Oldies but Goldies – Soft Cell

a
2012.02.3., 15:11

A leghíresebb számuk nem is az ő szerzeményük? Valóban csak “egyszámos” előadók lennének? Ha a Soft Cell zenekar neve szóba kerül, akkor valószínűleg egyből mindenkinek a Tainted Love című sláger jut eszébe és esetleg Non-Stop Erotic Cabaret című album, pedig ezeken kívül még négy korong köthető a nevükhöz és megannyi slágerlistás dal, tehát kár lenne szó nélkül elsiklani mellettük.


Marc Almond és David Ball az 1970-es évek végén végén, anyukától kölcsönkért pénzből hozta össze az első EP-jét, amely 2000 példányban készült el, így mára már igazi ritkaságnak számít a lemezgyűjtők körében. Az első két kislemezdaluk idején a nevüket sem tudta senki, noha Memorabilia című számukat a szórakozóhelyek játszották, a zenekar neve továbbra is az ismeretlenségben maradt. Az átütő siker elmaradása miatt a kiadó úgy gondolta, hogy célszerűbb lenne ha feldolgoznának egy dalt és Gloria Jones 1964-es Tainted Love című darabjára esett a választása. A sors fintora, hogy az erősen átdolgozott számmal váltak világszerte ismertté és nem pedig egy saját szerzeménnyel. A szintipop-osított verzió egyből a slágerlisták élére ugrott, 17 országban lett No. 1, 1982-ben videó is készült hozzá, amelyben a görög istennek öltözött Marc a fájdalmát egy kislányra irányítja. Aztán 1991-ben a Tainted Love újbóli kiadása alkalmából kapott egy másik verziót is, ebben hallucinációs világot idéznek meg.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Aztán itt van mug a Where Did Our Love Go az albumról, amely szintén nem az ő szerzeményük, hanem hasonlóan a Tainted Love-hoz, ismét egy ’60-as évekbeli számhoz nyúltak vissza, aminek eredeti előadója a The Supremes. Az albumon található még a Sex Dwarf című szám is, amelynek a videója nagy botrányt kavart, és a Torch és a What! című szerzemények is, amelyek egytől egyig a listák élén kötöttek ki. Első lemezük felvételének fáradalmait New Yorkban pihenték ki, itt született meg a 6 számot vagyis inkább remixeket tartalmazó Non-Stop Ecstatic Dancing, a címből adódóan nem nehéz kitalálni, hogy milyen drog hatására.

1983-ban és 84-ben is adtak ki új korongot, ezek azonban kevesebb visszhangot kaptak mint a legelső, és fel is oszlott a zenekar, egy ideig külön-külön tevékenykedtek, 2001-ben azonban ismételten egymásra találtak. 2002-ben megjelentették Cruelty Without Beauty címet viselő albumukat is, amelyhez turnékörút is tartozott. A formáció jelenleg is él, 2007-ben egy remix-korongot is kiadtak.

Még felsorolni is hosszú, hogy mennyien dolgozták fel dalaikat és hány előadóra voltak hatással, a teljesség igénye nélkül csak pár név mindkét kategóriából, vegyesen: Trent Reznor (Nine Inch Nails), Marilyn Manson, Rihanna, Pussycat Dolls, Novelle Vague vagy a The Hoosiers. Tehát ha eltekintünk a ténytől, hogy a legnagyobb slágereik nem az ő szerzemények, mindenképpen egy produktív, a szintipop világára nagy hatást gyakorló zenekarról van szó.

Címkék: ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás