ki, és rájöttünk, hogy erre lehet építeni. Így maradt meg, és úgy voltunk vele, hogy igazából nem a név számít, hanem az, hogy milyen zene van mögötte. Mert lehet, hogy sz*r a neved, de ha a zene jó, akkor annyira lényegtelen, hogy hogyan hívják a bandát.

S.K.: Amúgy is mindenki csak Totemnek hív minket.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Magyarországon nagyon divatossá kezd válni a vintage rock, és egyre több ilyen zenekar van itthon. Viszont ti inkább egy másik stílussal próbáltok érvényesülni, amelyet én amerikai stadionrockként tudok a legjobban bekategorizálni. Erre voltak hasonló próbálkozások itthon, de senkinek sem jött össze. Ti milyen stílusba soroljátok be a zenéteket?

S.K.: Azt, hogy érvényesülni akarunk, azért nem mondanám. Mivel ha érvényesülni akarnánk, akkor vintage rockot játszanánk, de mi semmiképpen sem akarnánk azt játszani. Nincs az az isten. Egy, mert nem ez jön, kettő pedig, hogy nem ezt érezzük. A stílusunkat illetően pedig hála az égnek, teljes egység van a zenekarban. Oké, hogy az egyikünk szereti a matekosabb dolgokat, de ettől függetlenül van összefüggés a stílusok között. Nagyon nagy szerencse, hogy nincsenek rivalizálások stílusokban meg egyéb dolgokban a zenekaron belül.

S.G.: Szerintem mindenkinek stílusa ez a zene valamennyire. Igazából sikerült megtalálni azt a pontot, ahol popos annyira a dolog, hogy mindenki tudja élvezni. Így lehetnek belőle komolyabb célelérések egy ekkora országban is. Ezért például angol és nem pedig magyar nyelvű. A másik, hogy a vintage rock nagy divat, ez így van, és sokan próbálkoznak vele. De páran már be is futottak például, az Ivan & The Parazol, a Middlemist Red vagy éppen a Fran Palermo. Mi szerintem megtaláltunk egy olyan hézagot a magyar zenei iparban, amire nincs ilyen stílusú zene itthon.

Egy cikkben a következőket olvastam rólatok: „Mindent megtestesít, amit már 2001-ben eltüntetett a Strokes a nyers gitárzenéjével, így számomra érthetetlen, hogy miért nem mentek még el eddig egy tévés tehetségkutatóba. Ott szokták szeretni a közhelyes mondanivalókat, az affektálva éneklést, és még a nu-metálra is újításként tekintenének 2015-ben.” Ebben a megjegyzésben azt érzem, hogy a szerző a vintage rock vonallal tud inkább azonosulni, és egyből elkönyvelt titeket egy x-faktoros zenekarnak. Erre mit reagálnátok, és szerintetek mennyire van a ti zenétekre itthon igény?

S.G.: Nem tudjuk, hogy lesz-e közönsége. Mi ezt szeretjük csinálni. Valami pedig úgy lesz igazán jó, ha azt csinálod, amit szeretsz. Aki viszont ilyet ír, az nem hallgat ilyen zenét, mert akkor nem hasonlítana minket a Strokeshoz, akit én nem is ismerek. Minket nem inspirál az ilyen fajta zene. Igazából azt írta a cikkben, hogy minden megvan, ami a modern hangzáshoz kell, tehát innen már nem tud oltani. Tulajdonképpen megdicsér. Viszont azt gondolom, hogy aki nem tud elvonatoztatni a zenei stílusától, az ne legyen zenei újságíró. El kell tudni vonatkoztatni attól, hogy éppen milyen zenekart hallgatsz. Szóval én is a rockot szeretem, de ha meghallgatok egy drum and bass számot, akkor nem az alapján fogom megítélni, hogy az elég rock’n’roll-e.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Tehát nem fogtok jelentkezni az X-Faktorba?

S.G.: Nem. Amúgy sem hinném, hogy lenne létjogosultságunk, mert egy teljesen másik műfajt csinálunk.

Ha már szó volt a közhelyes mondanivalókról, mikről szólnak a számaitok?

S.K.: Engem helyzetek és emberek inspirálnak. Zenekarok nem szoktak, csak sztorik maximum. A szövegeim pedig mostanában már inkább fikciós, néha beteg dolgokról szólnak. De én úgy vagyok vele, hogy amit meg lehet valósítani agyban, azt jó megmondani sztoriban, még ha más nem is érti.

S.G.: Ha megírunk egy dalt, nem arra fókuszálunk, hogy mit jelent nekünk, hiszen ezek arra vannak, hogy az emberek értelmezzék a szövegeket, és nekik jelentsen valamit. Igazából az a lényeg, hogy nekik mit jelent.

Az ír kocsmarock egészen távol áll tőletek. Hogyan sikerült a Paddy and the Ratsszel a turné? Mennyire volt befogadó a zenétekkel a Paddy közönsége?

S.K.: Személy szerint nagyon tartottam a Paddy-től, mivel nagyon különbözünk. Féltem attól, hogy az lesz majd a véleményük, hogy itt van négy hülye sz*ros, jönnek a nyál zenéjükkel, jól van, le vannak sz*rva. De aztán nem ez történt, és a turné végére nagyon pozitív visszajelzések jöttek. A basszusgitárossal, Lecsóval volt is egy személyesebb beszélgetésem, és azt mondta, hogy voltak már előzenekaraik, de eddig mi voltunk a kedvence.

S.G.: Lehet, hogy különbözünk, de én szeretem azt, ha két zenekar, akik együtt turnéznak, nem ugyanolyan zenét játszanak. Tegyük fel, megy egy kelta rock zenekar a Paddy elé, akkor a koncertek végére már halál unalmas lesz az egész. Azt gondolom, ha van diverzitás a két zenekar között abban, amit csinálnak, az sokkal izgalmasabb.

S.K.: És nincs rivalizálás.

S.G: Igen, igaza van Kolosnak, hiszen ha mi is egy kelta rock zenekar lennénk, bennünk lenne az, hogy igen, kell olyan jónak lennünk, mint a Paddy-nek, vagy le kell őket nyomni. Így meg csináltuk a saját dolgunkat, és ők is csinálták a saját dolgukat, amit egyébként nagyon jól csinálnak.

S.K.: Ami nagyon pozitív volt még, hogy mindegyik állomáson nagyon jó volt a befogadása ennek az egésznek. Meg igazából nekünk is nagyon jó volt, mert maguktól jöttek oda az emberek érdeklődni, és egészen sok srác is, ami tök jó dolog szerintem.

11403116_1660083917547642_4456297788345925310_n

A zenekar 2013-ban alakult, de csak fél éve koncerteznek aktívan.

Végezetül, mikor láthatnak titeket az emberek legközelebb koncerten, és mikorra várható az első lemez?

S.G.: Legkésőbb szeptember körül lesz koncertünk itthon, ami valószínűleg a lemezbemutatónk lesz, mert az album nemsokára elkészül. Igazából őszig szeretnénk klipet meg albumot, de szervezés alatt van egy külföldi turné is.

Elérhetőségek:

Facebook: https://www.facebook.com/thewintertotem
Instagram: https://instagram.com/thewintertotem/

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás