2020.05.7., 16:02

„Összművészetileg ez a projekt az eddigi legszerteágazóbb” – OIEE-interjú

Mindjárt megjelenik OIEE első nagylemeze, az Urban Camouflage, amelynek második videoklipje a BBC 1Xtra rádión debütált, Still Dey Inside című dalhoz készült. Ez az elsőként kiadott szám, a Stays Like This videóját követte, amely elnyerte a Legjobb látvány kategória fődíját a tavalyi Magyar Klipszemlén. A projekt összművészeti jellegéről az OIEE-alteregó mögött rejlő Kocsis Bencével beszélgettünk, aki a forgatás exkluzív werkfotóit is megmutatta.

 
 

M3nsa szólódalát öltöztetted új köntösbe – hogy indult az ismeretségetek?

M3nsa egy ideig itt élt Budapesten, és volt vele kollaborációm a Window nevű zenekaromon keresztül. Jó baráti viszony alakult ki köztünk. Ő épp a szólólemezén dolgozik, és mondtam, hogy küldjön át pár zenét, mert szívesen remixelném őket az új projektemmel. Miután megkaptam a sávokat, nem hagytak nyugodni. Elmentünk a haverjaimmal kocsmázni, de hajnali egykor otthagytam a söröző társaságot, és reggel ötig szórakoztam a dallal. Így lényegében már akkor össze is állt az új szerkezet, amin még finomítgattam. Felvettem a fuvolát Zahár Fannival, átmentem Bognár Szabihoz, és megkértem, hogy játssza fel a harmóniákat, amiket kitaláltam Rhodes-on, plusz pár ötletet, ami eszébe jut, és azokból is beválogattam pár elemet.

Gyakorlatilag csak az éneket vittem tovább az eredeti dalból, minden mást teljesen átrendeztem. Az énekesnő szerepét kiemeltem, és olyannyira megváltoztattam a szám teljes lüktetését, hogy gyakorlatilag felismerhetetlen lett az eredetihez képest.

Épp ezért úgy döntöttünk M3nsával, hogy bár továbbra is közös együttműködésnek tekintjük a dalt, nem az eredeti remixeként kezeljük, hanem csupán mintaként tekintünk a kiinduló számra.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A zenélés mellett klipeket is készítesz. Ehhez a számhoz miként született a videó?

A Babel névre hallgató összművészeti táborban ismertem meg Korom Sárát, Szőke Esztert és Czakó Dórit, akik tartottak már amatőr workshopokat, őket kerestem meg a táncos klip ötletével. Mondták, hogy szerintük érdekes lenne amatőrökkel dolgozni, kihozni az ösztönös, improvizációs mozdulatokat az emberekből.

Annak idején mi egy tábortűznél találkoztunk, innen jött az ötlet, hogy a Három Holló kávézó indusztriál betontermében építsünk egy neon máglyát. Ez egy stilizált „tábortüzet” jelenít meg a neon és a beton városi hangulatával.

Köré szerveztük a táncot kilenc emberrel. Több kamerával vettük, a kép teljes mértékben az improvizációra épült, a kamerások alkalmazkodtak az emberek önfeledt mozgásához és táncmozdulataihoz. Így sok használhatatlan felvétel is született, mivel előfordult, hogy az egyik kamerás belesétált a másik terébe. Az elkészült anyagokat nagy meló volt leválogatni, mégis, ez a megoldás izgalmas ízt adott a koncepciónak, hiszen így klasszikus videoklipből táncprojektté vált a videó. Fontos, hogy a zenei projektjeimnek legyen vizuális sztorija, hangulata, amit belevihetek a fotókba és egyéb megjelenésekbe. Az OIEE-videók kapcsán kiemelném még Kiss Pétert és Kiss Jenőt, akik a Forward Productionön keresztül rengeteget segítettek ezekben a videókban.

A Still Dey Inside esetében mi a vizuális sztori?

A teljes projektnek az a vizuális reakciója a zenére, hogy a mesterséges találkozik az ösztönössel, a városi a természettel, a dzsungellel. A klip szereplői közül mindenki városi fehér gyerek, de közben az öltözékek, a helyszín, a zene és az abban megjelenő hangszerek törzsi érzetűek. Az elektronikus és az akusztikus zene keveredik, a house hangzásban megfér a konga, fuvola és olyan énekminták, amelyek egzotikus ízt adnak az egésznek.

Két világ találkozása ez. A lemez azért kapta az Urban Camouflage címet, mert azt a témát járja körül, hogy miként integrálódik az ösztönös, állati, törzsi érzésvilág a városi létbe.

Az egész albumot összművészeti projektként fogod prezentálni?

Igen.

Sokkal több minden érdekel, mint ami ezen az albumon megjelenik, de összművészetileg ez a projekt az eddigi legszerteágazóbb a hozzá tartozó megjelenésekkel együtt.

Lesz benne egy csomó tánc, vizuálisan és zeneileg is többféle dolog keveredik. Jól sikerült az együttműködés a táncosokkal, így az egyikükkel, Korom Sárával készült az album következő számához megjelenő, május végére várható klip is. Ő Szőke Eszterrel és Czakó Dórival együtt olyan hozzáállással viszonyul a tánchoz, ami számomra példaértékű. A kortárs táncot egyéb stílusokkal vegyítve izgalmas mozgáskultúrát hoznak létre.

Nagyon sokszínű alkotó vagy. Miként határozod meg magad?

A két fő pontja annak, amit csinálok, az a zeneszerzés és a vizuális tartalomkészítés. Producer-dalszerző vagyok, aki egyben vizuális művész. Mediátorkodom, rendszerekben gondolkodom, és ösztönösen összekapcsolok pontokat, embereket a zenei életben. Mostanra körvonalazódott bennem, miután többen felhívták erre a figyelmet azok közül, akikkel dolgozom, hogy jó érzékem van ahhoz, hogy csírájában meglássam a lehetőséget művészekben, kollaborációkban. Mindez nem üzleti alapon működik nálam. Az a fontos, hogy szellemiségben passzoljanak egymáshoz az adott emberek és projektek. Épp ez a hitelességünk alapja. Konkrét példa erre, hogy évek óta szervezem a Pontoon szerdai jamkoncertjeit, ahol nagyon jól sikerült összerántani egy közösséget.

A munka – legyen az zenélés, videókészítés, bármi – olyan adrenalint ad nekem, mint másnak a hegymászás, bungee jumping vagy az ejtőernyőzés. A pörgésben és a hajtásban élem meg a flow élményt.

Mi a célod a zenével?

Abban hiszek, hogy ha egyénekként nem is tudunk nagy dolgokat megmozgatni a világban, a magunk köreiben igenis terjeszthetünk olyan ideológiákat, nézeteket, amelyekkel hatást kelthetünk másokban. Nálam ez személyközpontú, nagyon szeretem azokat, akikkel dolgozom.

Családként tekintek rájuk, és figyelek arra, hogy ne hagyjuk egymást az út szélén, ahogy arra is, hogy ha együtt dolgozunk, arányosan legyen mindenki kifizetve. Menedzsmenti oldalról nézve engem zavar, hogy kis pénz van a művészetekre, és sokszor nem becsülik meg anyagilag a tehetséges arcokat. Törekszem arra, hogy egymás minden szintű megbecsülésére felhívjam a figyelmet.

Az OIEE első nagylemeze, az Urban Camouflage – a GrapefruitMoon Records gondozásában – május 8-án lát napvilágot. Az albumot előre el lehet menteni ezen a linken.

Fotók: Fejér Bernadett

Címkék: , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás