Phenom’ Line-up: Douglas Dare-interjú

2015.02.6., 11:44

Február 9-én ismét Budapestre látogat Fink, akinek A38-as koncertje már teltházas egy ideje. Ismertségéhez kétség sem férhet, így mi inkább az előtte fellépő brit zenészre, Douglas Dare-re irányítottuk a figyelmünket. Az Erased Tapes Records fiatal üdvöskéje tavaly jelentette meg bemutatkozó albumát, a Whelmt, amelynek igen pozitív nemzetközi visszhangja lett. A zongoradallamokat finom elektronikával és simogató vokállal párosító énekes emailben válaszolt kérdéseinkre, hogy időben megismerhessétek, és úgy megkedveljétek, hogy már az előzenekarért is időben ott legyetek az A38-on, vagy ha lemaradtok a koncertről, akkor is tudjatok egy feltörekvő és végtelenül tehetséges művészről!


Zongoratanár anyával nyilván nem maradhatott ki ez a billentyűs hangszer az életedből. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre a zongorával?

Mindig is játszottam rajta. Nem emlékszem, hogy ténylegesen tanultam volna, de ahogy idősebb lettem, egyre komolyabban kezdett el érdekelni. Édesanyám sosem erőltette, hogy játsszak, inkább hagyta, hogy magamtól üljek a zongorához.

Kezdetben inkább instrumentális zenéket írtál, és csak néhány évvel ezelőtt kezdtél el dalszövegeket szerezni. Mi vitt rá a váltásra és arra, hogy elkezdj te magad énekelni?

Az egyetemen, ahol a zenei tanulmányaimat folytattam, nagyjából a csoport fele dalszerzőkből állt. A környezetükben lenni és hallgatni az ő dalaikat igazán inspiráló volt számomra. Úgy éreztem, erre én is képes lennék. Korábban csak más énekesekkel együtt játszottam, és nem tudtam, hogy a hangom “elég jó-e”, de egy diáktársam, akit igazán csodáltam, azt mondta, hogy szép hangom van, és ez eléggé felbátorított ahhoz, hogy elkezdjek saját dalokat szerezni.

dd

Emellett verseket is írsz, és a legtöbb dalszöveged is ezekből származik. Mi ihleti a költeményeidet?

Főleg mások tapasztalataiból merítem az inspirációt, mindegy, hogy ezek valódi vagy fiktív események, amelyekről olvastam vagy magam kreáltam. Alkalomadtán fogok írni a saját élményeimről is.

Hogyan írnád le a zenei világodat a saját szavaiddal? Kikhez szólsz a dalaidon keresztül?

Minden egyes személynek másképpen jellemzem. A leggyakrabban azt mondom, “hallgasd meg“. Zongorán alapuló, melankolikus alt-pop. Magamnak írok zenét, mert ezt élvezem, ez katartikus számomra. Mondhatni, ha egy dal kész, örülök, hogy az a szám már a hallgatóhoz tartozik, és szeretem, amikor az embereknek megvannak a saját elképzeléseik arról, hogy mit is jelent az a dal.

Milyen koncepció volt a Whelm mögött, és meddig készült?

Ez az az első lemezem, és többnyire azon számok összessége, amelyeket legelőször írtam, 19 éves koromtól kezdve. Ahogy az album kezdett összeállni az új számokkal, felfigyeltem egy bizonyos témára, ami az egész címéhez vezetett. A természeti erőknek nagy hatása van az életükben. A Whelm (jelentheti azt, hogy “elmerül“, “elnyel“, “eláraszt” – a szerk.) ezt az erőt jelenti számomra, valamint ezen keresztül kapcsolódik a víz képzetéhez. A kedvencem egyébként a címadó dal, amelynek zongorarésze valójában az első EP-m, a Seven Hours ugyanezt a címet viselő számából van, magnószalagon lassítva. Az albumot Flood londoni stúdiójában rögzítettük, a felvételért, a produceri munkáért és a mixelésért a dobosom, Fabian Prynn felelt, akivel Liverpoolban találkoztam annak idején, amikor mindketten zenét tanultunk. Mindkettőnk számára ez volt az első felvétel, amit valaha készítettünk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Már a bemutatkozó albumoddal több magazin “Best of 2014” listájára felkerültél, és egyébként is sok pozitív kritika született a Whelmről. Mit gondolsz ezekről? És hogy reagáltál a negatív véleményekre?

Én csak örülni tudok, hogy az emberek így kapcsolatba kerültek a lemezemmel, és megtisztelő néhány kedvenc előadómmal együtt egy listában szerepelni. Egyébként nem olvastam kritikákat, de szívesen fogadok mindenféle véleményt, mert szeretnék minél jobb lenni, és kihívások elé állítani magam. Még annyi mindent kell tanulnom…

Amikor rólad olvastam, nagyon sokszor veled együtt emlegették James Blake-et, mint hasonló zenei stílusú előadót. Szerinted ez így van?

Egyáltalán nem látok hasonlóságot köztünk. Nagy Blake-rajongó vagyok, és megható ezt hallani, de csak néhány és igen alap hasonlóságról van szó.

Sok interjúban futottam bele, hogy emlegeted a Radioheadet vagy Thom Yorke-ot. Ezek szerint nagy hatással voltak rád.

A Radioheadtől hallottam először olyan zenét, ami tényleg magába foglalta az összes kedvenc zenei elememet: hihetetlen és szokatlan melódiák, intenzív és hipnotikus ritmusok, melankolikus harmónia és mindeközben tökéletesen alátámasztott popdalok. Az ő zenéjük miatt érzem azt, hogy szabad lehetek a művészetemben.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Hogyan jött a felkérés Finktől a tavalyi turnénál?

Az együttesének egyik tagja ott volt a londoni lemezbemutató koncertemen, aki ezután felkeresett, és meghívott a világ körüli turnéjukra. Bár akkor nem gondoltam, hogy előadókként nyilvánvaló párosítás lettünk volna, végül mégis igazán jól működött minden.

Viszonylag új, ismeretlenebb zenészként egy ilyen nagy turné után milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

A dalaim és az élő szettem elég intim, és ezt nem akartam elveszíteni. Rájöttem, hogy az előadásom ugyanolyan jól működik 2000 és 200 ember előtt is, és úgy tűnt, fizikailag is egyre többet kezdtem el hozzáadni minden egyes koncerthez. Nagyszerű élmény volt a turné, de úgy érzem, hogy minden album és élő szett egy lecke lesz. Most még nem tudom megmondani, mit tanultam ebből a turnéból, de később biztosan rá fogok jönni.

Mit vársz a legjobban az újabb, Finkkel közös turnén, és mit a legkevésbé?

Nagyon várom már, hogy olyan helyekre jussak el, ahol még nem jártam azelőtt, pl. Athénba, Rómába, Milánóba és Budapestre. Új helyszíneket és új arcokat látni mindig is a kedvenc részem volt a turnézásban, leszámítva a fellépéseket persze. Viszont a nagy távolságokat és azt, hogy nem tudok szabadon írni, nehezen viselem.

Mire számíthatunk tőled a színpadon?

Az egyik legjobb barátommal és szintén énekes-dalszerző előadóval, Faraóval fogok fellépni, ő lesz a dobosom, és a vokáloknál is becsatlakozik majd. Ő egy csodálatos, új dalszerző Norvégiából, és szerintem igazán érdekes hangot ad majd hozzá a koncerthez.

Interjú: Varju Kitti

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás