Oldies but Goldies – Wire
Ezúttal magunk mögött hagyjuk a szintipop-ot és a posztpunk világa felé teszünk egy kis kitérőt, még pedig egy olyan zenekarral, amelynek nevét sajnos csak szűk körben ismerik. Ez azért is furcsa, mert olyan előadók munkásságára hatottak, mint a Blur, a The Cure, Henry Rollins, a Block Party vagy éppen a Franz Ferdinand. Nézzük, hogy miért nem mehetünk el szó nélkül a Wire mellett!
Azt már az elején fontos leszögeznünk, hogy egy a mai napig aktív zenekarról van szó, viszont kezdeti munkásságuk (az első 3 album) sokkal meghatározóbb, mint a későbbi lemezek. Más punk bandákhoz hasonlóan (Sex Pistols, The Clash), az 1970-es évek közepén alakultak, Pink Flag címet viselő első albumuk 1977-ben jelent meg. Ezt a nem sokkal több, mint fél órás korongot a brit punk első hullámának legmeghatározóbbjaként szokták emlegetni; egyesek szerint olyan a zenéjük, mintha a Ramones tagjai művészeti iskolába jártak volna.
Az egy évre rá megjelenő Chairs Missinggel egy sokkal borongósabb világban találjuk magunkat, amelyet már az albumnyitó Practice Makes Perfect is tökéletesen illusztrál. Sötétebbnél sötétebb számok követik egymást, majd hirtelen elérkezünk a Wire egyik leghibátlanabb dalához, amely az Outdoor Miner. Már azzal is kiemelkedik a Chairs Missingről, hogy alapvetően egy pop számról van szó: dallamos hangzásával, magával ragadó vidámságával, kifürkészhetetlen szövegével mindenkit rabul ejt. Nem is meglepő, hogy később rengeteg zenekar feldolgozta, így a Lush, a Flying Saucer Attack és Adam Franklin is.
A következő lemez, a 154 szintén egy év munkájának eredménye, amelynél a cím a zenekar addigi élő fellépéseinek számára utal. Itt még több szerep jut Mike Thorne szintetizátor-effektjeinek, ha a Pink Flag valahol a punk és a posztpunk között helyezkedett el, akkor erre az albumra inkább a második kategória jellemző. Bár a sötétebb hangulat a 154-en is uralkodó, találunk popszámokat itt is: ilyen a The 15th vagy az érdekes című Map Ref. 41°N 93°W.
A legtöbb zenekarnak az egész éltművét sem sikerül olyan tökéletesre megalkotnia, mint ahogyan ezt a Wire, mindösszesen 3 év alatt véghez vitte. A 154-et követően feloszlottak, majd 5 év múlva újból összeálltak, csak hogy 1992-ben ismét búcsút inthessenek egymásnak. Hosszabb kihagyás után végül 1999-ben tértek vissza, legutóbbi albumuk, a Red Barked Tree pedig tavaly jelent meg. Noha a slágerlistákat nem sikerült meghódítaniuk, a szakmai elismerések és hivatkozások minden bizonnyal kárpótolják őket.
