„Nem szerettünk volna még egy Supersonic Overdrive-ot írni” – Middlemist Red-interjú
Egy zenekarnak első nekifutásra befutni, és az első lemezzel egészen látványos sikereket elérni nem könnyű, és ennél talán csak egy ütős második anyag elkészítése lehetetlenebb küldetés: akkor is szó éri a ház elejét, ha maradnak a megszokott és várt hangzásnál, de sokan akkor is húzzák a szájukat, ha a banda egészen új hangzás felé veszi az irányt, és elszakad a gyökerektől. Márpedig egy zenész vagy zenekar (különösen, ha egy fiatal formációról van szó) fejlődik, és felnőtté válik, és habár korán ráakadtak egy bevált receptre, sokkal szerencsésebb, ha időről időre új fűszerekkel bolondítják azt meg.
A Middlemist Red második lemeze, a Ripple Soul nem szakadt el teljesen a psych-rock hagyományoktól, de egy sokkal izgalmasabb és sokszínűbb anyag lett, mint a zenekar bemutatkozó albuma, és a hangsúlyos szintijelenlétnek köszönhetően a Tame Impaláéhoz hasonló transzformáció vehető észre a banda muzsikáján. Erről az átalakulásról és a lemez megszületéséről beszélgettünk a zenekar dobosával, Ürögdi Ábellel.
Volt az előző album megjelenése óta olyan meghatározó zene- vagy koncertélményetek, amelynek hatására a ti hangzásvilágotok is megváltozott?
Folyamatos változásokon megy keresztül a zenénk, és emiatt sokszor észrevétlenül lyukadunk ki zeneileg valahol egészen máshol. A 2015-ös Szigeten együtt mentünk el megnézni a The Horrors koncertjét, ahol a színpad és az idősáv ellenére egész jól sikerült a fellépésük. Nagyon változatosan használják a hangszereiket, hallani az egész produkción, hogy mennyire sok kísérletezés és munka van abban, hogy úgy szólaljanak meg, ahogy. Ez a hozzáállás mindig is szimpatikus volt nekünk, és ez a Ripple Soulon is hallható. Zenét legtöbbször a hosszú buszutakon hallgattunk közösen, ahol általában Preoccupations (Viet Cong), King Gizzard & the Lizard Wizard, The Horrors, Mac Demarco vagy éppen BADBADNOTGOOD szólt.
Nehezítette a lemez elkészítését, hogy most már némi elvárás is nehezedett rátok, és a szakma meg a közönség is feszülten várta a folytatást? Vagy a rutinnak köszönhetően gördülékenyebben ment a munka?
Végig tisztában voltunk az elvárásokkal, de ez nem igazán szólt bele a folyamatokba. Ami itt leginkább számított, az a magunkkal szemben támasztott elvárások. Nem szerettünk volna még egy Supersonic Overdrive-ot írni, és időbe telt, hogy mindenki újra ráérezzen a másik rezgéseire. A rutin inkább a stúdiómunkálatoknál érződött, hiszen egyben vettük fel a lemez nagy részét.
Nagyon büszkék vagyunk a végeredményre, hiszen sikerült megmutatnunk a zenekar egy új oldalát, és szeretnénk ezt a tendenciát tartani a későbbiekben is.
Régebben azt mondtátok, hogy nálatok a szövegek a zenéhez képest csak másodlagos szerepet játszanak, ehhez képest úgy tűnik, az új anyagon sokkal beszédesebbek a dalszövegek is. Ez tudatos váltás, vagy csak jobban jött az ihlet szövegírás terén is? Személyesek vagy inkább hangulatfestők az új dalok szövegei?
Az új albumon már sokkal inkább szerepet kapnak a szövegek és az énekdallamok. Soma nagyon sokat fejlődött a dalszövegírásban, és a hangkarakterisztikája is megváltozott. Rengeteg különböző zenét hallgatott tudatosan az elmúlt nagyjából egy évben, próbált minél több helyről inspirációt szerezni, és ez feltűnően meg is hallatszik az új anyagon. A szövegek nagy részét nagyjából egy, maximum két hónap alatt írta meg, és mind nagyon szorosan fűződik hozzá. Fontos volt számára, hogy ne csak úgy énekeljen valamiről, hanem tényleges tartalma legyen, tudjon vele azonosulni.
Mennyire változtak meg a hétköznapjaitok az elmúlt két évben, miután viszonylag hirtelen betörtetek a köztudatba, és rendszeresen csináltok teltházas bulikat?
Viszonylag sokat koncertezünk az évben, idén bejártuk a legtöbb európai showcase fesztivált, és ezek természetesen befolyásolják az ember hétköznapjait. Egyelőre annyiban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legtöbben tanulók vagyunk, és könnyebben tudjuk igazítani a dátumokat a teendőinkhez. Viszont volt már arra is példa, hogy egyikünknek ott kellett hagynia a munkahelyét, mert nem tudott már több szabadságot kivenni a fellépésekhez.
Nagyon sok idő és energia van belefektetve a zenekarba mindenki részéről, viszont ez lassan, de kezd megtérülni.
Szeretnétek-e maximálisan a zenekarnak szentelni az életetek, vagy vannak egyéb, zenétől független terveitek is a jövőre nézve?
Mindenki foglalkozik valamivel a zenélésen kívül, vagy éppen dolgozik valahol. Egyelőre ilyen téren mindenkit nagyon lefoglal a zenekar gondolata, főleg most, hogy kijött a második nagylemezünk. Ez az, amit a legjobban szeretünk csinálni, és nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan pozícióba jusson, mint ahol mi állunk jelenleg. Ezt meg kell becsülni, és eleve rengeteg munka van már benne, ami csak jobban egymáshoz tapasztja a tagokat.
Az előző lemezt játszottátok élőben szitárral kiegészülve, és a népzene felé is kikacsintottatok már. Ezt a szintivel kiegészült felállást is szeretnétek majd valamivel tovább fűszerezni? Esetleg a Black Angels tribute est mintájára lenne olyan zenekar, akinek szívesen szentelnétek egy egész koncertet az új hangzás jegyében?
Mindig fontos volt számunkra, hogy az élő show-ban valami pluszt is kapjon a közönségünk. Ha épp nem egy új feldolgozással készülünk vagy valami vizuális megoldással, akkor igyekszünk olyan elemeket belevinni, amik még magasabb szintre emelik a koncertjeinket. A mostani lemezbemutatónak is szerettünk volna adni egy előadásjelleget, amit egy új vetítéssel és vendégzenészekkel teremtettünk meg.
Még ki sem hűlt a friss lemez, de gondolkodtatok már azon, innen merre lehet tovább vinni a zenéteket? Van még olyan hangszer vagy műfaj, amivel mindenképp szeretnétek kísérletezni a jövőben?
Szerintem, ahogy eddig is, jönni fog ez magától. Az előző albumot követően is egyből elkezdtünk fantáziálni a következőn, hogy vajon milyen irányt fog venni, és végül egészen más született. Ez elsősorban a szintetizátorok térnyerésének köszönhető, meg hogy miket kezdtünk el mutogatni egymásnak. Jelenleg úgy érzem, hogy az ezt követő album számai hamarabb össze fognak állni.
A Ripple Soul nagy részét az elmúlt nyáron írtuk, és ez a kreatív állapot még mindig nagyon élénk a zenekaron belül.
Lassan vége az évnek, jönnek az év végi értékelések. Hogy nyugtázzátok 2016-ot a zenekar életének szempontjából? Mik voltak azok a momentumok, amiket kiemelnétek?
Mindenképp a kezdést emelnénk ki egyöntetűen először. Januárban voltunk a Eurosonicon Groningenben, ahol két sikeres fellépés mellett egy tévés és egy neves helyi rádiós szereplésünk is volt. Azt követően voltunk még Tallinnban, Brightonban is showcase fesztiválon, valamint ismét sikerült eljutnunk Franciaországba, ezúttal az Europavox fesztiválra. Márciusban megtöltöttük az Akvárium KisHallját, ugyanakkor tavasszal sikerült véletlenül letörölnünk a Facebook-oldalunkat, szerencsére azóta az új már szárnyal. Ezen kívül szívesen emlékezünk még vissza az Ivan & The Parazollal közösen tartott Budapest Parkos bulira is. Mindezen felül pedig természetesen az új albumunk az, ami a legtöbb figyelmet kapja, és amelynek lemezbemutatójára elővételesen elment minden jegy, hatalmas buli volt.
Middlemist Red: Bandcamp | Facebook | Instagram
Címlapfotó: Szabó R. János
