Nem tudsz magaddal mit kezdeni a Star Warsig? Akkor nézd meg Tom Hanks új filmjét!
Tom Hanks és Steven Spielberg már bebizonyította, hogy jól tudnak együtt dolgozni. Spielberg legújabb filmje, a Kémek hídja a hidegháborús időszakot mutatja be, amikor az információ számított a legértékesebb dolognak, de az ember manipulálhatóságára is kitér.
Steven Spielbergtől már megszokhattuk, hogyha rendez, akkor azon biztosan nem fogunk unatkozni. Kevés olyan műfaj van, amelyben nem próbálta volna ki magát az amerikai rendező-producer, hiszen neki köszönhetjük többek között a Harmadik típusú találkozásokat, a Schindler listáját, az Indiana Jones-filmeket, a Kapj el, ha tudsz!-t vagy éppen a Cápát. Ezt a listát lehetne tovább írni, de azért mégsem lehet felsorolni az összes filmet az IMDB profiljáról, amit legutóbbi filmje, a Kémek hídja Tom Hanks főszereplésével büszkén gyarapít.
A film olyan megtörtént, hidegháborús eseményeket dolgoz fel, amelyek valószínűleg újnak számítanak az itthoni közönségnek. Az első, amit a magyar történelemkönyvek biztosan kihagynak, az Rudolf Abel szovjet kém 1957-es elfogása volt, aki információkat szolgáltatott New Yorkból a Szovjetuniónak. A második, ami szintén jelentéktelen a történelemórákon, az Fredric Pryer amerikai diák vád nélküli bebörtönzése Kelet-Németországban. A harmadik, de egyben legfontosabb szál, ami már talán relevánsabb információ egy középiskolás diák számára, az Francis Gary Powers szovjet kezekbe való esése, amely lényegében a történet mozgatórugója.
1960-ban a Szovjetunió légterében lelövik Powers U-2-es repülőgépét, aki azt a megbízást kapta, hogy szovjet területekről csináljon képeket. Ennek következményéül fogságba esik, és jogosan vádolják kémkedéssel. Itt jön képbe a Hanks által alakított James B. Donovan sokat tapasztalt ügyvéd, akinek feladata az lesz, hogy Abelt védje az amerikai tárgyalásokon. Ezért kap a filmben hideget és meleget, de inkább csak hideget. Végül az ő feladata lesz, hogy letárgyalja a foglyok világhatalmak közti cseréjét a szétválasztott Berlinben.
A film legnagyobb erőssége pedig az, hogy nagyon jól érzékelteti a nézőkkel a hidegháborús helyzet komolyságát, és azt, hogy milyen is lehetett abban a korszakban élni. Továbbá tökéletesen bemutatja az embert: azt, hogy miként is formáljuk a véleményünket, és hogy ezek hogyan változnak. Lényegében rádöbbent minket arra, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk, és mindezt egy olyan történelmi időszakban, amelyben sokkal kontrollálhatóbb volt az, hogy az emberekhez milyen információk jutnak el.
Amellett, hogy komoly témákkal foglalkozik a film, tele van jobbnál jobb poénokkal, amelyeken garantált, hogy még a legszigorúbb gimis kémia tanárok is nevetni fognak. Viszont Tom Hanks karakterének tökéletessége már néhol zavaróvá válhat, hiszen tulajdonképpen minden lehetetlen szituációt megold. Nem éri karakterét sem csalódás, sem veszteség. Mondjuk, elveszti a kabátját egy ponton, na de bumm. Ennyi. És pont ez hiányzik, hiszen legyen szó akármilyen történetről, a néző várja a veszteséget, főleg egy drámában.
Na de megnézzük?
Igen, magazinunk csak ajánlani tudja a Kémek hídját, ugyanis nagyon jó végre egy olyan filmet látni, ami bizonyítja azt, hogy nem kell egy rebootnak vagy franchise résznek lenni ahhoz, hogy sikeres lehessen valami Hollywoodban. Pont ezért tökéletes azoknak az embereknek, akiknek már feláll a hátán a szőr a közelgő Star Wars-őrülettől, de azoknak is, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni a legújabb James Bond- és Star Wars-film közti időszakban.
Tom Hanks egyébként nemcsak a filmben, de a promotálás közben is hozza a formáját:
