„Nem tudom elhatárolni az énjeimet” – Adori Office-interjú
Újabb, okos elektronikában utazó csapat tűnt fel az egyre izmosodó hazai színtéren. Kánya Andrea és Joó Gábor duója, az Adori Office dalai talán leginkább a skandináv, sötétebb hangulatú elektro-pop formációk hangzásával rokoníthatóak, de a csapat a szövegekre és a vizualitásra is egyre nagyobb hangsúlyt fektet. Első lemezük, a We Should Not Sing lemezbemutató koncertje előtt (amely a mai nap kezdődő Budapest Essentials egyik „bemelegítő” bulija) faggattuk a formációt. Többek között arra is fény derül, hogy melyik filmhez írtak volna zenét, és az is, hogy milyen fellépőket hívnának egy saját szervezésű fesztiválra.
Ha jók az információink, kísérletezőbb elektronikus projektekből érkeztek mindketten. Az Adori Office a poposabb énetek kiélése?
Joó Gábor: Az elektronikus projektjeim mind egyszemélyesek, de jó ideje szerettem volna egy feat. lemezt csinálni (kollaborációkból születő lemez – szerk.) több énekesnővel, énekessel. Végül Andi volt az egyetlen, akivel eljutottunk a közös dalokig. Ebből aztán a korábbi dolgaimtól nagyon eltérő zenék születtek, ezért is tűnt célszerűnek egy új formáció létrehozása. Kifejezetten hamar meglett a közös hang, a zenélést illetően eléggé egyformán gondolkodunk. Nem tudom, mennyire popos zene a miénk, ezt majd eldöntik mások, ha akarják. Ilyen zenét is szeretek és akarok csinálni, ez is bennem van.
Kánya Andrea: Valóban több experimentális projektben vettem részt, ennek ellenére én is azt gondolom, hogy az Adori Office nem a poposabb énem, még ha electro-psych popnak is nevezzük a zenét. Nem tudom elhatárolni az énjeimet még akkor sem, ha énekeltem már például rockzenekarban is (bár abban nem igazán találtam a helyem). Ez egy útkeresés, aminek épp azon a pontján vagyok, amiben a leginkább ki tudom fejezni magam. És ha ez a zenehallgatóknak pop, akkor örülünk. Gáborral rendkívül gördülékeny volt az összecsiszolódás szakasza (teljesen véletlenül találkoztunk, mindketten másban voltunk épp, de felfigyeltünk egymásra zeneileg, és jól működik), és mikor először meghallottam – az akkor még ének nélküli – dalokat, tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Szerencsére mindketten nyitottak vagyunk zeneileg, így többféle inspirációt dobunk bele a közös kalapba, ami aztán alkot egy harmadik egységet, amely már az Adori Office.
A zenekar neve ügyesen utal egy 1963-as magyar kémfilmre, a Fotó Háberre. Van-e olyan kedvenc filmetek, amelyhez szívesen írtatok volna filmzenét? Ha választhatnátok, a filmrendezők közül kivel dolgoznátok együtt?
Gábor: A Fotó Háber vonal valójában fordítva igaz: sokkal előbb neveztük el a zenekart Adori Office-nak (ami tényleg csak egy szójáték – iroda = visszafelé adori, az office meg ugye…). Aztán újranéztem ezt a régi filmet, és kiszúrtam a nevünkhöz nagyon hasonló, tükrözött feliratot a filmben, és érdekességképpen posztoltam erről egy screenshotot a Facebook-oldalunkra. Ami a filmeket illeti: sok kedvenc rendezőm van, azt hiszem, David Lynch, Lars Von Trier (vagy kis túlzással bármilyen dán filmhez…) és a Coen testvérek részére nagyon szívesen írnék zenét. De ha reálisan gondolkodom, akkor hazai, kísérleti(bb) és független filmekben, színdarabokhoz van esélyünk zenét adni, írni. Egy kortárs darabhoz talán fogunk is a közeljövőben.
Andrea: Ez utóbbi még alakulóban van, mindenesetre elég izgalmas vállalkozásnak ígérkezik: egy olyan táncelőadás van születőben, amelynek főszereplői bábok, és amelyben a zenészek (mi) is szerves részei az előadásnak, de erről majd később tudunk nyilatkozni. A mozgókép feltalálása utáni időszak engem nagyon vonz, így a némafilmek is, azonban szívesen ott lettem volna, mikor 1927-ben levetítették A dzsesszénekest, az első hangosfilmet. És Hitchcockkal is szívesen dolgoztam volna.
Az első lemezetek engem leginkább a skandináv női elektro előadók (Lykke Li, Karin Park, Fever Ray stb.) hangzására emlékeztet. Tudatos ez az irány, vagy ennél ösztönösebb a dalszerzői folyamat nálatok?
Andrea: Nem tudatos, ugyanakkor engem, mint énekesnőt a skandináv zene tényleg nagyon inspirál, és indít el bennem saját kreatív alkotó folyamatokat.
Gábor: Utólag én is, mi is érezzük ezt a stílus- és hangulatbeli hasonlóságot, de nem terveztük ilyenre az albumot. Amúgy eléggé intuitív módon készülnek a zenék, de nyilván sok minden hat ránk.
Friss dalotok, a Right Dick szövege pikáns és provokatív. Szeretitek meglepni a hallgatóitokat ilyen „agyasabb” szövegekkel? A zenei váz vagy inkább a szöveg dominál a dalszerzés során? Beleszóltok egymás területébe? (Ha jól tudom, Andrea a szövegért, Gábor a zenéért felelős.)
Gábor: Talán a Right Dick az egyetlen dalunk, ami nagyon tudatosan született. Szerettem volna egy ilyesmi szöveget és egy ilyen zaklatott, feszes zenével. A szöveget megírtam (én is elkövetek párat…), majd egyszer csak jött a zene. Amúgy nincsenek szabályok, hol a zene szül szöveget, hol fordítva.
Andrea: A dal születésének előzménye egy picit hosszabb, elkeseredettebb, őszintébb beszélgetés volt, ami után másnapra megszületett a Right Dick. Olyan ember, mint Right Dick, egyébként valószínűleg minden ember életében előfordul. A dal rendkívül gyorsan megszületett, miután Gábor átküldte a szöveget és a dalt, szinte magától értetődő volt, hogyan énekeljem. Olyan szinten beleszólunk egymás dolgaiba, hogy ha nekem nem tetszik egy hang, egy ötlet, akkor mondom. Fordítva ugyanez történik. Ha Gábornak szövegötlete van, küldi, én pedig örömmel fogadom. Kifejezetten zeneírással többet szeretnék foglalkozni a jövőben, most aktív tanulószakaszban vagyok, remélem ősszel már több kütyü lesz előttem a koncerteken.
Bár van a fiókomban több, félig megírt dal, még ezeket csak most kezdem elővenni, valahogy olyan simán összeállt a lemez, hogy ezek nem kerültek rá.
A Right Dick borítóján Fernando Cuevas festménye látható. Melyik képzőművész alkotását tudnátok még elképzelni egy-egy kiadványotok borítóján? Mennyire fontos nektek a vizuális körítés? Terveztek például videoklipet?
Gábor: A vizualitás fontos, ahogy a zene és a látványosság helyes aránya is. A bemutatkozó koncertünkön lesz háttérvetítés, a képanyagot kizárólag a We Should Not Sing c. album borítóján látható fotót is készítő fotóművész, Robitz Anikó fotóművész munkáiból válogattuk. Vele biztosan fogunk még együtt dolgozni, beszéltünk már erről. Ha egy-egy kiadványhoz keresünk artworknek való képet, akkor mindig független művészek munkáit nézegetjük, mivel rengeteg remek dolgot lehet lelni náluk is, és jellemzően örömmel engedélyezik a kiszemelt mű felhasználását. Videót tervezünk, fogalmam sincs, mikorra lesz belőle bármi is, de szándékunk szerint valami egyszerű, ámde izgalmas, esetleg meghökkentő dologra lehet tőlünk számítani.
Körvonalazódik már a következő lépés az Adori Office életében (pl. következő lemez, a spoken word műfaj újabb bevonása az alkotói folyamatba), vagy most inkább az élő fellépésekre koncentráltok?
Gábor: Az új dalok folyamatosan születnek, kettőt a bemutatkozó koncerten is játszunk már.
Andrea: Idén legalább egy, de talán kettő 4-5 számos EP-t tervezünk még. Emellett ősztől több fellépésünk is lesz. Még az is lehet, hogy lesz több spoken word, egyelőre nem látunk ennyire előre. Mindenesetre ha így lesz, remélem, Daniel Brownwoodra továbbra is számíthatunk.
Élőben még egy dobossal is kiegészültök. Mennyiben más koncerten az Adori Office, mint a stúdiófelvételeken?
Andrea: Kerényi Ákos az elsősorban, aki az elektronika mellé színt visz az előadásba. Az ütősök feloldják a feszességet, amit adott esetben a tiszta elektronika hoz. Ezen kívül talán az is más, hogy élőben is hangprocesszorral dolgozom, ami változatosságot hoz az énekbe, és itt nem feltétlenül az effektezett hangokra gondolok, sokkal inkább a loopokra, a harmóniákra, amikhez most már elegendő egy énekes és egy eszköz.
Gábor: A legtöbb dal élőben másképp szólal meg az albumverziókhoz képest. Vettem pár új hangszert, és több dal is hosszabb lesz, majdnem mindent átkevertem kicsit. És amit talán legelőször kellett volna említenem, az Kerényi Ákos ütőhangszeres közreműködése – ezen a ponton jelentősen eltérünk az albumra került dalváltozatoktól.
A Budapest Essentials keretében mutatjátok be új lemezetek a Kontra Klubban. Kire vagytok a leginkább kíváncsiak a fesztiválon, kiket fogtok megnézni? Ha ti szervezhetnétek ilyen jellegű fesztivált, kiket hívnátok meg Budapestre egy hétvégére, ha elég nagy büdzséből gazdálkodhatnátok?
Gábor: Nem túl szép tőlem, de igazából nem ástam bele magamat a BPES idei programjába, mivel a sok nem zenélős tennivaló mellett a koncertre való felkészülés nagyjából minden időmet lefoglalta. Ha én szerveznék ilyesmi eseményt, akkor csupa olyan fellépőt próbálnék szerződtetni, akik szerintem jók, de ez nem biztos, hogy egybeesne a urban fesztek közönségének ízlésével. Mindenesetre szívesen látnám körünkben pl. a Fuck Buttons, a The Knife és a Fever Ray formációkat.
Andrea: Én azért picit jobban beleástam magam, ezért két programot is ajánlanék: az első a frissen nyílt Tesla.rar bulija szombaton. De érdemes lehet elnézni GusGus President Bongo dj-setjére. Hogy kit hívnék meg: feltétlenül The Knife, Fever Ray a válasz, ahogy Gábor is említette, de szívesen megnézném élőben iamamiwhoamit vagy a Braidst.
Interjú: Bicsérdi Ádám
