„Nincs itt semmi, ami túlzottan érzelgős lenne” – The Poster Boy-interjú

Avatar photo
2013.11.14., 18:14

A hazai indie színtér egyik legmenőbb zenekara, a The Poster Boy október 28-án jött ki második, Bonjour c’est Pop deux lemezével, aminek sikerét az eddigi pozitív kritikák is erősítik. A megjelenés, illetve egy japán miniturné kapcsán beszélgettünk a zenekarral, akik egyébként ezen a hétvégén a Kuplungban mutatják be legfrissebb dalaikat.


cover_basic_distressed

A lemez meghallgatása után rögtön az ugrott be, hogy ez érezhetően markánsabb lett, mint a Melody. Volt bennetek némi tudatosság, hogy elkerüljétek az előző album „érzelgős” vonalát?

Imre: Igen, és vicces módon épp részemről, akiről az amber smith után nem mondható el, hogy túl macsós szövegeket írnék. Az új lemezre inkább játékos, slágeres dalokat hoztam.

Mike: Én kevésbé érzem ezt a érzelgős dolgot, érdekes módon, csak magyar kritikusoktól hallottam ilyesmit. Számos kritika jött külföldről és semelyik nem használt olyan szavakat, mint a „sentimental” vagy bármi hasonló. Ha figyelsz a szövegekre is, a zenére is, akkor nincs itt semmi, ami túlzottan „érzelgős” lenne. Mondjuk, ha csak a zenére figyelsz, ami első-második hallgatáskor még természetes, akkor van, ahol egy kicsit talán „érzelgős” a dolog, de ebbe a pop/rock műfajba szerintem belefér.

Noel: Ha tudatosan írsz, akkor azt érezni fogja a hallgató. Inkább a készülő dalok közti válogatás volt tudatos, vagyis hogy mi kerüljön föl erre az albumra és mit halaszthatunk esetleg későbbre. Van pár majdnem kész dal, amit nem vettünk fel, mert nem akartuk nagyon feszegetni a határokat.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Hogyan zajlottak a munkálatok? Kíváncsi lennék, milyen hatások értek benneteket a dalok, szövegek megírásakor.

Imre: Főleg a The Beatles előtti popzene – Phil Spector-féle girl groupok és Paul Anka – és a ’70-es évek amerikai rockzenéje.

Mike: Ismét egy „klasszikus” pop-rock lemezt akartunk csinálni. Szándékosan kerültük a digitális megoldásokat és nem az volt a célunk, hogy újra kitaláljuk a zenét. Ám a dalokban van néhol egy-két trükkös megoldás, de a jó popzenében az ember nem ezekre figyel, hanem az egész dalra. A munkálatok kapcsán sokat köszönhetünk Ligeti Gyurinak (Zagar, We Are Rockstars – a szerk.), mert nagy hős volt a keverésnél. Nagyon hálásak vagyunk neki, hiszen rendkívül türelmes és segítőkész volt. Viccelődtem is vele, hogy ő lett a The Poster Boy George Martin-ja (többek között a The Beatles producere – a szerk.) a keverés alatt.

Noel: Nagyjából akkor kezdtük el írni az új anyagot, amikor a Melody épp felfutóban volt és pozitív kritikákat illetve támogatást kaptunk külföldről. Ez segített a kreatív folyamatban amellett, hogy zajlik az élet és kiírod magadból a jót is, rosszat is.

Zeneileg van itt minden a XX. század eleji brit music halltól a zongorás indie popig.

Szegecs (Fehér Zoltán) személyében új basszusgitárost köszönthetünk a zenekarban. Mennyire lett más a The Poster Boy hangzás így?

Imre: Szegecs leírhatatlan, személyesen kell ismerni, hogy igazán átjöjjön, mit is ad az embernek, ha vele dolgozik. De az biztos, hogy remekül ráérzett arra, mely dalokba milyen basszustéma kell. Tökéletesen passzol a zenekarba.

A hazai indie színtér meghatározó előadói is közreműködnek a lemezen, például Szabó Tonyó vagy Csányi Rita. Miért pont rájuk esett a választás?

Imre: Főleg a személyes ismeretség miatt. Tonyó (The Moog – a szerk.) a lemez zárószámában, az Always Next Time-ban vokálozik. Amolyan ’50-es évekbeli, Elvis-es
háttérvokált szerettünk volna, úgyhogy felhívtam, leugrana-e a stúdióba az énekfelvételekre.

November 15-én lesz a hazai lemezbemutató, ám előtte tartottatok egy mini-turnét Japánban. Miért éppen Japán?

Imre: Sok-sok éves kapcsolatom van a berlini Firestation kiadóval, több amber smith lemez is megjelent náluk, illetve folyamatosan jelentetnek meg válogatás CD-ket, amelyek kijutnak Japánba is, sőt, néha kifejezetten a Japán piacra készülnek. A tavalyi, Melody lemezünk is náluk jelent meg, Japánban is terjesztésre került, sőt, az új lemezről a Raven Girl is felkerült egy idei válogatáslemezre. Adta magát a lehetőség és a kinti kapcsolataimnak köszönhetően alkalmunk nyílt egy háromkoncertes mini-turnéra kimenni. Nagyszerű volt!

Noel: Japán leírhatatlan, elmesélhetetlen! Szinte egy másik bolygó.

IMG_9220jyo_small

Egy jó ideig hobbizenekarként utaltak rátok, hiszen mindegyikőtöknek van másik zenekara. Viszont a mostani album után kijelenthetjük, hogy kinőttétek ezt a „címkét”. 

Imre: A lemezre fordított idő és energia ezt támasztja alá! Büszkék is vagyunk erre az anyagra, úgyhogy mindenképpen.

Mike: Sajnos kevés olyan zenész van, aki elmondhatja, hogy csak a zenélésből él. Addig, amíg nem csak a The Poster Boy-ból élünk, számomra „hobbi” marad, ám ez nálam nem határokat jelentő negatív fogalom.

Noel: Nekem sosem volt az. Épp nektek nyilatkoztam tavaly, hogy a Royal Albert Hallig rugdosom a többieket – ez még mindig tervben van.

Facebook: www.facebook.com/theposterboy
Interjú: Fürdős Zsanett

Címkék: , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás