„Oda kell figyelnünk egymásra” – interjú Phellel, a C2C francia elektroformáció tagjával
A négytagú francia C2C jelenleg Derek Martinnal közösen rögzített Happy című dalával ostromolja kitartóan a slágerlistákat. A rendkívül különleges metódussal dolgozó kvartett bemutatkozó lemeze Tetra címmel tavaly jelent meg, ám történetük ennél sokkal messzebbre nyúlik vissza. Immáron 15 éve zenélnek közösen, és az együtt töltött évekről kérdeztük Phelt, aki „másodállásban” a Beat Torrent nevű formációt is erősíti.
A C2C-t még a gimnáziumi évek alatt alapítottátok. Mikor éreztétek azt, hogy szintet léptetek, hogy ez komolyabb dolog, több mint egy hobbi?
2006 környékén, ebben az évben nyertük meg negyedszerre a Disco Mix Club nevű Dj-világbajnokságot, és ezen felbuzdulva további versenyeken vettünk részt. De ebből azért nem érzékeltünk sok mindent, minden olyan természetesnek tűnt, egyre több lehetőséghez jutottunk, egyre több fellépésünk lett.
Hogy kell elképzelni egy ilyen DJ-csatát?
Amin mi indultunk, azt DMC-nek hívják. 2003 és 2006 között az összeset megnyertük, ami nagyon jó eredménynek számít, rekordot állítottunk vele. Nagyon büszkék is vagyunk rá. De ez csak egy kezdet volt, nem a cél. Nem von maga után automatikusan élő fellépéseket vagy albumot. Viszont arra remek lehetőséget biztosított, hogy eljussunk különböző országokba, különböző közösségekbe, így azért nagy segítség volt.
Egy korábbi interjúban említettétek, hogy ezek a versenyek nagyon jók voltak arra, hogy több emberhez eljuttassátok a zenéteket. Most, 2013-ban, az internet világában ugyanígy cselekednétek, vagy inkább csak felnyomnátok a zenéteket a SoundCloudra, aztán várnátok a reakciókat?
Az internettel valóban sok lehetőség nyílik meg, van SoundCloud, Mixcloud és még rengeteg különféle oldal, ami támogatja a zenefeltöltést. Ez valóban jól jöhet a producereknek, akik így nemzetközi viszonylatban mutathatják meg zenéjüket. Ez egy jó dolog, de nem elég, vannak még fontos teendők, mint például az élő show-k. Szóval igen, a technológia nagy segítségére lehet a zenészeknek, de nem szabad, hogy csak erről szóljon.
A C2C 1998-ben alakult, az első albumotok viszont 2012-ben jelent meg. Oké, hogy a jó munkához idő kell, de nem túlzás ez egy kicsit?
(nevet) Nem, azért ennyire nem vagyunk lassúak. 2010-ben kezdtünk el az albumon dolgozni, előtte sok minden mást csináltunk. Sokat jártunk fellépni, mint C2C, de vannak mellékágak. A Hocus Pocus egy hip-hop banda, ami nagy sikereket ért el, 4 albumot jelentettek meg, és bejárták egész Európát. A másik a Beat Torrent, ez inkább egy DJ-duó, aminek én vagyok az egyik fele. Nagyon eklektikus zene, kicsit talán olyan, mint a 2manydjs. Így valahogy sosem jutott időnk a saját lemezünk készítésére, voltak fontosabb dolgaink, amikre koncentrálni kellett, így egészen 2010-ig kellett arra várni, hogy négyen együtt stúdióba vonuljunk.
Az első lemez készítésének kapcsán korábban azt nyilatkoztátok, hogy az egész úgy zajlott, hogy együtt „jammeltetek”, az egész freestyle-ban ment, aztán ha valami jól sikerült, azt fel is játszottátok. Előfordult olyan, hogy úgy érezted, másodszorra már nem volt ugyanolyan?
Igen, egy kicsit mindig más volt. Főleg az, ahogy érzed ezt az egészet, másodszorra már nincs meg az a vibrálás, az az jóleső érzés, amit először érzel. De ez természetes. A lényeg, hogy mélyebbre kell ásni, többet kell ötletelni vele, hogy jó legyen. Egyszerűen egy igazi dallá kell varázsolni. Hiába volt egy tök jó basszus benne, ha egyszerűen végül nem illik bele a dalba. A lényeg, hogy megtaláld a helyes utat, ehhez pedig elengedhetetlen egy kezdeti jó ötlet.
A Tetra című debütlemezetek felében különböző közreműködőket hallhatunk. Rájuk hogy találtatok?
Mindannyian Nantes városában nőttünk fel, ezért rengeteg művészt ismerünk innen. Tulajdonképpen megkérdeztünk minden énekest, akit ismerünk, hogy lenne-e kedve segíteni. Ugyanis az albumon egyáltalán nem használtunk sample-ket, mindent élőben rögzítettünk. Rengeteg dolgok csináltunk mi magunk, volt egy stúdiónk, telis-tele vintage szintikkel, gitárokkal, dobokkal. Szóval tényleg igyekeztünk mindent mi magunk megoldani, de mikor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy már nem tudtunk tovább dolgozni rajta, akkor segítséget kértünk.
Néztem pár élő fellépést is a YouTube-on, és azt vettem észre, hogy mintha minden egyes apró részlet szinkronban lenne egymással. Hogy osztjátok fel négyőtök közt, hogy ki mit csinál?
Mikor ahhoz a ponthoz érkezünk, hogy a dalokat át kell ültetni élő fellépésekre, akkor elkezdünk egy jól bevált metódus szerint dolgozni. Ez kívülről bonyolultnak tűnhet, de mindenkinek megvan a maga része, amit már megtanultunk könnyen összehangolni. Persze nem a zene az egyetlen, ahol oda kell figyelnünk egymásra, mert például az élő fellépések során végig videóvetítés is látható, ami egy újabb olyan dolog, amit számításba kell vennünk. De már nem is kell igazán mindent megbeszélnünk, mert annyi ideje dolgozunk együtt, hogy ez valahogy kialakult, hozzászoktunk. Könnyen megtaláljuk a közös hangot.
Nemrégiben észak-amerikai turnén jártatok. Mit gondolsz, Amerika készen áll a C2C-re?
Elképesztő élmény volt, hogy eljutottunk az USA-ba, ez volt az első alkalom. 10 koncertet adtunk, és majdnem mind sold out volt, szóval igen, úgy éreztem, hogy jól fogadják a zenénket. Tényleg nagyon jó érzés volt, főleg a Coachella Fesztivál Kaliforniában. Itt a délutáni sávban játszottunk, mégis ott volt vagy 9 ezer ember, elképesztő. Nagyon érdekes és különleges volt az egész.
És mi volt a legjobb dolog, amit a Coachellán láttál?
A Jurassic 5 nagyon jó volt, de a Dog Blood, az Infected Mushroom, a TNGHT és természetesen a Blur is tetszett.
Web: http://www.c2cmusic.fr/en/
Interjú: Biczó Andrea
